Na jó, nekem nincs kedvem beszámolni mindenről. Jó volt a hétvége. Egy kis szórakozás (nagyon kikapcsoló és kellemes), öt óra megfeszített korcsolyázás, hiszen 200 km a maraton ugye (nem is bírja velem senki bakker, pedig BS és Adit jönni akar, de kegyetlen leszek. Csak ha tempót tartanak és nem sírnak), szülők kétszer tíz percre megtekintése, kultúra, finom ebéd, pihenés, napozás.
Sokat gondolkoztam, kicsit lelassítottam. Tisztáztam, hogy mire van szükségem, minden mást kitakarítok az életemből.
Btw: Nem hittem volna, hogy El büszkesége engedi, hogy újra felhívjon miután a múltkor az előszobámból nem engedtem beljebb 2 órát, majd utána is hideg-tartózkodót társalogtunk. Bár az szellemes és felüdítő volt. Szóval hívott, hogy mikor láthat. További engesztelő beszélgetések? Nincs szükségem rá. Öcskössel akarok beszélgetni, ő minden hangsúlyomat megérti. Szeretem, amikor csak úgy felhív, vagy ír kedveset... Pénteken nagyon kedveset írt...