HTML

Szakítás

2023.12.11. 14:15 :: Tobber

Nem vagyok jól.

 

Eddig sem voltam. Aztán még covidos köhögtem, amikor írt Kócos pénteken, hogy itt áll a ház előtt. Utálom a meglepetéseket, tudtam, baj van.

 

Hogy ő már nem úgy érez, mint régen és alig bírtam kihámozni a bőgéséből, mit akar, rákérdeztem, hogy szakítani?

 

Hát, akár azt is, nem tudja. De igen. Vagy nem. Majd öt órát bőgött, hogy ő hogy szeretett, én meg életemben először mondtam neki, hogy szeretem, és hogy szerintem hatalmas hiba, mert kincset dob el, a kapcsolatunk ideális volt.

 

Tudja.

 

Többször is megjegyeztem, hogy sajnálva, de elfogadom a döntését, de akkor schnitt, nem lesz többé semmilyen kapcsolattartás. Látnotok kellett volna a fejét. De hát ő tartani akarja velem! Nem is értem, hogyan képzelte. A csiki-csukiban én mennék tönkre.

 

Úgy érzem, én beszéltem bele, hogy akkor ez végleges, ő csak lazítani akart.

 

De akkor mégis próbáljuk meg, csak ő nehezen egyezteti össze a sok munkát (nem fontos ember, csak balek), napi két óra ingázást autóval át a városon, a családot, meg engem. Értsd: mamahotelben él egy nagy ház kisszobájában, ahol szüleivel és testvérével van minden este, heti négy edzéséből kettőre a nővérével jár, bevásárolni, filmezni és ruhát venni anyával, most hétvégén is három közös családi programjuk van és félt, szerinte megsértődtem volna, ha felgyógyulván nem azonnal találkozunk.

 

Rendben, én meg még nem is akartam találkozni vele, ne fertőzzem meg.

 

És akkor inkább mégse szakítsunk szerinte (én meg csak néztem távolságtartóan, nem fog sírni látni, vagy könyörögni, vagy sajnálni, nem alázkodom meg, szóval ezt magában zongorázgatta le), megoldja, jön ekkor, meg akkor, meg is beszéltük a következő randit és a két ünnep köztet.

 

Tesója (ha ő egyáltalán, de eddig csak egy hazugságon kaptam rajta 5,5 év alatt, az is csak eltitkolása volt egy koncertnek, szóval na) hivogatta, merthogy nekik volt programjuk.

 

Elküldtem, hogy majd jön vasárnap.

 

Erre hív bőgve makogva szombat reggel, hogy most meg már annyira megbántott engem (nem, nem sírtam, nem is láthatta), hogy már nem fogja tudni jóvátenni. Mondtam, hogy elfogadom, de akkor ennyi, törlöm fb-ról (nem töröltem) és a kapcsolatunkat nagyon, de őt nem fogom sajnálni, hogy sír. Sok boldogságot kívántam neki.

 

Szóval véget ért 5,5 év iszonyatosan szép kapcsolat, tisztelet, figyelem, soha egy veszekedés.

 

 

 

Nekem ő ideális volt. 250+ hétvége, meg hétközbenek, nyaralások, koncertek, nem akar még gyereket, családot, én már nem akartam együttélni senkivel, a klimax miatt a vágyaim is fogyóban szerencsére. Tinder szeretőnek indult, csak aztán belémzúgott. Én meg abba, amilyen szeretetnyelven foglalkozott velem.

 

30 éves most, totál az anyja/toxikus nővére befolyásolja, nincsenek barátai, tulképp saját akarata sem. Ő ezt nem látja.

És innen nem is fog kitörni, életében nem vitt még a kisszobájába nőt, a mai nőknek meg vannak igényeik! Csak valami milf fogadja be talán.

 

Amiért semmit nem értek, hogy amikor tíz napja lebetegedtem és hazaküldtem, nehogy megfertőzzem, akkor még csinált egy gyümölcssalátát, rendbehozta a konyhát, elmosogatott és ölelgetett, hogy maradni szeretne ápolni engem.

 

Akkor most mi változott??

 

Szeretem, nekem ő volt az utolsó pasim. Őt sem akartam már, csak a gyengédség és figyelem levett a lábamról.

 

30 év pasizása után mondhatom, ha ő az első, akkor a többi bántalmazó, megcsaló, cselédségben tartó, stb. férfinak utat sem engedtem volna.

 

Sajnálom Kócost, ez a mamahotel szitu, amiből nem is akar leválni, nem akar külön költözni, lakást vagy gyereket, ahogyan az anyja ölelgeti, hogy vele marad örökre, megmérgezi.

 

Én nyilván azért jöttem össze vele, mert nem kell összeköltözni egy 17 évvel fiatalabb pasival, mert a korosztályom nagyja vállalhatatlanul nem százas, meg volt szavam a kapcsolatban, úgy fogtam magamat vissza, hogy az ő szava is lényeges maradjon. Nagyon figyeltem, hogy legalább nálam férfinak érezhesse magát!

 

Tökéletes teste volt, szép bőre, szemei.

 

És a világ legjobb embere.

 

Agyaltam, lehet-e neki más, de kéthetes szakállal, ami foltosan nő és rém ápolatlan kinézetet ad, lenőtt, zsíros hajjal, lukas pólóban (brrr) jött át, nem hinném.

 

Sosem szerettem ennyire férfit. Sosem szeretett ennyire férfi. És már nem is engedek közel többé senkit.

 

Zuhanok. Üres minden.

 

SOS kértem időpontot az épp lepasszolni látszó terapeutámtól, kértem orvoshoz időpontot, nem halasztom tovább az antidepresszánst, meg semmit.

 

Azt hittem, mi még évekig együtt maradunk.

 

(tobnlc jahú.kom-os a címem, ha valaki kommentálná. Tartsatok szóval, légyszi, mert megőrülök!)

 

 

 

 

 

komment

Egészség legyen

2023.11.15. 10:45 :: Tobber

Azt meséli Laci, a zöldségesem (mert nyíííílván mindenkivel eldumálgatok), hogy az elmúlt 1-2 évben rohamosan zuhan a vásárlói pszichés állapota.

 

Türelmetlenek, elégedetlenek, rosszkedvűek. Legutóbb egy nő ordibált vele, hogy miért nincsen magyar eper. November közepén.

 

Laci diplomatikus kereskedő, de ez még őt is felhúzta.

 

Lacit szeretjük, ha délelőtt megyek a tízórai kis gyümölcsömért és megemlítem, hogy még jövök délután a szokásos szüleimnek bevásárlós körre, akkor nem hagy fizetni, ráérek délután egyben. Ha nem ő van ott, bemondásra elhiszik az összeget. (Számolgatom, mire költök, az egyik legnagyobb költésem a zöldség-gyümölcs. De ezen soha nem akarok spórolni. Ergo fontosabbnak érzem a pszichiáternél :D)

 

Ja, a 38 alatt megfelelő májértékem 174 és mivel nem vagyok alkoholista, sőt, ezért elég gáz önmagában, nem fogok még antidepresszánssal is ráterhelni. A héten megyek ezzel belgyógyászhoz.

 

Hiányzott.

 

 

komment

Minek

2023.11.13. 19:01 :: Tobber

A pszichológusom szerint nagyon szarul vagyok. Mindig is nyitva tartotta a lehetőséget, de most konkrétan megkért, hogy egyeztessek egy pszichiáterrel és kezdjünk el gyógyszerezni, mert nem vagyok jól. Szerintem a stressz, a klimax, meg a hozzá csapódott hormonkezelés cseszi el az életemet, az meg remélhetőleg már csak 1-2 év, de meggondolom. Nem hiszek a szőnyeg alá söprésben és mindig is féltem, hogy függő és kiszolgáltatott leszek. Beleegyeztem, hogy ha tb alapon tud valakit, elmegyek hozzá átbeszélni. Na azok az ismerősei persze pooont nem érnek rá, de öt orvost is átküldött, akik „pár alkalom” magánrendelés után felírnak gyógyszert. 50 perc 30-35 000 forintért.

 

Hát én csóró is vagyok, meg a pofátlanság csúcsa ennyi pénz gyógyszerfelírásért, miközben másnál járok terápiára, úgyhogy megköszöntem a lehetőséget, amire egyébként sem akartam igent mondani.

 

Ettől még szarabbul vagyok.

 

És a színházunk is elmarad.

 

 

komment

2023.11.03. 19:50 :: Tobber

Közben azért van életem.

Meglepően sokat főzök-sütök, mióta air fryerem van.

 

Kócossal a szokásos, tegnap mondjuk fél nyolckor aludt be, de addig kedves volt (én hajnali egy körül szoktam elaludni, addig kellett csendben maradnom, pedig a csütörtök a takarítónapom).

 

A macska übercuki és elképesztő dumagép, ez mondjuk hajnali ötkor nem akkora móka. Hangos nagyon. De amúgy vicces, ahogyan ezer hangszínt próbálgat, sikongat, vonyít meg tibeti torokénekel.

 

Jártunk ismét remek színházban és Hajduk még mindig szexi, jártunk mesterséges intelligencia előadáson, mert nagyon rajta vagyunk, jövő hétem kezdődik az online spanyoltanfolyam, hogy a maradék mozsák frissüljenek a memóriámban, beiratkoztam intim torna online gyakorló órákra, mert az ösztönöz.

 

Igénybe veszek mindent az egészségbiztosítómnál, ma reggel leégették a fibrómáimat (negyvenet, aú!), lesz csontsűrűségvizsgálatom és belgyógyász-vérkép-ekg-m.

 

Viszem aput a telekre és a temetőbe és két ismerőséhez is beugrunk holnap, hosszú nap lesz, aggódom, bírni fogja-e (én vezetek, nyilván, de akkor is).

 

Van még három színházjegyem idénre, egy jövőre, megyünk a csajokkal az idei harmadik vidéki elvonulásunkra, még két workshopra jelentkeztem, egy társas is szerveződik a cimbikkel.

 

Megtoljuk bent az év végét egy állófogadás szervezésével és egy 100+ fős rendezvénnyel, részt veszek egy fél napos céges fórumon, év végi zárás pánik, ezer feladat, aztán hat hét múlva két hét szabi. Semmi terv nincsen az ünnepekre, beteg nagynénik félnek a cseppfertőzésektől télen, gyerekek elutazgatnak, talán egy évzáró maratoni táncra idén is elmegyek (tavaly egész éjjel mindkét lábam végig görcsölt utána, kafa hajnalban félálomban a nappaliban körözni, hátha kiáll, DE az állóképességem még jó), szilveszter Kócossal, végre kis nyugalom…

 

komment

Áldott család

2023.11.02. 14:56 :: Tobber

TLDR nem érdemes jónak lenni.

 

Feláll a szőr a hátamon a családomtól.

 

Az volt a közmegegyezés, hogy a három, 80 körüli lánytestvére retteg a fenyegetőző nagybácsitól, ezért mindenki utasítsa vissza Nagyika hagyatékát, legyen nagybácsié, mert különben magunkra vonjuk az idegbetegségét. Szokott fegyverrel is, meg hogy busz alá lök mindannyiunkat. Remek taktika, ajánlom mindenkinek, beválik.

 

Nos, visszautasította a három lány, én is nagy morogva, mint Anyu leszármazója, megvolt a hagyatéki tárgyalás, nyilván egy köszönöm nem jött a nagybácsitól, hogy lesz hol élnie, lemondtunk fejenként 15-20 millióról, amennyi pénzt én már soha nem fogok megtakarítani.

 

Majd a még nem nyilatkozó unokatesóim utólag(!) bejelentették, hogy ők nem írnak alá semmit, harcbaszállnak, kikérik a részüket, ergo közös tulajdon megszüntetése, per, árverezés, hajléktalan lesz nagybácsi és három alkoholista lánya, begorombulnak megint, ilyenkor mindenkit üldözni kezdenek válogatás nélkül.

Baszki, ha szólnak a tárgyalás előtt, én sem mondok le, vagy a nagynénéim sem!!!

 

Hát, így nem lesz béke, retteghet újra mindenki. Nomeg örökség sem.

---

Nagynéném az elhunyt férje váratlanul előkerült végrendeletéről nem kap infókat sehonnan, totál kivan. És esélyes, hogy az az unokahug az ő egyszeri örökhagyásába is belekavar majd hamis(?) végrendelettel. Elképesztő gerinctelen emberek vannak.

 

Most olyan, mintha anyagias lennék, pedig a családi örökségünkről írok, és le is mondok róla, ha az békét szülne. De nem, a háború így is folytatódik, én meg oltári nagy balek vagyok.

 

Az életem.

 

Hányok a szent család példabeszédektől. És továbbra is áldom az eget, hogy nincsen férjem, testvérem és gyerekem. És majd lentről vagy fentről fogok röhögni az én örökségemen marakodókon.

 

 

komment

Őszi aprók

2023.10.20. 14:31 :: Tobber

Viszlát Nagyika hagyatéka. Visszautasították a lányok, nem harcolnak az öccsükkel.

Összefoglalom az élet lényegét: ha becsületes idióta vagy, akire támaszkodhat a családod, fizeted az adódat, számládat, támogatsz elesett macskákat, jóban vagy az öregekkel az utcádban és próbálsz a társadalmi elvárások szerint élni, akkor egy örök balek vagy.

 

Ha nem dolgozol negyven éve, lopsz, többmilliós tartozásokat gyűjtesz össze és még neked áll feljebb perelni, amikor te nem fizeted meg, anyádnál élősködsz évtizedekig és eladod az ékszereit, ruháit, ellopod a számlákra odaadott pénzeket és a kutyád xarában élsz, rokonokat fegyverrel fenyegetsz, akkor kapsz egy hatvanöt milliós lakást a sorstól.

 

Ja, pozitív naplót kell írnom naponta. Hálanaplónak nevezik, de véleményem szerint annak nincsen fejlődésértéke, ha a tőlem független dolgoknak örülök. Én annak szeretnék örülni, hogy újra képes vagyok mondjuk olvasni, csempét lemosni vagy sétálni menni, szóval amit én képes vagyok újra megtenni. Persze azért örülök a szép ősznek. A pszichológus leokézta az Aktív Listát (biztosan örül, hogy megkérdőjelezem ezt a háladolgot, de rábólintott, nekem a tevőleges jobblét a célom. Messze vagyok.) A vicc, hogy erős telefonfüggésemet mobilappal egészítem ki, a másik opció a füzet-toll, de 38 négyzetméteren hetente fél kukányi szelektálás mellett is elúszom a kupiban, ha egy napig nem figyelek, nem kell több kacat.

 

Egyébként volt egy jó napom két hete, szombat reggel betaxiztam (a bkv-zás még nem megy) egy workshopra, ahol véletlenül a csajos elvonulásos szobatársam mellé ültettek, végigvihogtuk, meg nyilatkozatot tettünk, hogy legközelebb viselkedünk, majd amíg az ismerős oktató kiment, átírtuk a szöveget. Aztán maradt másfél órám és öt kilométer séta a következő workshopra, szóval az őszi napsütésben átsétáltam a körúton Nagypapám egykori háza előtt, a környéken, ahol éltem, hídon, majd kis utcákban bolyongtam. Vettem ételt, de annyira pis@szag az egész belváros (ezért költöztem el anno), hogy nem bírtam enni. Azt hittem, puccos Újlipótváros kimosakodta már magát a hugyszagból, megdöbbent, hogy erre nincsen igény, vagy legalább az éttermeknek 1-1 slag, hogy fellocsolják (lehet, Anyunak igaza van, hogy bezzegrégen a házmesterek reggeli első dolga, a járda fellocsolása zseniális volt).

 

A másik tanfolyam egy új technika, aminek az alapjait 40 éve ismerem, szóval amíg a többiek a fele művön kellett dolgozzanak, én meg látványosan unatkozva várogattam, dolgozhattam mindkét oldalon és így is gyors voltam, meg szerintem ügyes. Még van vele úgy 30 óra munka, de addig is jól szórakoztam, amíg a 2 négyzetcenti elkészült négy óra alatt. :D Nem ebből fogok megélni.

 

Kócos értem jött, szeretek este a városban autókázni, még ha nem is én vezetek. Szóval vannak néha jó napok.

 

komment

Keserű morzsák

2023.10.17. 17:26 :: Tobber

A cicám anyukája meghalt, beteg lett. 9 évesen még fiatal. És gyönyörű volt…

 

Amikor a főnök kishölgyét hülyére kíméljük, ezért nekem kell (egy újabb) feladatot megcsinálnom, majd egyik középvezető kijelenti, hogy ő nem adja meg nekem a számokat, mert érzékeny adatok (tíz nem tartotta annak) és minek kell a vezetőnek (aki szintén nem főnököm, merugye mindenki csicskája vagyok), kérjek indokot, majd a vezető ordítva káromkodva elküld mindenkit az anyjába nekem, hogy ehhez joga van én meg postáskodom ide-oda, főnök ribijének főnökét bevonva, hogy segítsen már, aki konkrétan leráz, pedig én aztán igazán ritkán kérek segítséget és akkor is lexarnak, szóval bőgök, mert egyszerre vár még három kivizsgálás, négy napi adminisztrációelmaradás, külföldi utak szervezése, évvégi vacsi 100+ fős intézés és egy 50 fős állófogadás a legnagyobbakkal, amiből már 70 fő lett és állítólag segít nekem valaki infókkal, aki viszont két hétig szabin van, nekem meg elfogyott az idő, válaszokat meg nem kapok, kinek, milyen szöveggel terveztessek oklevelet, ami még grafikus, nyomda és sehol nem állunk. Plusz még a saját munkám, számlakönyvelés, naptármenedzselés, IT-ssal cseszekedés, SAP inboxok szelektálása, nyomtatványok küldözgetése, szkennelések, postázások, iratkeresések, beszerzés, taxicsekkek, unalmas megbeszélések, nyilvántartás vezetése, negyedéves statisztikák angolul. Könyöklőasztal van.

 

Kollegina anyukának három évet kell várni a pesti kórháznál csípőprotézisra. Miközben vezettem a csili-vili Puskás előtt, dühömben elbőgtem magam. Ott rohad a jövőnk és a szüleink megbecsülése…

 

Kiderült, hogy amikor anyacégünknél felszabadult egy pozi, engem akartak beajánlani, mint legalkalmasabbat. Csak jött egy protekciós. Aki azóta sem muzsikál jól. Hát hajrá.

 

Szüleim a házuktól 100 méterre láttak három élő patkányt. Gazdag kertváros. Köszi, hogy a Bábolnát ellehetetlenítettétek!

 

Október 17-én is szúnyogom van, múlt héten kettőt nyomtam agyon, ma is megcsípett, fél éve vakarózom a csípések miatt. A teraszon még mindig nem lehet megmaradni.

 

Hol a fszomban az adópénzünk????? Ja, Tóth Gabinál.

 

Nagynénim nyugiban várja a hagyatékit nagybácsi után, sem gyerek, sem testvér, mire előkerül egy unokahug végrendelettel! Kb. húsz éve nem volt egymástól távol 5 percre sem a férj-feleség, hogy ilyet megírjon, és nem is olyan ember, aki a háta mögött kicseszett volna nagynénivel. Az unokahug meg ott sertepertélt az özvegy körül. Ha valódi, hogy volt képe? Ha meghamisították, hogy volt képe?

 

Ja, Nagyikának 11 hónappal a halála után lesz hagyatékija, öcsi kavar, nővérei kivannak.

 

Nagyon boldoggá tesz, hogy nincsen férjem, gyerekem, testvérem. Ez a potyalesés gyomorforgató!

 

Utálom az embereket. A macskám és a kreatív dolgaim mellett akarok meghalni.

 

komment

Kicsi a világ rovat

2023.10.02. 15:52 :: Tobber

Szüleimmel, majd exszel éltem egy társasházban, ahol egy cuki tízéves szomszédgyerek rám volt kattanva, állandóan görkorizni kellett járni vele a környékbeli utcákba…

 

Most ő műti Kollegina anyukáját.

 

 

---

 

 

Egyik hétvégén ünnepi alkalom, ahol nagyapám évtizedekig szolgálta a közösséget, megemlékezés, ezüst plakett, hatalmas csokrok, mindenki szeretettel beszél róla, nagymamámról is. Egyik iskolaigazgató rendszerint mamámat emlegeti a szakmai felszólalásaiban, úgy tiszteli. Szóval emlékek, gyerekkor óta nem látott kedves ismerősök, öregek, bottal, meghatódva pityeregve.

 

Leülök a fogadáson keresztanyám mellé Kormányzati Fontos Embert meghallgatni, ülésrend, roskadozó tányérok. Folyt.köv.

 

Emlékeztek Öcskösre? Régi haver a főiskoláról, felváltva zúgtunk egymásba, sosem egyidőben. Ahogyan az anyja és én apám 60 éve. Elsodort az élet, aztán összehozott 18 éve, romantika, piknikek, majd miután bejelentette, hogy hozzámköltözik, másnap reggel megjelent a munkahelyem előtt, hogy bocs, mégsem. Mivel időre rohantam, esélyem sem volt öt percet beszélni róla. Padlóra vágott pár évre. Apám megtalált, hogy a srác szülei elmondtak mindennek, hogy kikészítettem a fiukat, ami mondjuk meglepő volt, hisz ő dobott sokadszor, én őt sosem, de feszkó sem volt, csak nála más nők. Ergo hazudott otthon. Én meg letojtam, ki mit gondol, sosem látom őket többet.

 

Hát összefoglalva egy gerinctelen alak volt.

 

És akkor a fogadáson kit ültetnek velem szembe? A srác anyját.

 

Kedvesen elbájcsevegtünk, megdicsért, hogy sokat változtam (=felszedtem 25 kilót a 25 év alatt), de még mindig szép vagyok (=nem, csak sminkeltem), aztán sikeresen elvonták mindkettőnk figyelmét mások.

 

Alig volt kínos.

 

Egyébként végre Anyu is lejött, apám hálás, hogy a telekre is átvittem kicsit, azóta hallgatom a köszöngetéseit, tényleg örül.

 

 

komment

Pro-contra

2023.09.22. 16:43 :: Tobber

Jók:

 

Négy éjszakás nyaralás egy görög szigeten szezonutóban. Béke, medence, tenger, ékszerdoboz kisváros, cuki helyiek, isteni ételek, nyugis Kócos. Ránkfért a pihenés.

 

Olasz főzőest, Kócos ezt kérte a szülinapjára. Fantasztikus ételek, tervben van az itthoni rekonstruálása. Hagytam kibontakozni, aládolgoztam, formáztam, nagyon élvezte, kidőltünk és négy doboz ételt hoztunk el a vacsora után.

 

Holnap viszem szüleimet egy vidéki állófogadásra, évforduló, Nagyapám fontos ember volt ott, VIP fogadtatás. Ideírom a jókhoz, remélem, az lesz, bár legutáltabb politikusaink egyikével is mórikálni kell (majd elsomfordálok).

 

Elvégeztem az intimtornatanfolyamot, már csak végezni kéne.

 

Egyelőre megvagyok a fogorvossal, kisebb vagyont csikorgatok le a fogaimból, durván laposra van csiszolva a teljes fogsorom a lenyomat alapján.

 

 

 

Rosszak:

 

Megint három hétig áll a terápia, amibe bele sem kezdünk még, mert csak felmérünk. Én nem viselem jól, csak aludni szeretnék.

 

Elindultak a táncok, de nincsen lelkierőm.

 

A kvízhez sem.

 

Betörtek a közvetlen szomszédomhoz aznap reggel, amikor egy órával később léptem ki. Ő is otthon volt, ijesztő. Nem az értékeket félteném (nincs is itthon), hanem hogy leütnek, vagy elszökik a macska. Leginkább fordított sorrendben.

 

Voltunk egy kellemetlen céges elvonuláson. Azt hittem, csend, természet, jó levegő lesz kedves arcokkal. A kilencből heten cigiztek az orrunk alá, és bár semmi bajom a cigivel, de töményen ennyitől egész nap kijött az aurás migrénem estére. A terasz szélére letették a mélynyomót és dübörgő lakodalmast és popot kellett hallgatni, valaki mindig kiabált a mikrofonba, nekem meg heti négy kertvárosi h.o-val, depresszív, zene és tévémentes estéimet megszokva sokkolóan hatott. Nagyon feszengtem, aztán jöttek az ovis versenyjátékok, rég éreztem ennyire szerencsétlenül magamat.

 

Pedig általában viccesek az elvonulásaink.

 

komment

Miért

2023.09.07. 21:50 :: Tobber

Eszembejutott egy régi szomszédnő, akinek a kislányára sokat vigyáztam. Rákerestem, mekkora már a nagylány, megdöbbentő hírre bukkantam, a szomszédnő tavaly meghalt.

Szerintem vegyétek el tőlem az internetet.

komment

Ő is

2023.09.06. 11:37 :: Tobber

Meghalt a legintelligensebb embere egyike, akit ismerhettem. Eleinte mindenféle blogok kommentelőjeként figyeltem, mennyire értelmes és empatikus, aztán a virtuális térben rájöttünk, hogy táncról ismerjük egymást. Valahogy úgy képzeltem, ha öreg leszek és okos emberekkel veszem körbe magamat, mi majd jókat beszélgetünk.

 

Hát nem…

 

 

komment

Sok

2023.08.30. 00:53 :: Tobber

Nyugodt elvonulás, csak tizenöt-hatan voltunk. Egyikünk ránkírt, hogy majd ősszel jön talán, most beteg. Hát, ekkor már tudta, hogy nem jön többé. A júliusban felfedezett rákkal csak napjai voltak, tegnap meghalt. Sokkoló hír, idősebb nálunk, küzdött az egészségével, de épp irányba állt szegény…

A mindig rajtam csüngő energiavámpírt csapatilag leépítettük tavasszal.

Amint telítődtem az ingerekkel, mentem is lepihenni, olvasni egyet. Szeretnek panaszkodó anyukák betalálni ilyenkor, mert megértő fejem van, de most egy sem volt. Tényleg nem értem, miért terhelnek valakit, akit 1. nem érdekel a bajuk, 2. úgysem tudok hozzászólni gyerekneveléshez, 3. tiszteljük már, hogy valaki egyedül akar néha (én sokat) lenni.

Azért akadt drámázás, dedó szintű, ki nem szeret kit, mert nem küld neki olyan anyagokat, amiket nem is kért (elképedek, mennyire éretlen ötven körüli nők léteznek!), tőle én is megkaptam, hogy nekünk könnyű (vörös posztó mondat lvl1000), mert az ő fizetése még a nettó félmilliót sem éri el. Felvilágosítottam, hogy nekem a prémiummal sincsen a közelében sem, a többieké meg pláne (ja, mondjuk nem cigizünk, nem alkoholizálunk és rendezzük az anyagi ügyeinket).

Amikor a de ő már öngyilkos is akart lenni résznél tartottunk, egyik empatikus lány félrevonult vele, nekem ehhez most nincsen erőm. A csapatban rajtam kívül is tudom két emberről, hogy már közel jár(t) hozzá, csak nem hirdetgetik. A botrányhősnőknek kell a felhajtás meg hogy róluk legyen szó, nagyon-nagyon-nagyon irigylem az ilyen önző embereket.

De egyébként béke volt, meg éjjeli kertben/vízben csacsogások, 36 fok és plexi mögött alkotás, hát hamar kiderült, még ki hőhullámozik. Vittem az elkészített dolgaimat, a fél banda le akarta másolni, küldözgettem a mintákat mindenkinek. Jólesett, persze, meg nincsen bennem irigység, tőlem még a színeimet is másolhatják, ettől nem lesz nekem kevesebb... Annyit már elvárok, hogy cserébe én is kapjak másik leírásokat, nem tetszett a dinamika, hogy én kifizetem, amit más is ki tudna. Akadt, akinek megtetszett egy ékszerem, amit úgysem hordok, el akarta készíteni: felajánlottam, hogy megkaphatja, ha cserébe átküldöm a mintát és készít nekem egy másik színben. Legjobb üzlet.

Aztán Kócos 30 lett, készítettem neki tortát, ami isteni, mondjuk még három napig enni fogjuk.

A héten már volt két fogorvos, daedalon mellett is megállíthatatlanul öklendezve. Harminc éve járok hozzá, szerinte ezt csak mostanában, 1-2 éve csinálom, mi lehet (nem kezdtem el mondani).

Ma azért dolgoztam szabim alatt három órát, cukikkal leveleztem is gyorsan, despota ki ha én nem királylány ismét kiakasztott egy éldolgozónkat, majd lenyugtatom, a nővel dolgozom tizenéve, mindig igazságtalan tahó volt.

Maradt 3,5 nap szabi semmit csinálni, ennyit a másfél hét relaxról a teraszon, amin nappal is támadnak a szúnyogok, xarrá vakarom magamat, a 800 méterre kezdődő szomszéd kerületben már tilos vért adni a fertőzött tigrisszúnyogok miatt, idén már antibiotikumot is szedtem csípésre, elég horror, ahogyan kinézett kéttenyérnyi hús, és még az eső is esik, hát ennyit a szép nyári estékről, fszom.

A terápia online megy, még csak helyzetet felmérünk, nem is vagyok fényesen.

A nőgyogyim ajánlotta az intim tornát, a korom és emiatt romló izomzatom miatt. A tanfolyam online, egyéni (jártam 25 éve csoportosra, ahol 95%-ban sokszor szült anyák bajaira keresgéltek megoldást, totál kidobott pénz volt, ahogy ott unatkoztam a kimondottan szűk, emiatt szenvedő alkatommal, most azt akartam, hogy az én gondjaimra adjam ki a pénzem. Egyébként a csoportos irl 50, az egyszemélyes online 60 000 forint a hat óra, szóval drága, de nem az egyéni rész dobja meg.)

A szeptember húzós, helyettesítek, fogorvos utolsó etapok, céges elvonulás egyik csapatommal, ezt én is szervezem, szépséges görög sziget Kócossal, főzőest Kócossal, aki némi sugallatra ezt kérte szülinapjára, szülők vidékre fuvarozása repieseményre, azért remélem, nekem nem kell bemenni, udvarias smúzolás az életem, aztán elvonulás a másik csapatommal. Plusz a terápia, a torna, kezdődik a tánc és talán le is járok újra. Már tervben őszre a következő vidéki csajos hosszú hétvége, egy workshop, egy színház, egy Mérő-est a mesterséges intelligenciáról, mert kicsit rákattantam a tervezésre, egy zenés valami, amitől a hideg ráz, de közösségi, hát megyek, aztán lassan karácsonyi szabi.

 

komment

Morzsák

2023.08.14. 17:56 :: Tobber

Azt mondta a gasztroenterológusom, hogy a stressz alatt megáll az emésztés. Kiröhögném, de az egy órakor megevett dinnyét és sajtot hétkor hánytam ki. Addigra talán lejjebb kellett volna érjen.

 

Csókoltatom Kelly McGonigalt, aki TED talkja szerint a stresszre pozitívan kell tekintenünk. Ez a nő sem hányt meg csikogatta le a fogait szorongásában… A kettő közti összefüggés: fogorvos előtt be kell vennem egy fél daedalont.

 

Az utcámban még mindig csillagászati áron hirdetnek házakat és lakásokat. A kedves bácsi, aki mindig hogy van, kedves Ágotával köszöntött (nem Ágota vagyok) 70-80 éves, kb. negyven év fel nem újított öreg háza eladó, na annak 1 230 000 négyzetmétere. Egyébként zsebkendőnyi telken. Egy miénkhez hasonló társasházban az utcánkban csak a lakáshoz tartozó, kötelezően megvásárlandó parkolóhely(!) a mélygarázsban 15 millió forint. Még csak nem is garázs, hogy a sílécet el tudd zárni. 18 éve költöztem ide, akkor ennél alig volt drágább maga a lakásom. Jó, tudom. De valahogy a fizunk nem nőtt ennyire.

 

 

komment

Bús nyár

2023.08.14. 17:54 :: Tobber

Húsz nap szabim maradt, lassan elkezdem kivenni. Csajokkal huszan vidék, medencés panzió, aztán workshop, aztán egy hétig itthon lennék, terasz és olvasás, majd Kócossal szeptemberben görög sziget. Igaz, a Ryanair írt egy emailt, ami nem scam, hogy törölte a jegyünket, de a pénzt levonta, cseten megerősítettek, hogy van jegyünk és az app-ban látszik, de azért gyomorideg, vajon a reptéren nem bukjuk-e az egészet.

 

Felpörgettem a fogorvost, mert már három fogamat csikorgattam le idén nyáron nem kicsit, ebből egy éppen kész lett volna. Meg nőgyógyász, bár váratlanul „csak” tíz nappal korábban jött meg hormontabletta mellett és 10 napig tartott, ami így is eredmény az elmúlt évek vérzivatara után. Közben olyan hőhullámaim vannak, hogy a mostani 18 fokban is patakokban folyik az izzadtság rólam, szédülök tőle, nem kívánom a klimaxot senkinek.

 

Szomorúan hallom, hogy a generációm szülei milyen komoly betegségekkel harcolnak. Utánaolvastam a demenciának, ami nem kedves elbutulás, hanem agresszivitás és kakis pelus ide-oda dugdosása, hát, elkezdődött. Szüleimet kivittem kedvenc nagynénihez, apám oda és vissza is ugyanazokat megkérdezte. Válaszoltam, mintha először tenném, nem haragudhatok rá ezért.

 

Nagynénémnek 80 évesen építkezős tervei vannak, meg átcsoportosítja a vagyonát, én is ilyen tiszta akarok lenni öreg fejjel.

 

Valahol beletörődünk az öregedésbe, a sajátunkba is, de amikor jön a hír, hogy havernő férje váratlanul meghal, két kis gyereket, szép családi életet hagyva maga után, na az igazán pofán ver.

 

Nem ez a legjobb év.

 

komment

Augusztus

2023.08.02. 15:29 :: Tobber

Ez a hűvös nyár szép (-allergia). És imádok vékonypántos szilikonsarukban rohangálni, strasszos szandálban, libbenős hosszú szoknyában a Margitszigetire menni, remek koncertet hallgatni (idén eddig öt szabadtéri koncerten jártam, oh), tonnaszám dinnyét enni, meg az öt perc alatt elkészülő ebédeket, heti szintű a grillezett lazac kis Maldon sópehellyel megszórva, salátával. De magában grillezett sajttal is elvagyok. Erőszakolom magamat, hogy reddit helyett könyveket olvassak, kidőlünk a macskával a teraszra, a kindle-re vettem a Lírától néhány érdekességet, végrevégre olvasok és megnyugtat és kisimít az offline pár óra, meg persze a macsek puha odabújása.

 

Egy bő hónap után felvettük a fonalat a pszichológussal, felsorolva teljesen oké a kiesett idő listája: jártam kétszer a Szabadtérin, szép táncokat és szép zenéket élvezni, Guns-on a Puskásban, ami életem nagy álma volt és szerencsére nem csalódtam, jártak nálam cimbik társasozni, babázni, utaztunk Prágába Kócossal és a Balatonra a csajokkal, mindkettő isteni volt, viccesre sikerült a tréningünk éjjel még a Duna corson tátrateát iszogatva, élvezetes hangulatú workshopon alkottam egészen szépet, elrendeztük végre nagypapám és felesége újratemetését.

 

Csak az egész napom nyakon van öntve egy nagy adag torokgombóccal, feszültséggel, szívdobogással, nem akarással. Itthon szeretnék kucorodva aludni hidegre vett légkondival és kívülről látom a saját életemet.

 

De most már kimondottam szórakoztató heti egyszer bemenni a céghez, ritkán látott kedves emberekkel örülünk egymásnak, szerencsére a toxikus ribi nem ide jött vissza. Mióta ő máshol van, megszűntek a hátbatámadások is. Igaz, senki nem akar vele dolgozni, van, aki konkrétan miatta ment el a cégtől, mert a nyakára ültették. Egy kis mentoráltam érdeklődött, merre induljon a karrierrel, szerintem jó képességű és bármit meg tud csinálni, két út is feküdne neki, szóval csak annyit javasoltam, hogy ezt a nőt kerülje. Mondjuk hideg rázza tőle, szóval nagy megerősítés nem kellett...

 

komment

süti beállítások módosítása