Tobber életblogja

Pénteken nagyot kávézós csacsogtunk Gével.

Kócossal ébredni öröm, a reggelije csoda.

Szombat este Bryan Adams élőben kísérte a kekszünket.

Negyven éve néptáncolok.

Szenvedek egy ékszerrel, mindig olcsó hatása lesz, ezredszer fejtem le (fel?). Pedig színekben elegáns, formában bájos, a kivitelezés elfogadható még nekem is, de bontok megint.

Ráérek, elmaradásom van a trash realityben is, jó az háttértörténésnek.

Agyalok, hogy veszek egy egyszerű tabletet, tényleg irtó kicsi a mobilomon netflixezni. Rámszólt az optometrista, hogy rontom a szememet vele.

Ma négyen kérdezték, mit változtattam a külsőmön, haj, smink, valami. Semmit.

Agyalok, hogyan alakítsam a pasikákkal, valójában az új gyógyszerek miatt nincs sok kedvem. :’( Ellennék Kócossal és Hokissal, passzolgatom le a többieket. Ez is a kondiidőből megy el, bár kardiónak beillik.

Egyik kollégámnak irodalmi neve van. Tökéletes ellentéte a regényszereplőnek.

Megint elmegy valaki.

Összefacsarodik a szívem, hogy meghagytam az utolsó római carbonara penne ¾-ét, de nem fért belém és repülés előtt nem is szeretek enni. Annyira fantasztikus íze volt! Összedobok egyik nap egy adaggal. Tojás, szalonna, tészta, csak jó lehet.

Életem legjobb átmeneti kabátja a ballon formájú törtfehér vízálló/szélálló kapucnis kabátom. Kimostam impregnálóval. Kényelmes minden időjárásban, egyedül a délutáni melegben kell cipelnem.

Reggel Kócos karjaiban ébredtem, nyami.

Az endokrinológus szerint a gyorsan a pajzsmirigyemen termett nagy valamit egyelőre hagyjuk (célzott rá, hogy egyszerűen elfelejtették azt a részt kiműteni), szoros követésben 3 havonta uh.

Ellenben ránézett az egekbeszállt terheléses prolaktinomra és inzulinomra (főleg az előbbin kiakadva), hogy maga ezekkel sosem fog lefogyni, sőt.

És hogy hamar felkaphatom a vizet és zsörtölődhetek a prolaktin mellékhatásaként. Hehe. Észrevettem, jó tudni az okát. :D

Szóval mindkettőre gyógyszer. Ugyanazok, amik anno kipurcantottak, de valahogyan be kell állítani a szintet.

Éééés ezer féle vitamint meg nyomelemet szedet velem ezentúl. Jé, erre egy orvosom sem figyelt eddig, magamtól adagoltam, amit kedvem tartotta.

2 hónap múlva kontroll.

Szeretem ezt az endokrinológust.

Már a hallban röhögve fogadott, végre itt az izgalmas esete, aztán persze a tinderről kérdezgetett, meg hogy miért szeretnek a fiatal pasik velem lenni (endós, nyilván kikérdezett a kekszuális életemről :D). Nagyon vicces nő, tuti kihallatszik, ahogyan vihogunk.

Azt mondta, úgy képzeli a lakásomat, mint egy görög hedonista képet, szőlő omlik az asztalokról és mindenhol meztelen pasik fekszenek…

Neeem, a szőlőnek magas a GI-je.

Ritka nagy k.baszás az egészségesnek tartott gyümölcssalátákba jelzés nélkül édesítőszeres befőttet keverni. Tánc után betoltam a maradékot.

Az egy dolog, hogy 10 hónapos terhesnek nézek ki, de reggel a vécéig nem jutottam el. Nem ecsetelem, minden kijött. Takaríthattam.

Ma kóla, rizs és krumpli, bélgörcsök ezerrel.

---

Ejj, de fog hiányozni a most felmondott kolléganő. Okos, szórakoztató, világlátott, talán én is tudtam hozzáadni a gondolataihoz, kedvencem a vele töltött minden kávézásom.

Hétfőn elmegy egy másik.

Egy ma összerúgta a port a főnökömmel, ami nem az íves karrier záloga, egy vidéki kedvencke mától nyugdíjas.

Burjánzik a fekete humor, kínunkban nagyon röhögünk.

---

Este elugrottam Géékhez, gondoltam, váltok két mondatot az anyukájával indulás előtt, mert kérdésekkel nyúz cicaügyben, nagyon szeretne. Nem vagyok nagy szakértője a macskatémának, mindent a kollégáktól tanultam, csak Gé terjeszti otthon, hogy nálam cicaparadicsom van és lenne nálam macska…

Leparkolok az utcájukban, váratlanul behajol az ablakon egy szép arcú, jó illatú magas fiú elegáns fehér ingben, hogy hello, Tobber, jó látni. :D Gé öccse volt, igen, a tinder előtti korszakom fiatal szeretője.

Még mindig elképesztően vonzó, 190sok magas, hosszú, karcsú dereka van, amit nagyon imádok, ehh…

Zavartan megkérdezte, hogy vagyok és van-e kedvem meginni egy kávét valamikor. Kissé rontott a meghívás romantikáján, hogy a fél családja végigasszisztálja a dolgot, de végülis tudtak rólunk. :DDDD

Persze, hogy van.

Itt az ősz, beindultak a hormonok. Meg az egyetem, a futófiú is visszatérne, a szomszédban tanul (nem tudom, hogyan hívtam itt). Ma Kócos jön.

Én meg aludnék inkább, hajnali egykor feküdtem le tánc után. Leszakad a lábam, de megérte.

Önző dolog, hogy a full köhögős-taknyos kollégát győzködöm, hogy maradjon home officeban?

Elkapni sem szeretném, kutyául megszenvedtem tavaly a műtét után azt a két hónap köhögést, de neki sem, a többieknek sem jó, ha tömegközlekedik, bent szenved, nem?

Mosolygunk itt udvariasan, amikor ebédnél betegen csatlakoznak a többiek, és próbálunk vitaminokkal töltődni, de miért kell udvariasan tűrnünk? Annyira balek vagyok! :D

---

Annyira csodaszép idegenvezetőnk volt hétfőn, teljesen szerelmes lettem az alakjába, az arcába, hajába, minden gyönyörű volt rajta. Az igazi álomnő, akivel szívesen... Jóóó, lehetne szőke, de így is tökéletes.

A retiküljéből kikacsintó óvszer alapján jelenleg viszont valszeg pasija lehet. :D

---

Gével összerántottunk pár embert ma estére, megyünk táncolni végre. Az ízületeim tiltakoznak, majd lejegelem.

---

Engem mindig meglep, Műegyetemista (azaz azóta komoly mérnök :D) mennyire lelkes még mindig miattam. Anno leráztam Judós3 miatt, aztán ő elkezdett hozzá járni edzeni úgyhogy amikor Judós3-mal szétmentünk és visszajelentkezett, elküldtem a csudába, rém bizarr lett volna. Már nem jár hozzá szerencsére...

Sosem feledem, amikor lelkesen várta Judós3 egyetértését, milyen harmonikus velem lenni, mert én vagyok a békesség maga, mire Judós3 megdöbbent. Hát ő nem azt az oldalamat hozta elő... :D

Kócos (szintén mérnökhallgató) mellett vagyok maga a megtestesült béke. Nincsenek játszmák, nincsen hatalmi harc, kamuk, csak vidámság. Mosolygós, kedves teremtés és nagyon figyel rá, hogy mindig felderítsen.

(Felmerült a kérdés, hogyan lehet kezelni egy olyan kapcsolatot, ahol én kevesebbet érzek. Szerintem az a jobb felállás, ha ő érez többet, én pedig sokat megteszek azért, hogy ő is jól érezze magát. Ennyit tudok, de ezt nagyon.)

---

Este hallom, hogy nagyon kattog a szárítógép. Hát kiszabadult egy melltartómerevítő drót, beakadt a dob lukába. Harapófogóval szedtem ki, remélem, nem lett baja a gépnek. Mindig fehérneműs zsákban kell ezeket mosnom, megtanulom lassan.

---

Ha van ötletetek, hogy szétázott és büdös sportcipőt hogyan lehet újjávarázsolni, írjátok meg légyszi! A kedvenc adidasom, amiben bármennyit tudok menni, elég ramatyul van Róma óta. :D

---

Bakker, most írt rám tinderen a Rómában bemért fiatal svájci gárdista fiú. Annyi kérdésem lett volna hozzá, milyen már ezzel csajozni?! :D

...meg két kolléga elmesélte a felmondása részleteit, meg kaptam még egy csokit valamiért. :D

Egyik kéri, hogy a búcsúztató iszogatására hívjam meg a konkurenciához átment exkollégáinkat is. Fura, de persze.

Négy nap gyaloglás Rómában. Ma az egyetlen tiszta nadrágom lötyög rajtam. :D

Csodás város, szuper élmények, az ingerek feldolgozása még hetekig tart. Irtó tömény érdekesség az egész hely. Voltunk két szupercuki idegenvezetővel is privát túrán, ettünk elképesztően finomakat, készültek remek fotók. Ja, szuperlatívuszokban, kizárólag.

(Na jó, a tömeg épp súrolta az elviselhetőség határát néha. :D)

---

És aztán első munkanapomon 9:55-kor, aznap már második skype-omon a program nekiáll telepítgetni magát a megbeszélés totál közepén. Fszom. Csak hat ember várt.

A konyhában koszos szilviák elhagyva.

A székemre terített blézerem szürke kéznyomos.

Felfoghatatlanul sok email és inboxértesítés, jönnek, kérdeznek, figyelnék, rohangálok, mindent menedzselni kell.

Helyettesítek.

Kezdődik a sűrűség, pumpa az egekben.

---

És két órát nem jutottam el a mosdóig, pedig nagyon akartam, mert lehet, hogy szívtelen ítélkezősnek tűnök ebben a blogban, de végighallgattam hosszasan egyik vidéki kolléganő párjának műtétes kálváriáit, kolléganőim életét, két nap lemaradásban voltam a gyerek/utazás/sport/szaraterhesség/balhésaférj témában velük kapcsolatban, egyikük elment a régi nyelviskolámba és ő is csillogó szemmel mesél az első órákról, biztatok egyet, hogy ne féljen az első repülésétől, vagy de, csak induljon neki egy Xanaxszal, felhívtam beteg Kolleginát szegényt, kaptam másiktól egy hatalmas adag gyümölcssalit, mert tudja, hogy betegesen kattanok a feldarabolt gyümölcsökre és épp egy csodavírus kering körülöttünk, egy másiktól finom csokit csak úgy, egy másik a házfelújításkor talált ezernyi rézkarikát és elhozta, én biztos kreatívkodom belőle valamit, próbálom egy srác felmondását egyengetni, hogy mindenkinek jó legyen, segítettem egy nem főnököm vezetőnknek, mert egy óra felesleges kört leveszek a válláról. Képzeljétek, együttérző is vagyok.

---

Gével már tervezzük a holnapot, Kócos izgatottan vár a csütörtök estére, meg a hétvégére, pénteken endós, hogy legyen-e műtét. Műegyetemista csini fotóját lájkoltam, kapott az alkalmon, hogy találkozni akar valamikor. Este bőröndkipakolás, mosás, cipőfertőtlenítés, aztán nagyon szeretnék egy hatalmasat aludni, amikor a 4 nap hiányom miatt szeparációs szorongós macskám nem ébreszt fel új fajta érdekes nyávogásával és hálóajtón kaparásával hajnali ötkor.

---

Átküldök egy anyagot az exNagyfőnökömnek, már Rómáról érdeklődik. :D

Átmozgatjuk néhány ország piacát.

Volt egy nagy live videó a nemzetközi központból, meg lehetett cseten kérdezni. Minden képlékeny a következő két évben.

Tőlünk ketten voltunk kíváncsiak rá*. Azaz a többiek nagyrésze nem beszél annyira sem angolul, hogy hallgassa. És ez rém gáz!

---

Millió mini munkám van, kapkodok és újabbak esnek be.

Belefáradtam a sok ingerbe.

---

A két órás terheléses inzulinom kb. tízszerese(!!!) a normálisnak, hát ezért ájuldozom evések után 2 órával lezuhant vércukorral.

(Pedig nem vagyok egy édesszájú, (pék)süteményes alkat, magas GI-s ételekkel...)

*Az a lány ma fel is mondott. Megy a konkurenciához, ahol a felmondottjaink nagy része landol. Elszomorít, őt nagyon bírtam. Még egy srác elmegy októberben, egy lány meg szülni, alig marad a kis csapatunkból. :(

Két 23 év körüli lány vette le óránként a több kémcső vért a laborban.

Aranyosak, kedvesek, szépek, kicsit úgy beszéltek hozzám, mintha néni lennék, dehát ezt szokták meg, gondolom.

Meghát öreg vagyok nekik.

Udvariasan megkérdezték, hogy nem untam-e magamat a két órás várakozás közben.

-Nem, köszönöm, volt wifi és Netflix.

Látnotok kellett volna az arcukat. :D

---

Épp Anyut próbálom rávenni, hogy használja az előfizetésem másik accountját, na őőő mekkora megdöbbenést fog okozni egy ilyen mondattal. :D

Szombat délben Anyu átjött pletyizni, aztán Kócos váltotta.

Nem tudom kezelni, szépeket mond és többet érez, mint szerintem ilyen kapcsolatban kellene...

Tuti rövidlátó, de irtó cuki.

A macska meg teljesen belehabarodott, amint leül, belemászik az ölébe, simogattatja magát, majd bealszik rajta. Nem egy ölbemászós macska egyébként.

Vasárnap egyik cimboránk nagy szülinapi meglepetését tartottuk egy bérelt villában, készültünk rá, és élveztük, korán érkeztem, mert imádom a környéket, sétáltam egyet, aztán zenészek voltak, meg táncoltunk, barátkoztunk, régi ismerősöknek örültünk, futkároztunk a gyerekek után, kibeszéltük a nagyokkal a munkahelyi gondjainkat.

Rég éreztük ennyire jól magunkat, meg is beszéltük a következőt.

Ma terheléses mindenfélén kezdtem a napot, alig várom, hogy hazaérjek aludni.

Pénteken irány Róma, nagyon várom.

Beterveztünk még egy bécsi hétvégét idénre, meg Gyermelyről is egyre többet levelezünk, mehetnékem van.

És magam sem hittem volna, a valahai körülményes énem mennyire laza és elengedő lesz. Majd alakul, nem izgatnak aprólékos részletek. Tudom én a változás okát: más emberek vesznek körül, lekoptattam az energiavámpírokat, álszenteket, negatívkodó genyákat, ez felszabadított...

...ülsz az abszurd közepén, csapkodnak a villámok, közben ki kéne elemeznünk(!), miért nem boldog a dolgozónk.

De közben ne te legyél a megmondóember, mert azt itten tilos ugyebár.

Mosolyogj tovább kedvesen.

Tényleg nem értik meg, hogy amíg valaki elégedetlenkedik, mert javítani akar, addig maradni akar, csak javítani. Majd ha már nem hőzöng, akkor elengedte a témát. És lelép az első lehetőségnél. Ezt látjuk.

---

Magyarázzák megbeszélésen hozzá nem értő kisvezető, hogy ha nincs ráhatásod valamire, az ne is érdekeljen. Jesszus, attól még rám hathat! Nyilván nem leszek depressziós, hogy esni fog, de érdekel, mert vízálló cipőt/esőkabátot veszek. Meg hogy ne foglalkozzunk a politikával, mert csak idegeskedünk rajta. Nem is érti, mi a különbség: foglalkoztat valami vagy stresszel. Dehát itt ugye tilos kijavítani. Ülünk tovább cinkosan egymásra nézve, magunkban fogalmazva a monológunkat. :D

Szép birkákat nevel ki a világ Fogják őt még meglepetések érni. Úgy érzem magamat, mint a vicces mémben, ahol a tárgyalóból az igazságot megmondó fiú repül ki az ablakon. :D

---

Tegnap egy mítingen totál véletlenül derült ki, hogy vidéken mindenki tudja, van egy nagy feladatom. Nekem senki egy szót nem szólt. Rákérdezek vezetőnél: hát még ezt is neki kell elmondania? Mondtam, hogy valakinek csak nem ártana szólni, hogy teendőm van, ha várják a megoldást... Hmmm...

---

Én aztán tudok röhögni az abszurdon, de kezdem nagyon unni ez a hangnem nem az én világom.

Jé, ez a 8-8,5 óra alvás már első nap megváltoztatja a közérzetet.

Igaz, a gyomrom szombat óta szórakozik velem, de rég volt ilyen, hogy nem fáj a fejem. (Ki a fszt érdekel? :D)

Nyomasztanak a céges gondok.

Elakadtam a konyhapakolással, megint szelektálnom kell, hogy minden elférjen. De nincs kedvem munka után.

Hétfőn úgy remegtem a biopsziák után (aminél lehet, háromból egy sem sikerült), hogy taxival mentem haza. Pedig én aztán nem vagyok egy dokinál hisztizős fajta.

Tegnap meg bekucorodtam a kanapéra az almáspitémmel, macska a lábamhoz kuporodott, elolvastam egy fél Forbes-ot, hallgattam némi zongoraklasszikust, végigröhögtem a trashműsor kommentjeit, rég volt ilyen nyugi.

Már csak egy kis friss dió hiányzott, de füvet nyírtak a kertben, gondolom, eltették.

Nemsokára lesz egy cimboránk meglepibulija, kész az új (még újabb) szemüvegem, aztán mindenféle hormon-, meg terheléses vizsgálat, endokrinológus, fogorvos, jön az asztalos cicateraszt újralazúrozni, aztán négy nap Róma, kezdődnek a kvízek, a táncok, kondi, jön az ősz, a kertváros egy giccs-csoda, lesem az új havazós videókat az Alpokból, ezt vártam már március óta...

Celebspottingoltam Berki Krisztiánt, aki aláírást gyűjtött a HÉV végállomásán (értsd: a fele utazóközönség nem is budapesti). Pacsizgatott két naív tinilánnyal, kérdezgette, hány évesek. Tizenhat. Hát, őket még hiába győzködöd.

Szombat reggel elugrottam Bével Véék új helyét megnézni, pezsgőzni bruncholni és gyorsan lefixálni a római út részleteit, lefoglaltuk a neten a főbb belépőket, ne kelljen sorbanállni, érzem, hogy kevés lesz az idő mindennek a tizedére is, Vé kikérdezett Judós3-ról, jé, még itt tart, pedig szabad a srác. :D

Aztán futás az eső elől, gyorsan be az ikeába, ami nettó öngyilkosság szombat délben esős időben, de kellettek a fiókrendezők, hogy be tudjam fejezni a pakolást.

Kicsi a világ összefutottam két kollégával nagy örömködve, aztán t.kigázva haza, mert jött Kócos.

Próbáltam kedvesebb lenni a szokásos önmagamnál, de olyan gyomorgörcsöm volt fél éjjel, hogy inkább hagytam a hálóban aludni és a kanapén fetrengtem az éjszakai nagyvad kismacskám örömére. Megszokta, hogy otthon vagyok, úgyhogy most bújósabb.

Kócos is bújós és ha én irányítok, tökéletes a keksz, nagyon el vagyok kényeztetve.

Vasárnap délben elkapott a kísértés, hogy visszafekszem aludni, de inkább írtam egy 10 pontos to do listát a hétre (Bé: kockás papírra!!), amiből hetet estig teljesítettem.

Így lett készen a nappali 7/8-a, olyan, mint egy skandináv bemutatószoba, csak a dekor hiányzik, bár a saját festményemet felakasztottam már. (Meg a szőnyeg és függönyök, de azok továbbra sem lesznek, mert pollen, meg macska, meg könnyebb takarítás, meg úgysem látnak be.)

Közben betettem egy zablisztes almás pitét is sülni, úgyhogy a tiszta és rendezett lakásban fahéj és vanília illata terjengett, áááá, de finom!

Marad a konyha újragondolása és átrendezése, meg pár kidobásra ítélt cucctól szomorú szívvel megválás.

Látszik, hogy az ősz/tél/hideg az én világom, egészen felpörögtem a nyári punnyadás után.

A macska még kering, mint a gólyf.s, jelölgeti, felfedezgeti az új helyeket, áttolt dzsungelét, bútorait, de láthatólag megtalálja a helyét. A kanapém közepén, méteresre nyúlva, nehogy odaférjek...

Hihetetlenül jó érzés a rendezett lakásban létezni.

Fáradtan beültem egy kád langyos vízbe, a bőröm szétvakarom, nem mertem melegbe, aztán hátradőlve végigolvastam Sixx aktuális hogyvolt-ját az új trashrealityről, és nagyon hangosan röhögtem.

(Igen, továbbra is kiválasztok évi 1-2 trash álrealityt, amiről ír a hogyvolt blog ÉS bugyuta, de bikinis lányokkal van teli ÉS neten elérhető így tévé híján, aztán örülök, hogy nincsen tévém a posztokon remekül elszórakozom.)

Szinte jól is lennék, ha az armageddon vihar miatt nem lettem volna fent egyig.

És ma nem biopsziára mennék...

Nem állítom, hogy mindez nem rendezhető le józan paraszti ésszel, node hat órában?

A fizut meg alacsonyra tippelném...

(Nem, nem ilyet keresgélek, azaz nem keresgélek. Mondjuk az elmúlt két napom a totális kizsákmányolás volt, és rámsózták a hétvégén is ingyé fel kell venni telefont, szal kb.csak az tartott ma vissza egy "görények" beszólástól, hogy a görény cuki, meg tegnap este Hokissal olyat őőő nincs rá finom kifejezés, hogy minden gondolatomat elsodorta.

(Durvábban fogalmaznám szóban. :D)

Közben megreklamáltam a kétéves szemüvegem valami garanciára hivatkozva és sikerült, készítenek helyette ugyanolyan újat 25%-ért. Namost egyetlen spéci szemüveglencsém 30 000 ft, szal jól hangzik.

Közben megjött az ikea.

Közben rájöttem, hogy értékes gyengédségidőt vesz el Kócostól a vele szerelés (tavaly már szerelt nekem), szal fizettem embereket.

Kész.

Csudajól néz ki, még pakolnom kell és dekorálni.

És nagyobb helyre nem férnek be a tárgyaim, ezt hogyan sikerült?)

Az ominózus, és tényleg elvárnak ennyit főnökök:

Az a helyzet, hogy Bé Massimo Duttiban válogat cipőket, én nem adok lejjebb a 28 000 Ft/30 pár napi lencsémből (nem is hordom minden nap), mégis mindkettőnk függősége a leghétköznapibb:

a főtt, füstölt császárszalonna.

Viberen fotókat küldünk róla, meg minden.

Én úgy tudtam gyerekkoromban, hogy az porcdarabos, teteje rágós cafatos izé, utólag belegondolva apám vásárlásaiba: tuti ő vett mindig gagyit.

Merthát ez valami csoda.

---

Aztán beléptem egy trendin őszüljünk klubba, merthát az lehet szép, én meg unom 2-3 hetente vegyszerezni a fejemet. Az ottani nők viszont nem szépek tőle. És akkor nagyon finoman fogalmaztam! Soha nem akarok úgy kinézni. Maradok négyes árnyalat, vagy öt, vagy hat, mindentől barna lesz alapon.

---

Btw szerelmes vagyok a forgó kefés hajszárítómba. Este mosott, párnán szárított hajam reggel öt(!!!!) perc alatt száraz, full egyenes és fényes, bármi hajkemikália nélkül. Öt.

---

Aztán volt még az, hogy kaptam Bétől ízléses napelemes (értsd: világító) mini kerti törpéket ajándékba, amik nagyon szépek.

De mivel szúróeszköznek minősülnek nyilván, a lelátó helyett a csomagtartóban vártak.

A törpetéma teljes levelezését végigasszisztálta Bézséje kérdezés nélkül.

Biztosan flúgosnak tart minket.