Tobber életblogja

30 éve menstruálok (mármint nem folyamatosan), a pms-t egyre kevésbé bírom. Meg hogy mindenki csacsog álmai nyaralásairól, meg Kollegina holnaptól ismét nyaral másfél hétig, én meg nagyon mennék már szabira!

A hisztimre (mivel én olyan elfojtós alkat vagyok, nem mutatom, amíg csak bírom tartani) a legjobb, ha mozgok. Este úgyis terveztem a kondit, felkaptam a mellet tüdőbe szorító sportmelltartómat, sportcucc, kocsi, irány a terem este fél kilenckor, hátha kevesebben vannak.

Ja. Köröztem negyed órát, már ott tartottam, hogy vagy kiordibálok az ablakon az idegtől, vagy oszlopnak megyek (nem, mert elfojtós vagyok), de nem volt parkolóhely. Sehol!

Úgyhogy egyéb lehetőség hiányában szépen hazamentem. Eljátszottam a gondolattal, hogy bőgök egy sort visszabékávézom, az sétával együtt 2x20 perc, ha jön a troli, de sötét volt, hisztis voltam és záráskor kidobtak volna.

És akkor meg is jött. Hideg veríték, szédülés, hasgörcsök, ájulás szélén, oltári rosszul vagyok ilyenkor, fél éjjel a vécén ültem. A macsek meg együttérzően üldögélt a lábamon (k.baszott aranyos állat).

Úgyhogy ma még pluszban kialvatlan is vagyok. És pocsékul.

5:40-kor keltem, nyolckor már konferenciabeszélgetésben voltam az irodában, aztán végre a főnököm is kiadta a megalázóan bugyuta egész emberes feladatot, megemlítettem, hogy máshonnan már megkaptam.

Aztán kimentünk sütit intézni, ajándékokat csomagoltam, elbúcsúztattuk a cégtől egyik kedvenc kollégánkat. Ejj, de sajnálom! Aztán elintéztem vele a millió HR-es papírmunkát, lekértem az eszközlistákat, átírtam a nevéről mindenfélét, ilyenkor vagy 15 irányba kell elindítani a bürokráciát, általában olyan 40%-os a siker, a többi elakad valahol...

Na de a lényeg: a leletem pajzsmirigyeredményei tökéletesek, pedig a pm felét ősszel kiműtötték. Szóval akkor működik.

Ellenben a vasam a minimum alatt van úgy, hogy napi két vastablettát/folsavat szedek(!!!!!!!!). Bakker! Jé, csoffadt vagyok állandóan?

Illetve a vese-vérértékek szarok. Fasza. Azzal eddig nem volt bajom. Némi guglizás, meg egy sportosabb kolleginával csacsogás során kiderült, hogy lehet a magas fehérjetartalmú táplálkozásomtól, meg a feltornázott tornától (ehhe). Illetve ezektől fájhatnak az ízületeim (csekk).

Mindegy, megyek úgyis dokihoz, átbeszélem vele.

Ott állok a menzán, full tele fantasztikus ételekkel, de vagy sok a szénhidrát bennük, én meg azokat nem szeretem, vagy nem sok, de az magas GI, tehát azt meg nem szabad ülőmunka mellett, vagy sok a fehérje benne, lásd fent, vagy full rostos, ami kikészíti az emésztésemet, plusz még az ételek felét nem is szeretem. Rém szórakoztató így válogatni.

Az a szép a budapesti éjszakában, amikor a Jurányi előtt álldogáltok egy vidám este után és a távozó pocakosodó, rózsaszín inges-napsárga papucsos kedves komikus színész a mopedjét indítgatva majdnem rátok esik, majd cuki párbeszéd után irányba helyezi a járgányt az emelkedő felé és udvariasan elköszönve elpüfög...

Hétvége: sok vihar, vizes terasz, ezért nuku romantikus reggeli, „csak” szokásos gusztán tálalt finomságok (Kócos főz szigorúan!), félreérthető vallomás tőle és sok-sok bújás, aztán láttam vihartól megriadó ereszkedő gépet élesen felkanyarodni, felkaptam a fejemet a gyanús hangra, ma már vérvételen túl, illetve celebszpotoltuk Ascher Tamást, Tasnádi Bencét és Vénusz Varga Zsuzsát, kicsi a világ exem Dris havernőjét és régi szomszédomat, és megdöbbentem, hogy a magyar közönség nemcsak egészen elfogadható minőségben énekli az Engem nem lehet elfelejtenit, hanem gyönyörűen modulál, ha az a kérés. :O

Hát én rég nem voltam ilyen mérges magamra.

Munka után bent maradtam fotókat keresni a gépemen/intrán a jövő héten búcsúzó kollégáról (meg aztán beeső gyeses kolleginával babázni).

És az egyik eldugott mappa mélyéről szembejött velem két 15 kg-val ezelőtti fotóm 2009-ből.

És iszonyatosan jól néztem ki rajtuk! Olyan formás-guszta csaj voltam, akikkel én is szívesen...

Nagyon dühös lettem magamra.

Átküldtem kritikusaimnak, meg vicces kolléganőknek a csetcsoportba, hááát, azt mondják, oké, hogy a súlyom, de tíz éve állandóan koplaltam, éhes voltam és boldogtalan, most meg sugárzik az életöröm. De cukik!

2011-től 5 év alatt három térdműtétből, utána egy gerincműtétből lábadoztam, ellustultam, rohadt fájdalmas volt a mozgás, és tiltott egy idő után, sem kori, sem görkori, sem tánccsoport nem jöhetett szóba évekig, a síelést végleg elfelejthetem.

Már egyre kevesebb kondizásra megyek izomlazítóval vagy gyulladáscsökkentővel, ami szuper, a májam biztosan örül.

Szóval gatya fel, haza sem mentem, a lakás előtt bevágódtam a kocsiba és átmentem kondizni. (Igen, amikor megszárad egy kondis ruhám, viszem vissza a csomagtartómba. Úgyis ott fog kelleni.)

Kicsit széthajtottam magamat, leszakad a csípőm, megérdemeltem a déli kézműves hamburger után a szenvedést, este tízre másztam haza végre.

A macska panaszkodását már egy szinttel lejjebb hallottam, rámtapadt, nehezen bírja, ha sokáig nem vagyok otthon meghát nem is szóltam erről reggel. Rátettem egy jégtasakot a megroppant bokámra, mert a sötét falumban alig van közvilágítás és beleléptem egy lukba (az van a sötét falumban), a cica elégedetten a pakoláshoz dőlt, így hűltünk le kicsikét.

Szeretem, ahogyan általakították a kedvenc termemet (meg azt a tényt, hogy mindig fejlesztik), kényelmesebben átjárható és levegősebb, miközben sok-sok új gép van.

Megj.: Nincs kedvem strandolni.

...aztán kinéztünk az ebédlőablakon Csiniújkollégával és ott parkolt egy Drive Now Mini. És akkor összenéztünk, hogy mindkettőnknek van regisztrációja, el kell mennünk egy körre.

Irtó sok munkát kaptam, de jövő héten ebéd helyett körözünk egyet a környéken a kis cabrioval. :D

---

Biztatom, hogy vállaljon el egy senki nem akarja pozit, ha másért nem, hát tanulásnak-tapasztalatszerzésnek. Meg a fizu és a kocsi miatt. :D

---

Mivel holtszezon van, ezért megkaptam egy egész embernyi összcéges feladatot mostantól végleg. Minden napra. A feladat szörnyű, és napi nyolc órám nem lenne most sem nyilván, DE megkaptam, hogy optimalizálhatom a folyamatot, kapok hozzá támogatást, hátteret, programozókat. Hogy is mondjam: erősen ösztönözve vagyok a hatékonyságnövelésre. :D

Csak lövésem sincsen, hogyan induljak neki, hogyan kell kidolgozni egy új folyamatot. Ilyenkor kimarad, hogy micsoda módszertani továbbképzésekre küldik el a fontos embereket, nagyon rámférne. :/ Marad a józan paraszti ész. Meg irtó sok meló.

---

Így remélem, hogy az őszi új projektből nem sok feladat esik rám.

---

Ezenkívül kb. nem történik sok izgalom, befejeztem ékszereket és kritikus szemmel is rendben vannak, a leander ismét megfertőzte a többi virágomat, permetezek, ergo macskát nem mindig engedem ki, van szép új szandálom, kb. 2-3 éve nem volt rajtam szoknya, pedig régen maxiruhákban toltam végig nyarakat, úgyhogy most szelfizgettem a régi kedvencekkel és megköröztettem a lányoknál. Konklúzió: mindben nagy a mellem. Meglepetés. Kiválasztottunk kettőt, az jöhet munkába is. Meg hétvégén felvehetem, úgyis strandolunk Kócossal.

---

Van új, push up-os melltartóm (kuss!), mert a nagy mell nehéz, és nem is föl-, hanem inkább középre kell erősebb tartás, vagy hogyan. Értitek. Curvy Kate, mert imádom a melltartóikat. Nem kényeztet el túl sok gyártó 80G-vel. :/

---

Holnap színház Bével, meg előtte valami fancy kávéház, talán a Mandragóra, vagy Budai Kettő, vagy egy pizza az Igenben.

Hétfőn munka előtt csináltatok egy új pajzsmirigylabort, hogy frissel menjek az endóshoz, este szintén alternatív kultúrest a Papírkutyákkal, utána megint nyugi pár napot. Szabi majd 15-étől, nagyon vágyom egy kis kilencigalvásra. Ezerrel szedem a C-vitamint, cinket, magnéziumot, B-vitaminokat, vasat, ahhoz folsavat, néha porcerősítőt, nomeg az allergiám is bedurvult, szóval tabletta-spray-szemcseppek, olyan vagyok, mint egy nagypapi, pedig csak az alapokat szedem és nem is vagyok beteg.

...és amikor este azon agyalok, hogy ez egy kevésbé pörgős évem lesz, akkor sorraveszem, hogy idén még:

-Megyünk négy napra Rómába, ezer éve vágyom oda

-Ismét megyünk négy napra a kreatívos húsz csajjal ökörködni nem túl szofisztikáltan viselkedni alkotni a múltkori panzióba

-Megyünk kollégákkal félig tréning, félig bulizni a Balatonra

-Megyünk exkollégákkal és jelenlegiekkel iszogatni

-Megyünk a Mátrába wellnessezni három napra

-Hezitálunk még egy New Yorkon ősszel vagy akár tavasszal, én még egy fapados repülős low budget kiruccanáson, egy miskolctapolcai barlangfürdőn Anyukám-os ebéddel, és van két hét szabim, ami alatt lehet, hogy lecsapok egy kisebb ultralastminute útra (a lastminute.at-ról lehet jóval olcsóbban budapesti indulásos utazásokat lecsapni, mint a .hu-ról!!!) valami tengerpartra, vagy ráhasalok egy kíméletlenebb kondi-tempóra, még kitalálom.

Na jól van. :D

Sokszor tervezem, de most tényleg megvalósítottam a nyugis hétvégét.

Mostam, pakoltam, sütit sütöttem, eltakarítottam utána, illatozó étcsokis-banános finomsággal vártam Kócost, aki hozott fetát, kaliforniai paprikát a reggelinkhez, mert mindig variálja a tojás-bacon-hagyma kombót valamivel.

Bújtunk, incselkedtünk, ölelve aludtunk el.

Reggel korábban felkeltem, kimentem a cicával a teraszra kávézni, élvezni a hűvös szellőt, az árnyékot, aztán elolvastam a híreket, amiket felmondtam Kócosnak, amíg ő cicázott, aztán reggelit sütött, dekoratívan elrendezte, és ez így egyszerűségében tökéletes volt.

Terveztem bevásárlást, szülőket meglepni, meg meghalok egy kis dinnyéért, de nem fogom negyed órát cipelni hazafelé, de végül otthon maradtam, sorozatot néztem, megrendeltem a szandált, amit a guglikereső naponta feldob, de nem volt a méretemben eddig, végül befejeztem két ékszert, amiket hetek óta szerettem volna, de nem volt kedvem ülni.

Kondit mára toltam. Vagy a harmadik ékszert kéne befejeznem? Vagy az előzőekhez fülbevalót?

Ezt a hetet megint a pihenésnek szánom (minusz munka és fogorvos), egy színház van betervezve összesen. A cimbik elutaztak mindenfelé, én meg elvagyok a céges szocializálódással...

Keresem a hangot az egyik új középvezetővel. Sehogyan nem találom, pedig mindkettőnkön látszik az igyekezet (néha az is elég).

Kóstolgatjuk egymást, kicsit erőviszony-harc is, azt most sokat folytatok.

Végül két téma közös: az étvágycsökkentők (valaki mondjon már tippet, meghalok éhen, miközben állandóan eszem (nőgyogyimnak is rígtam erről, szerinte egyértelműen pajzsmirigy, meglepetés!)), meg a plasztika negyven fölött.

Na, nem túl szakmaiak, de alapnak megfelelnek. :D

---

Ma is elbúcsúztunk egy kollégától, megígértettük egymással, hogy továbbra is el-elcsaljuk egymást alternatívabb kulturális eseményekre.

Felkészül: Csiniújkolléga.

---

Még fáj a csípőm a doki óta. Annyira hülye az a póz, már ott be szokott görcsölni a vizsgálóágyon.

Vagy csak öregszem, egy szombati khöm póz miatt még szerdán is izomlázam volt. :D

---

Kollegina még 4 napot hozzácsapott a szabijához. Tényleg nem irigylem, csak én is úgy mennék még nyárias időben. :(

---

Végre nyugisak a napok, esték, bár ma a munka kissé szétszedett, de a rutin a kapcsolatrendszerem átlendített. Irány a békés hétvége, kondi, bevásárlás, sok-sok Kócos és még több olvasás a teraszon. (Nem bírok magammal, jártam egy félig fedett teraszon, elkezdtem agyalni vagy egy kis tetőn, vagy akár egy télikerten az erkélyemre, mert direktbe betűz a nap délelőtt tíz és éjjel között. Még a fantomázásra is megoldás lehetne, nem szép, de praktikus, és nem sülne ki a szemem a tűző napon olvasástól-sorozatozástól.
Ötlet?

Tegnapra 390 oldal maradt Máté Gábor színházi naplójából. Nagyon ki akartam olvasni, nagyon vissza kell adnom holnap.

Millió háttérinformációt elárult általam is látott és imádott előadásokról, kulisszatitkokat a kedvenc színészeimről, felkészülésekről. Belemerültem.

De a papírkönyvtől rettenetesen szenvedtem. Egyébként is egész nap ülök, ülve, fekve, sehogyan nem volt kényelmes tartanom, meghát más könyvére pláne úgy vigyázok, mint a hímes tojásra, aztán már kancsalítottam a fáradtságtól és nem láttam a betűket, szóval egy szemmel olvastam, és egyszer csak azt vettem észre, hogy kiolvastam pár óra alatt. :)

Imádok olvasni, de annyira kényelmetlen ez a retro papíralapú könyv dolog. :D

---

Hát akkora izgalmak vannak egy nagymultinál (még ha a munkám le is csökkent pár napja), hogy a facility fiúkkal komoly konspirációs elméleteket gyártunk. Oké, közben dőlünk a nevetéstől, de lehet alapja, na.

És úúúgy írnék róla, de ez belsős dolog. Illetve arról is, hogyan bánunk 20 dolgozóval, de ezt sem írom ki ide.

Áh, mégsem teszem zárttá a blogot, oda sem írhatnám be. :(

---

Reggel a már nem meleg nőgyógyásznál kezdtem rákszűrésen (igencsak paranoid vagyok a témában. Nem hipochonder, csak paranoid). Lefogyott, vidám volt, nevetgélve csacsogtunk, meg statisztikákat magyarázott, illetve kifigurázta a cégünket (jogosan), ha nem olyan szituban találkozunk, hogy beszélgetés közben egy ultrahangot mozgat az izémben, komolyan megtetszik, pedig már 50 körül lehet. Az okos és jóhumorú pasik még rám is hatnak. :D

Megnéztem a holdfogyatkozást. Olyan, mint a fogyó hold, csak homályosabb (mondom, kéne új szemüveg). Mutogattam a macskának (nem vagyok bolond, csak beszélek hozzá :'DDD), de ha felmutatok, tuti talál egy hangyát a földön és azt szuggerálja.

Próbáltam olvasni, mert SOS vissza kell adnom egy könyvet, erre bejön a hálóba, paskolgatja a combomat és fejhangon visít, hogy menjek ki vele. Oké. Étel-ital-tiszta alom van, ajtó nyitva, hogy kijárkáljon, játékokat dobálom, letojja, majd basás elégedettséggel lekucorodik két méterre, a nappali közepére és elégedetten nézi, hogy ott olvasok tovább. Amikor az ágyban is látna.

Van egy jól funkcionáló szivató-gén benne. :D

---

A hajam röviden, ebben a párában és az új csodaizével beszárítva egy óra alatt randa hullámosra ugrik, kéne egy jó hajfixáló. Van ötletetek?

---

Az elvonulásunk óta nem nyúltam a kreatív eszközeimhez. Mindig ez van. Amint rájövök egy technika alapjaira, trükkjeire, onnantól nem izgat az egész...

Berohantam a pláza peremén lévő drogériába, mert sehol nincs a hajfestékemből, én félig ősz vagyok, ami a sötétbarna hajamon gyönyörűen látszik is.

Akkor már vettem a tizenkettes vécépapírból (a macska eszi a slozipapírt?? másnál is irtó gyorsan fogy??), így felszerelkezve sétáltam el a Parfois leárazás előtt, amit nem hagyhattam ki.

Csuklómra akasztott zewával válogattam ki két szépséges fülbevalót és nyakláncot. Értem én a stílust!

---

Ráhasaltam a témára, bejelentkeztem laborra, mert rég lejártak a tavaszi adatok.

Endokrinológushoz, mert a pajzsmirigyműtét óta nem mentem vissza hozzá, ellenben úgy 7-8 kg-ot felszedtem november(!!!) óta.

Megyek a mégsem meleg nőgyógyászomhoz rákszűrésre, most megpróbálok nem röhigcsélve sztorizgatni a mellvizsgálat alatt. Persze tőlem gondoljon, amit akar. Rákérdezek, elsimította-e az ügyét a cégünkkel, ha nem, megpróbálok segíteni. Csak lehet, hogy azokat a dolgozókat már szélnek eresztettük. Eh!

Meg a fogorvosomhoz is bejelentkezem kontrollra.

Idén nem akarom a fele szabadságomat dokiknál-vizsgálatokon tölteni, inkább elintézem munka előtt-után.

---

Sehol nincs a kinézett szemüvegkeretből, nekem meg más nem áll jól, ezret próbáltam. Nyomi a fejem, ez van.

---

Megvan a következő repülőjegyünk!!!!!! Kezdhettem volna ezzel, mert ez a legizgibb.

Illetve nemsokára megyünk a Mátrába, meg nekem még min. egy repülés lesz idén! Kimaxolom, eddig sosem utaztam repülővel négyszer egy évben (jó, tudom, többen havonta többször :D).

Röviden: jó volt.

Elbúcsúztattunk két kollégát, szomorkodtunk, kívánunk nekik egy szebb jövőt. A mi cégünkkel az önéletrajzukban nem féltjük őket, nomeg a fél iparág ismerősökkel van teli. Bevásároltam a macskám rokonságának, a kis megmentőjüknek nincsen autója, ígyhát nagy adag almot és száraztápot dobtam a csomagtartóba.

Aztán szombat reggel átmentem a lányhoz, megismertem a cicám szüleit, meg a nevelőanyját, akik liberális édeshármasban élnek. Aztán órákig csacsogtunk a lánnyal művészetről, híres írókról, ő egészen más közegben mozog. Az ő korában (34) nekem is ez a miliő tetszett volna. Meg a művelt érett férfiak*. :D

A macskám kiköpött mása az apjának, küldözgettem mindenfelé a fotóját: senki nem ismerte fel, hogy ő nem az enyém. :D

Aztán bőrigázva, tonna üdítővel felszerelkezve átrohantam a hatalmas óriáscsaládi kertipartira, amit így félig fedett helyre tettünk át. Másodunokatesóim tucatnyi 20 év körüli gyerekével pillanatok alatt megtaláltuk a hangot, órákig sztoriztunk. Keresztanyámmal (nagynéném) kibeszéltük a klimaxot, merthogy ez már kacsintgat az ablakon, aztán szülőkkel bevásároltam, Anyu nyomta a terrort ezerrel, megértem, apám miért dohányzik ennyit. :D

Vasárnap végre tudtam pakolni, magamat rendberakni, olvasni, aztán átjött Kócos az edzőtábor után csokibarnán és gyönyörűre pumpált izmokkal. Ma reggel alig bírtunk elválni...

*Kicsi a világ, reggel a metrón mellém huppant le egy régi kis szeretőm, tényleg lövésem sincs, mi volt itt a beceneve.

Annnyira ugyanaz az ízlésem évek óta: szőke, napbarnított, nyúlánkan izmos alkat, mosolygós programozó. Kócos dettó. Pont nem érdekel, hogy nem lehet rájuk felnézni a bölcsességükért (egyébként de), ellenben gondtalanok, vidámak, kényeztetők, figyelmesek, amire csak vágyom, amikor csak akarom. Kicsit elképedve hallgattam a megmentőlányt, minek nyűglődik egy komplexusos, nyígó, idős pasassal, pedig szerintem bárkit megkaphatna és nem búsulna ennyit.

:((((

Kócossal láttunk egy darabokra elütött cicát a főúton. Ijedten mondtam is, hogy ez a házbeli kinti-benti cica, jellegzetes a foltja.

Emlékeztek, amikor hezitáltam a befogadáson, váratlanul egy kisfiú állt cicával a lépcsőnkön, bár addig egyiket sem láttam? Hát ő volt az. Egy jel.

Reménykedtünk, hogy mégsem, nem akartuk elmondani a gazdájának, hátha...

Aggódva kereste. Ő volt az. :'((

Hát én úgy sírtam! :(

Péntek este még valami szelvényes pajorszerűt piszkált a kertben, játszott velem. Hallottam balhézni később, talán akkor futott el 100 méterre, ahol elcsapták.

:(

Láttam énekesmadarat levadászni, felv/fives erre jópár, mérgezik őket, ő is összeszedett egy alom kölyköt, ezer oka van, hogy Pesten nem engedjük ki a cicákat. Sosem látom évekig ugyanazokat.

Ez a macsek egy szépséges 2 éves állat volt.

Még tizensok éve lehetett volna. :'(

Kitaláltam, hogy talán egyetlen nap az életemből ehetnék kevesebb állati eredetű élelmiszert.

Egész nap nagyon vegánnak éreztem magamat hús nélkül.

.

.

.

.

.

Aztán kapcsoltam, hogy mind a reggeli rántottám, mind a khöm töpörtyűkrém állati, ha nem is hús.

Évtizedek óta igazodnom kell mások családi életéhez, férj szabijához és gyerekek táborához, meg hogy ők mikor találnak olcsó nyaralást, hogy én mikor vehetek ki szabadságot.

Idén max. 1-2 napokat vettem ki még külföldhöz is, szeretnék legalább egy, de inkább két hetet pihenni.

Hetek óta kérem, hogy találják már ki a többiek, mikor mennek, mert én sem télen akarom a 23 meglévő napomat kivenni, ellenben rugalmasan alkalmazkodom, csak mondják már meg, mikor.

Július közepe van. Jövő héten ne menjek, mert Kollegina nincsen. Utána rendszerint 1-2 napokat kivesz minden kib.szott héten(!!!), tehát nekem egyben nem lenne egyetlen teljes hét sem.

Augusztus közepén mindenki más megy, tehát azért ne menjek, hogy ne terheljem Kolleginát a helyettesítéseknél. Legkorábban egy hétre augusztus 20-a után mehetek Kollegina szerint. Amikor már jön a szarabb idő, majd az őszi projekt, a tél.

És most én érzem magamat k.rva szarul, hogy forszírozom a saját szabadságomat, jöttek a szájhúzások, passzív agresszívkedések. Kb. úgy érzem, minek megyek szabira, ha úgysincs gyerekem.

Mindig a szingli a balek a cégeknél. (De azért a szinglik az önzőek, nem a gyerekesek. Ja...)