Tobber életblogja

Azért félek kicsit kb. 20 nővel összezárva lenni (ha elvonulnék, van medence, bót a közelben, szabadtéri koncert egyik este, kocsi velem, közelben egy szép rom, gyerekkoromban sokat látogatott arborétum, outlet, egyébként meg jófejek ám a csajok).

Csak amikor kiscsoportosan együtt vagyunk, no, akkor előjön "a mindig hülye a férjem", vagy a "bezzeg de kincs a férjem, mert 4 napig ő eteti a kutyáját (ejj, de jófej!)", "visszamegyek hozzá, mert annál azért jobb, mint egyedül" témacunami.

Na ezektől a mondatoktól a hideg ráz. Jaj, szar az életem, jaj, de nem lépek semmit egy kis boldogságért, fejlődésért...

Mondjuk általában csöndben maradok, de úúúúgy felráznám őket, hogy héló, egy életed van (asszem), lehetsz boldog, ne sírj már!!!

Persze tudom, még mindig boldogabb kifogásokat keresni és lelki nyomort elviselni, mint kitenni magukat kihívásoknak, kockázatoknak, kalandoknak, több évnyi tanulásnak, körülmények átalakításának, hogy megtalálják, mi a jó valójában. (Egy baromi drága hobbink van, nem lehet akadály a spórolás, na.)

Félek, ez nagyobb tömegben nekem túl sok lesz. De mivel jólnevelt vagyok, és semmi közöm mások életéhez, négy nap némaságra vagyok ítélve, váááá. :D

Majd rinyálok a kis feminista csoportjaimban, ott megértenek. :)

De mint említettem, ők jófejek, ez csak egy korlelet. Szerencsés vagyok, hogy sokszáz kollégám van, abból akad pártucat laza.

Gondoltam, jól kiszúrok a szervezetemmel. Hetek óta nem bírok aludni, szóval este furfangosan bevettem egy legkisebb adag Frontint és ledőltem.

Fél tizenegykor aludtam is, mint a bunda.

Erre nem felébredek ötkor és nem bírok tovább aludni?

Aztán egyre melegebb lett, meg egy szúnyog is zümmögött, feladtam. Nem fogok 7,5-8 órákat aludni, kóválygok, nincsen vérnyomásom és a kimerültség miatt sokat eszem (nem hat).

A terasz közelébe sem megyek, max. napi két locsolás erejéig, a metrókon az izzadtságtól lecsúszik a szemüveg az orromról, reggel a szomszéd srác egész arca full izzadás volt, brrr.

Ejj, de téli ember vagyok!

Aztán pénteken a totális benti káosz után jött a hét fénypontja: babáztunk a Papírkutyákkal, igazi világbéke érzés.

Receptre kéne felírni.

Aztán átrohantam a városon, beestem a rendkívüli lakógyűlésre, ahová nem jött el a két korrupt öreg nem bizonyítottan korrupt xarkeverő.

Szóval jó hangulatban csacsogva, új és lelkes képviselővel bevállaltunk mindenféle feladatot, örömmel, szívesen. Feltártunk pár előző visszaélést, meghallgattuk, milyen gusztustalanul viselkedik az előző képviselő, jó nagy kakit hagyva maga után, kiderült, hogy a fontoskodó és mindent elrontó/eltörő néha nagy károkat okozó nárcisztikus bácsi fizetést akar a senki nem kérte fontoskodásaiért (mondjuk szerette elhitetni magáról pl. hogy csak ő kotorja el a havat, pedig azt én is, más is csinálta), amit az új közös képviselő azonnal megvétózott, hogy ezek az ő dolgai csak azért, mert az előző tojt rá, a hó/ereszcsatorna takarítással meg meg kell bíznunk valakit, minek fizessünk erre évi bő százezret. Az ereszhez fel sem tudna mászni a bácsi, hmmm.

Soha még közös képviselő nem kérdezte meg tőlünk, hogy milyen hiányosságokat szeretnénk pótolni a házban. Ott álltunk meglepetten, gyorsan brainstormingolva. Eddig a két szociopata susmorgott csak az előző csaló nővel. Kellene rendes teremgarázs világítás, tűzoltókészülék, apróságok...

A teraszunk (a szomszéd lánnyal közös) megsüllyedt kicsit a sarokban (nem, nem ugráltunk rajta egy aerobic-csapattal és sosem áll meg a víz sehol, hogy látnánk), ott javítják házköltségen, a vízvetőket szintén, a burkolatjavítást kell nekünk magunknak. Ha nem zavar az eltérő járólap, akkor csak a sarokban, ha igen, akkor simán felülburkolják, elfér, becsületes áron belefér. Hatvanezer volt a tavaszi, gyanús körülmények közt és SOS elfogadott "ismerőstől csak nekünk" árajánlat négyzetmétere(!) (plusz a burkolatktg), ahol köteleztek is minket teljes felülburkolásra, sőt esetlegesen az állványozásra, kb. ötöde is sok lenne, pláne a saját pénzemen, nem a házén, szal várjuk az ajánlatokat.

Engem nem zavar az eltérő burkolat sem, majd oda teszem a virágokat, vagy a szőnyeget, kanapét...

Na ÍGY néz ki egy korrekt társasházi eljárás. Mind meg akarjuk oldani a gondokat, bevállalunk közepes költségeket fugajavításra pl, de hogy rajtunk gazdagodjon meg a haver vállalkozó, hogy a profitból visszaszivárogtasson, hogy akár mi állványoztassunk a harmadikig, álljunk minden szerkezeti-homlokzati hibát sokmillióért öten, az abszurd volt.

Ja, még mindig nem láttunk bizonyítékot, hogy ázna bárki, egyik kotnyeles cukibácsi bekéredzkedett az ominózus lakásba most, hogy állandóan ömlik a monszuneső, de nem volt semmi nyoma vizesedésnek.

Áááá, legközelebb családi házat veszek.

Aztán szombaton felköszöntöttem a macskát, aki egy éve költözött hozzám, és az egyik legszórakoztatóbb dolog évek óta az életemben. Egy évet adtam neki, hogy belejöjjek a macskázásba, és hogy unja-e magát egyedül, mert akkor jöhetne a cimbi (az anyjára gondoltam), de nem unja magát.

Aztán bruncholtunk Bével, meg elintézte az ikeát, meg felvásároltuk a kertészeteket, aztán hazadobtam, aztán jött Kócos.

Aki irtó cuki, meg hoz málnát a kertjükből, meg a macska bele van pistulva, mégis... valahogyan nem az igazi a dolog. Pedig imádom, aranyos kispasika és isteni reggeliket süt mindig, és lop nekem meggyet az utcára lógó fáról és a számba adagolja... Na jó, mégsincs bajom vele. :D

Nem ecsetelném a harminc fokra melegedett lakás és a macskapisiszag összefüggését, igen, SOS vennem kellett új almot. Meg akkor már beszabadultam a kik-be, pepcoba, kellett a virágoknak ez-az, sparból mindenféle az útra, mert négy napig csak a félpanzió biztosított, valamit enni kell közben is (sós és édes kekszeket vettem, más nem marad meg a melegben, másra nincs is étvágyunk), szóval olyan 25 kg-mal cipekedtem felfelé. :D

Szerdán jön a klímás, ha minden igaz. Helyettesítek, úgyhogy Anyu megy felügyelni, meg aztán a cicát is négy napig.

Aztán megyek medencézni kreatívkodni a csajokkal négy napot, lemaradok egy nagycsaládi közös kajálásról, aztán jön a júliusi pihenős időszak. Asszem.

Amíg díszmosolyogtam apám hiperzseni, művelt, élénk gondolkodású haverjaira este, fogalmazni kezdtem egy posztot az értelmiségről, ahogyan én látom.

Nem mintha ez bárkit érdekelne, olvastok még egyáltalán? :D :D Vagy itt az ideje némi keksztémának? :D

Kettőkor még nem reggeliztem, kétszer elhűlt az összeszottyadt ebédem, a határidő után kérik, hogy mégse úgy adjam le, és ezer adatot átküldenek más formátumban hozzá, hogy pütyögjem át, és ha nem kérdezek rá, nem derül ki, hogy valamit kellett volna szerveznem bár ki volt mondva hogy nem kell, hogy felhív egy vezető hogy kapcsolja a komolyan szellemi fogyatékos HR-est, aki direktben lebszott, hogy miért csináltam meg valamit tökéletesen és pont a kívánsága szerint, amikor a feladatot ő passzolta le rám és megköszönnie kellett volna (jaaa, hát akkor jó, hogy megvan - kösz, faszom, ezt kell mondani), és főnököm állította, hogy kért valamit, de nem és most nagyon kéne, úgyhogy SOS-ben megmozgatunk mindent, hogy sikerüljön és sikerülni fog, és az új rendszerben ma van határidő, hibára fut tucatnyi helyen, DE az oktatási anyagokban szó sincs róla, mi van hiba esetén, és a fejlesztő kontaktunk ma szabira ment, és SOS felmondás van, amikor a főnököm nincsen a látómezőben két hétig, hogy jóváhagyja, a jogászok meg különbözőt állítanak, kinek lehet helyette.

Kimerült vagyok, és most is egy unalmas konferenciahívásban, és nem tudok aludni az átmelegedett lakásban, illetve reggel hat körül kezdik a földmunkákat, ellenben éjjelig húznak el a repülők.

Tegnap reggel munka előtt már ott járt a műszaki ellenőr, meg az új burkoló, hogy felmérjék a teraszt, munka után rohantam lufit fújatni, meg plusz sörért, mert elfogyott apu 75. szülinapi buliján, azt cipelhettem gyalog, majd lezúdult az ég és nem bírtam elindulni hozzá, majd elázva átmásztam végül kocsival, majd kb. három órán keresztül udvariasan mosolyogtam a 70+ bandára, meg kiszolgáltam őket, aztán megint akkor esett, de hazaájultam.

Ma este rendkívüli közgyűlés, talán sínre kerül minden, de előre félek, hogy a két szociopatának nem fog tetszeni és belémköt.

Fáradt vagyok és kimerült. :(

Még mindig nincsen sürgősségi időpont sem a klímára.

Kitaláltam, hogy megpróbálom kitisztítani a mostani szűrőjét (láttam már ezerszer, hogyan csinálják), mert valamitől befullad két perc után. Meg a kinti egységet is. Lehet, szimplán el van tömődve. Úgyis kidobásra van ítélve, nagy bajt nem csinálhatok... (Híres utolsó mondatok??)

Nagyon-nagyon szédülök a melegtől. :(((

Ha lezuhanyozom, akkor meg a bőrömet vakarom szét, bár az Uriage olajos fürdő legalább nem irritál annyira, mint egy tusfürdő.

A macskát sem tudom napi kétszer futtatni, max. egy helyben harcolgat a zsinórokkal, minimál energiabefektetéssel, kimondottan hidegkedvelő állat.

Mennék táncolni, de ott még melegebb van, elájulok.

A kettes metró még so-so, de a hármason levegőtlen hőség, tömeg csúcsidőben, kolléganő tegnap is le kellett szálljon előbb, ne ájuljon el.

Meetingek minden nap, azok legalább vidáman telnek, ma sikerült mind a hetünknek kékben jönnünk, lőttünk is egy szelfit. Kapkodás, határidők, képtelen vagyok dolgozni a maradék időben, teljes elmaradásban vagyok néhány dologgal. A reluxák leengedve, mert a csili-vili képernyőn csak önmagamat látom tükröződni.

Várom a telet.

TCsV (aki éppen hülye népdalelőadásokat küldözget :D) ártatlan fejjel bepróbálkozott néhány keresztkérdéssel Kócosnál, de jól állta a sarat. :D

(És Kócos testét is irigyli.)

Engem meg végtelenül spannol a tény, hogy annyira izgatott volt a srác fürdőruhás látványomtól (azért megbizonyosodtam, hogy látótávolságon belül nem volt más 70 alatti nő :DD), hogy szinte végig hason kellett napoznia.

Alig bírtuk hazáig, pedig a fél éjszakát végigizéltük előtte.

Hát, távol állok tőle, hogy jól menjen a nyelv, de ez lehet a jövő. Távmunkában keresnek ügyfélszolgálatost, magyar-spanyol tudással.

Akit érdekel: Hardy Media Group.

Hát én annyira örülök, hogy már nem tabu a női arcszőrzet, maga Hudabeauty Huda Kattan is végigmegy a szemöldökénél, állán, ajak körül az új sminkelős videójában az instán. Jippi.

Tegnap a párától égnek állt az összes babahajam, mintha egy drótkefe lett volna a fejemen, rém ápolatlan. Elővettem egy nem használt szemöldökkefét (vagy hogyan hívják az ilyet), ráfújtam hajlakkot és lesimítottam a pihéket. Csudajól nézett ki a fejem utána!

Este meg kipróbáltam az Olaplex-koppintás koreai hajpakolást, úgyhogy ha Pesten ragyogó fényt tapasztaltok: az én hajam csillog. Pihe-puha, illatos, selymes lett, mégsem nehezedett el, imádom, köszi, Bé!
(Mindenki a hajamat simogatja idebent. :D)

:D

...és aztán lementünk az eldugott kis strandra Kócossal és TCsV-vel. Alig ismeri bárki, anno Judós3-mal sokat jártam oda, tőlem tudott róla.

Épp kézenfogva sétálgatunk Kócossal (úúú, de cuki volt velem egész nap!), amikor szembejött Judós3 nővére, meg két általam is ismert ismerősük. Szemkontakt, majd mire köszönni tudtam volna, zavartan elfordultak, és elmentek mellettünk. Áááá!

Nem tudom, ennyire bunkók, vagy Judós3 hazudhatott nekik valamit a szakításunk után hogy engem bemártson, a saját felelősségét mentse, tippem szerint inkább a második.

Hát, a nemköszönésük legyen a legnagyobb bajom. :D

---

Gondolom, a tesójától hallhattak a helyről. Őszintén remélem, hogy leadják a drótot az exnek meg a kedves mamának, hogy milyen szép testű fiatal pasikával voltam.

---

Romantikus(?) álmaimban él a kép, ahogyan a két fiú összebunyózik. Jaj, az nagyon tetszene.

---

Négy órát napoztunk, nekem ez az első, szóval hardcore csokibarna lettem, imádom, kollégák irigyellnek.

---

Előtte is felmentünk TCsV-hez, utána is nagyon invitált minket, de elnézést kértem, hogy még sok kekszelnivalónk van, és így is nehezen bírtunk magunkkal. Megkedvelték egymást, TCsV szerint olyan kedves, mint Judós3 volt, csak épp nem olyan együgyű. :DDD Hát, tényleg okos.

---

Két hét múlva ismét közös programot szervezünk.

---

TCsV panaszkodik, kioktatta egyik cimboránk, hogy ő nem képes a fejlődésre. Aha, 3 év alatt üstökös karrier, fülemkettéáll prémium, új lakás, csili autó, nyugis kapcsolat, hosszú luxusutak, ahol egyikünk sem járt... Ellenben ez a cimbi 40+ év alatt sem tud semmit felmutatni, de semmit egy rossz kapcsolaton kívül.

---

Annyi rossz kapcsolat van körülöttem! A csodás kolléganőnk (a ronda pasijával) panaszolja, hogy néha pokol az élet mellette. Tizenéves kapcsolaték naponta szakítanak. Nárcisztikus ismét kerülgeti a 15 éve áldozata barátnőnket. Nők alázkodnak meg sorra és nem is érzik megalázónak, hogy tizedannyit sem kapnak vissza a figyelemből, gondoskodásból.

---

Április óta nagyjából tartom a heti három mozgást, néha beváltom táncra, vagy városnézésre (még mindig fáj a félig béna lábfejem boltozata, gondolom, túlkompenzált valami nem működőt), de a héten már nincs kedvem a flegma edzőnőhöz sem menni, magam sem tudom, mit akarok, pedig azért össze tudom rakni a gyakorlataimat...

Kéne valami vérfrissítés. Szóval amelyik este nem kapok hőgutát, lemegyek a régi kedvenc termembe és levadászom a jóseggű kedves edzőnőt.

---

Értem én, hogy meleg van, ezért mindenki ablaka nyitva, de 23:15-kor még tüzijátékoztak, az ágyamtól légvonalban nyolc méterre nyitott tetőablakból éjfélkor még szólt a November rain country feldolgozása (no comment), és azt kicsit nehezen viseltem! :D Be kellett csukjam az ajtót, de akkor meg meleg volt, áh. Kinyitottam reggel, hattól(!) flexelt valaki, hétkor elindultak a földgépek, a szomszéd telket rendezték. Örülnék, ha tudnék aludni!

---

Este kiültünk a macskával a teraszra, csöpögött a meleg eső, néztük a villámokat (néha rámnézett, látta rajtam, hogy okés, úgyhogy nem idegeskedett, csak a jégesőn előtte), vártuk a Gripeneket (jó, azokat lehet, hogy csak én), de a vihar miatt nem jöttek...

(Nyugi, a cégnél van vagy tíz magassarkúm, blézerem, stb.)

Tegnap megint a Katonában voltunk, nagyon nem szórakoztatott, pedig semmi rosszat nem tudok mondani a rendezésre, a színészekre pláne nem, csak hogy unalmas. :D

Előtte összefutottunk Tével, Pével, szintén ide jöttek (kicsi a világ), majd fél órát csúszott a kezdés, szóval a legnagyobb hőségben hesszöltünk kint az utcán a tömeggel, hurrá.

Utána próbáltam sugallni Bének, hogy nem akarunk velük tartani iszogatni (megértette), mert ott nem mindenki lesz szimpi, inkább megnéztünk egy épületfelújítást, majd taxiba ültem, felhívtam Anyut csacsogni.

...aki meséli, hogy épp kisült a sajtos sütije. Odaszóltam a taxisnak, hogy jobb helyett balra kanyarodjon a házuk elé! Anyu kihozott egy kis dobozzal. Ha már ott gőzölgött, megkínáltam a taxist is, örömmel elfogadta. :D

Otthon a macsek a hőguta szélén lehet, amikor lehet, hűtöm, meg hektoliter ivóvíz van mindenfelé, meg bevizezett párna a kádban, ahová bemenekülhet lehűlni, redőnyök lent, este meg kimegyünk a teraszra hűlni. Tegnap este tízkor volt 30 fok, szóval nem fagytunk szét.

Az előbb leugrottam az iroda alatti törzshelyre kávézni egy exkollégával, aki már a konkurenciánál húzza a szekeret. Jó volt látni, hiányzik. Nomeg ezer pletykát hozott az iparágból, a legpletyósabb pasi evör. :D

Ma még elugrom egy táncbemutatóra, majd este átjön Kócos, állítólag jégkrémet eszünk egymás testéről, hogy lehűljünk. Szerintem nem fogjuk elérni a célt, de jó lesz...

Reggel átmegyünk TCsV-hez és leugrunk a tóra strandolni édeshármasban (35 fokot mondanak, szép!).

Éééés marad egy napom semmit sem csinálni. Igaz, a katlan lakásban nem maradhatok (sürgősségi felárral kb. két hét az új légkondi beszerelése), szóval elmegyek szemüveget venni, vagy valami értelmeset csinálni, esetleg az új francia bruncholóhelyen (légkondis :D) quiche lorrainet zabálok olvasgatok, millió olvasnivalóm felgyűlt.

Ígértek esőt, imádná az allergiám végre!

Jövő hét pihenés, apu szülinapja, kondik, mert a héten nem tartom a három alkalmat, nomeg bunkó volt az edzőcsaj, ugye (amit elkottyintottam annak a kollégának, aki hozzá jár, remélem, visszajut), szóval lehet, hogy keresek mást a régi termemben (amit sokkal jobban szerettem, csak épp mindig tömegnyomor van), ott edz egy szimpi edzőnő, kedveltem.

Elvesztettem a kinézzek valahogyan harcot a nyárral szemben. Sem smink, sem haj, sem gyűrődő ruha. Ma konkrétan egy dzsörzé ruha-bokalengető nadrág-birkenstocknak kinéző tamaris lábujjközös bronz papucs-retikül.

---

Cégem mára hirdetett véradást. Ha nyáron pénteken bent is van valaki, tök praktikus a hőségriadó többedik napján tikkadva. Grat.

---

A beteg kolléganő visszatért, elkértem tőle az orvosa, anyukája elérhetőségét, milyen gyógyszert kell szednie, nehogy baj legyen, de legyünk felkészülve (én vagyok az elsősegélyes). Meghatódva megölelgetett, hogy milyen gondoskodó vagyok. :D

Nem merek munkáról írni, nagy rész titok, egy rész meg senkit nem érdekel.

Bár szerintem végtelenül izgalmas egy nagymulti élete, hogyan lehet életben tartani ekkora gépezetet, főleg ilyen monstre átalakításoknál.

Most már percekre is elzárom a dokumentumokat, amint kiugrom p.silni, nem mintha bárki turkálna nálam, de ne is lássa meg az esetleg rá vonatkozó anyagokat.

Mennek el az ismerős arcok, búcsúzunk, ki-ki vehemenciája szerint. Már csak ismételni tudom magamat, nagyon sajnálom a legtöbbüket, 25-30 éve nálunk dolgozó fix munkatársakat.

Sok szívemcsücske kollégának sikerült elhelyezkedni a cégcsoporton belül, remélem, tartjuk a kapcsolatot majd!

Az én helyzetem kicsit labilis, nem tudom, mit gondoljak. Ígéretem van, lepapírozva nincsen, a projektnek pár hét múlva vége. Szerintem kisebb gondjuk is van nálam, legalábbis merem remélni. Én szeretnék itt dolgozni még, ha esetleg menni kell, akkor kb. fél évnyi jövedelmemet (néhány havi fizumat, szabimat, prémiumrészt) megkapnám. Abból viszont jópár hétre kimennék egy spanyol tengerpart közelébe, és egész nap csak a jó levegőt szívnám, hogy tisztuljon a tüdőm.

Ha maradok, akkor ősszel egy távolabbi utazást szeretnék bevállalni meg ha jól értelmezem, Bével is ki kell költözzek Dániába :D.

(Beszélgettem ma a konkurencia emberével céges ügyben, nálunk dolgozott korábban. Őt is egy ex-HR-esünk találta meg az új munkával, nekem is volt már hasonló fejvadász megkeresésem. :D)

Ellenben visszakaptuk ideiglenesen a kedvenc HR-esünket a sok papírmunka miatt, aki lelkiismeretes, precíz és hiányzott nagyon. És imádok vele dolgozni.

Ha már ennyi munka van nyárra, legalább jó arcokkal menjenek el a napok. (Pl. ma a szuperzseni tanácsadónővel egy kávé mellett kibeszéltük a Marvel filmeket. Háááát, hasonlóan látjuk. :))) )

Ja, nem az a bajom, hogy mások mennek nélkülem bárhová, csak hogy Té és Gé külön szervez ugyanoda, ahová közösen, szerintem érthető.

Azóta Té írt, hogy menjünk ma ki. Hát, jobb dolgom van. :D

Kinéztem egy szemüvegkeretet, mindenkitől zöldutat kaptam, erre elfogyott pont ez a szépséges árnyalat mindkét helyen.

Szétrobban a fejem, szétfagyok a cégnél, fúj a jéghideg levegő a koponyámra, vállamra, otthon hőség, menzesz, nulla vérnyomás, szédülök, ököllel dörzsölöm az allergiás szemeimet, annyira rossz a közérzetem minden nyáron!

Este kiültem a teraszra a macsekkal, néztük a sötétedő eget (vagy ő a denevéreket és szúnyogokat, nem mondta), élveztük a kis szellőt, és alig várom, hogy havazzon.