HTML

Év vége

2019.12.30. 23:10 :: Tobber

Ez stresszes év volt.

És meglepően jól sikerült, vázlatosan megvan az összefoglaló.

Majdcsak géphez jutok! Jövőre. Úgyis bekapcsolom, átpakolok mindent egy külső winchesterre, azt kértem karácsonyra (azaz a felét kifizettem).

A tanulással úgy állok, hogy egy A1 vizsgát talán megugranék lassan. :D Sokszáz szó, ragozás, alap párbeszédek.

Az A2-t holnaptól veszem át, növekvő nyelvtan és nyelvi szépségek. Hétvégére hagyom a B1-t, az átkozott kötőmódot. Meg egy kétszáz oldalas feladatkönyvet.

Megizzaszt, na.

 

komment

Fun

2019.12.29. 11:58 :: Tobber

Nem volt sajtos rúd.

Sajtos pogácsa volt. Tehát még élesztő is.

---

Apámnak mertem említeni, hogy ha kapok ajánlatot, megfontolom, hogy lépek a cégtől, undorító bent a hangnem.

Kioktatott, hogy nehéz munkát találni.

Jó.

Aztán felidéztem a főnököm bántásait és hangnemét, akkor megértette.

Mondjuk tőle is menekültek a beosztottjai, csoda, hogy érti.

---

Persze azt is hallgattam, hogy ő hogy utálja a macskákat.

(Az enyémet 2x1 percre látta, oké.)

---

A szélsőségesen politizáló nagybácsi beteg, nem találkoztunk.

Mindig találtam valakit, akivel kellemes volt beszélgetni.

A gyerekek mind cukik és nagyon okosak.

Az ajándékaim mind betaláltak, ez a legjobb. Ketten küldtek fotót, hogy ki is tették a képeimet.

---

Anyu játszotta a szokásost. Majd rászállt egyik rokonlányra és vegzálta. Rém kínos volt, hogy minek veszi fel az álmos két évest, nem fogja bírni a háta, stbstb.

A gyerekeket néha lefogta, vagy hátulról elkapta, hogy frászt kaptak, majd piszkálta őket.

Ha szültem volna gyereket, nem merném rájukbízni.

---

Ikeáztunk, leárazáson vásároltunk, az jó.

---

A legviccesebb, hogy az új, TCsV párjától szotyiért szerzett kvízkönyvben találtam Marvel Univerzumos kérdéssort. Amíg Kócos főzött ránk, teszteltem.

Majdnem mindent tudott. :)

---

Tegnap átalakítottam a nappaliban pár dolgot, feltettem a falra képeket, összeraktam a dohányzóasztalokat, szép a lakás nagyon!

Mindenfelé rohangálok, meg mától végre tanulok ezerrel, Szilveszterkor Kócos kikérdez és nehezen állok neki...

 

komment

Bőgés

2019.12.26. 22:55 :: Tobber

Szerintem mióta megvan a terápiás macskám 1,5 éve, egy kezemen meg tudom számolni, hányszor bőgtem este.

Ma nagyon.

Gyógyszerek nélkül elszabadulnak a hormonok.

Velük meg a migrén zombimódban.

A karácsony is elkúrva, a macskáét is elcsesztem, a családban senki nem kérdi, hogy vagyok, mert jelentéktelen senkinek tartanak.

Arról persze meséljek, milyen piaci lépései várhatóak a cégemnek.

Kétségtelenül érdekesebb.

Még két családozás hátravan, a horthysta bácsis zsidózással, lipsizéssel, meg egy szar életű, de nekem változtatásokra tanácsadó rokonos.

Mivel a fájdalomtól minden szabadidőmben alszom, el sem kezdtem tanulni.

Alapból is csökkent értelmi szintem van, lassan megy.

Nekem kell lelkiápolnom egy bántalmazó szeretőtől szenvedő nőt, aki dettó nem kérdez vissza, velem mi a p.csa van.

Hagyja a fenébe a pasast. De az imponál neki, hogy menő körökben híres.

Szánalmas, mivel teszik tönkre emberek az életüket.

Apám ma úgy látta jónak, ha erővel a mellbimbómat böködi, adjam már a kabátját, mert a hülye anyám nem figyel rá (cipőt vett. Menjen oda ő. De főleg nem merjen még egyszer hozzámérni! Nem csak ott).

Apámmal nem mert Anyu kamaszkoromban egyedül hagyni éjszakákra, az egyik kórházi kezeléséről hazajárt esténként, mert voltak... dolgai. Á, úgyis értitek. Ezt még a terápián sem beszéltem ki soha anno.

Ez a mellbimbóböködés felkavart gyerekkori emlékeket. :(

Utálom a karácsonyt, ennyi ember közt egyedül vagyok.

 

komment

Karácsony

2019.12.24. 10:31 :: Tobber

Festettem tíz egyszerű képet, lehiggadtam.

Az állkapcsom mellé pms társul, így próbáltunk Kócossal előkarácsonyozni.

Igazi királynőként kezel, velem így sosem bánt senki, próbálok megfelelni.

Kupi van, képek nincsenek a falon, a függönyöket átszabnám, fát nem díszítem fel, csak zavarja a cicát a rambókommandózásban.

Olvasom az ezerrel rinyáló anyákat és elborzadok.

Örülök, hogy nem szültem gyereket, én sem bírnám jobban idegekkel.

És szeretem azokat, akik ki merik mondani, hogy bolti beiglivel és pizsiben ünnepelnek.

El kell engednünk a társadalmi kényszereinket, a szeretet ünnepén magunkat is szeressük, az a legnehezebb.

Békés karácsonyt nektek!

 

komment

K.O.

2019.12.22. 08:48 :: Tobber

Már az a közel négy hét fejgörcs is lemerített az év végi hajrában. Le is álltam a két gyógyszerrel, pedig kellett 6 hét felépíteni, mindegy.

Aztán karácsonyi céges ez-az, puccos parti és kényszercukiskodás. Karaoke és tánc.

Iszogatás tucat exkollégával, meg másnaposan workshop a jelenlegiekkel. Megszerveztem, házigazdáskodtam, talán okosakat is hozzátettem.

Városmutogatás, azt imádom.

Színház, komédia, kimerülten, nem az én világom, de egy színész vitt mindent.

Szombati munkanapról lelépés és hokimeccs, Kócosnak első.

Finishben piti reakciók és érzelmi zsarolós kollégák, hogyan oldják meg, amíg szabin vagyok (ebből az egyikhez egy emeletet kell liftezni, anyád!).

Szabin vagyok.

Kötelező felvennem a telefonom bármikor, hívnak is, hát, akkor rúgjanak ki, nem veszem.

Alapból is utálok telefonálni, de a 4 napból hármat végigaludtam.

A negyediken kávéztam Anyuval, vettünk neki szép bizsukat, ajándékokat.

Kávéztam Bével, majd a Kamrában zártuk az idei színházazást. A Bányai Kelemen Barna hájpot továbbra sem értem, pont így képzelem egy kisváros színjátszókörének vezetőjét. A többiek ellenben nagyon-nagyon.

Tegnap nyitásra beugrottam az ikeába hat képkeretért, festek valamit a családnak. Hivatalosan nincs ajándékozás, de mindig hoznak, áá!

(A "lakberendező" rokon egyszer piros lámpát. Randa, meg sosem ment a lakásomhoz a piros, meg nem veszünk másnak lámpát!!)

Ja, meg bevásároltam a csajoknak mindenfélét, amit berendeltek, kibontottunk narancsos csokit meg ittunk illatos teát, ééén ettem paprikás krumplit (kb. 30 éve nem ettem, csórók voltunk gyerekkoromban, megutáltam a főtt krumplit, pláne ilyen szaftos izéként, pláne az utált pirospaprikával :D), aztán egész nap kreatívkodtunk a lányokkal.

Tegnapra teljesen belobbant az állkapcsom, a koponyámba, fülembe hasít. A stressz, fogcsikorgatás...

Estére már fájdalomtól remegve ugrottam be szülőkhöz.

Október óta nem is határozatlanul könyörgök, hogy ne csináljanak csak miattam sajtos rudat (miért? Mert hetek óta ch-n élek a rohanásban, inzulinrezisztens vagyok és elgombásodom ennyi xar kajától, húsra, halra, zöldségre és tojásra vágyom), erre akkor zablisztből csinálna két tepsivel. Hatszor beszéltem vele, hogy az is ch és nem vágyom rá.

Jó, akkor mit csináljon. Halat. Jó, akkor csinál tekercset. Jó. Tett bele kókuszt, utálom, megsértődött, hogy nem kértem. Semmit. Akkor már a fogaimat nem tudtam összezárni a gyulladástól.

Karácsony előtt Anyu túlzás nélkül pszichiátriai eset, két éve világgá ment, hogy megbüntessen minket. (Nevetségesen jó gyereke vagyok, csak mondom.)

Aztán amikor hazaérve Anyu utánamtelefonált, hogy de ennem kéne valamit, de nem tudok, de akkor is egyek (26! éve nem élek velük), kiborultva kiabálni kezdtem (igazán nem szokásom), hogy mi nem volt érthető azon, hogy nem bírok a belobbant állkapcsomtól, de persze én vagyok a szívtelen, háthisz ennem kell!

Édes faszom, de szívből rühellem a karácsony környékét.

 

komment

Szabadság

2019.12.16. 21:28 :: Tobber

Mindkét értelemben.

Szeretem ezt a szót.

Totál kimerültség a finishben.

Holnaptól szabin. Ez az előnye, hogy nyáron nem vehettem ki a családosok miatt.

Az SAP-ba bele-belenézegetek, de felejtsenek el.

Izgulok az exNagyfőnökért. A karácsonyi puccpartin odaguggolt és tíz percig kiborulva szomorkodott. Nem bírja, és ugye most jön A Harc.

Holnaptól 2,5 hétig:

Nuku melltartó

Több havi elmaradt Forbes

Okoskolléganő az asztalomon hagyott egy Pratchettet meglepetésnek, végre itt az idő

Berohantam tökéletesen egyforma miyuki kásákért, mert valami irtó monotont tervezek kreálni, meg még vagy 8 terv van a fejemben

Festek hat kis képet, az lesz a kapnak is meg nem is ajándék a családnak

Spanyol. Egy hét intenzív ágyban szétpakolva-heverészve

Esténként torna, a gerincemtől elnézéskérés

Színház

Tánc

Cimbik

Szüleim, nagynénik, babák, unokatesók, ünnep négy(!!!) etapban

Kreatívos csajokkal egy teljes nap

A folyton bejelentkező pasikákból Nagyonlétrának és Hokisnak van szerencséje, jókor írtak rám

Szilveszter Kócossal megint

Január 5-ig még van idő tanulni

Aztán 2020, a mumus év a cégnél, meg a projektmeló, szombatonként négy óra nyelvtanfolyam, utána Kócos, vasárnap tanulni a következő hétre.

Húzós lesz.

Volt egy megérzésünk, hogy talán az utolsó céges karácsonyunk volt együtt. Valami munkahelyi változást tartogat az év...

 

komment

Kicsi a világ

2019.12.16. 13:32 :: Tobber

Meccs után elkanyarodtunk Kócossal egy konditerem előtt.

- Jé, itt vizsgáztam két éve fitneszinstruktornak!

(Egyetem mellett edzéseket tart.)

Elkezdett kattogni az agyam. Judós3 exem is ott vizsgázott. Két éve. Én készítettem fel. Én dobtam el ide kocsival.

Egyeztettük a dátumot.

Éééés bingo: ugyanaznap vizsgázott az exszeretőm, meg a mostani.

Tehát akár láthattam is Kócost a tinderrandink előtt.

Tehát ismerik egymást.

Jesszus.

komment

Felmondások

2019.12.11. 16:55 :: Tobber

Az emeleti társszervünknél a héten hárman mondtak fel. Egy negyedik beadta, egyelőre győzködik.

Szép.

komment

---

2019.12.11. 14:45 :: Tobber

...majd ezerszer idejöttek, volt, aki ordított, volt, aki hívott, hogy számonkérjen, pedig nem rontottam el semmit, csak idegbetegek (nehéz ezt nyugisan kezelni, de tényleg a ciki kolléga okozott mérhetetlen galibát), a fülemtől négy méterre úgy csapkodják a berezonáló ajtót, hogy szétszakad a fejem, kérésre sem hagyják abba.

Aztán idejött valaki, aki 2 hónapja tanul spanyolt, hogy nézzem át a fogalmazását, és az jobban izgatott, mint a szendvicsem, szóval az ebédidőmben inkább leckét javítottunk. Nagyon ügyes nő, nekem meg ideje összekapni magamat (mint rinyálni fogok ezen a következő hetekben)! :D

Na, ez végre kikapcsolt, irány a határidő.

komment

Nem akarok dolgozni ma

2019.12.11. 13:06 :: Tobber

Ebédelni senki nem ér rá, szal szendvicsevés közben irogatok a gépemtől, amíg lefutnak az adatok.

Felfedeztem a tüntetés fotóin szüleim egyik barátját. Merthogy szüleim barátai értelmiségi emberek, ott volt a helyük. Szeretem őket, jófejek, irtó okosak, meg viccesek is, az egyiket ma a facebookon láttam viszont egy ovis csoportnyi gyerek körében, Mikulásnak öltözve. (Bár a szüleim is értelmiségiek, az elmúlt két hétben 8x voltak hangversenyen, koncerten, mégis a színházláz elkerüli őket. Nem értik az elvontabb fogalmakat, a szimbólumokat, ami nekem rém fura, merthát mégiscsak irtó olvasott emberek.)

---

Annyira ciki egyik kollégánk, hogy döbbenet, miért tartottuk meg. A többit nem merem ide leírni...

---

Viszont végre tiszteletbeli tagként tartozom az egyik szervezethez, úgyhogy kaptam karácsonyi kis ajándékot. Apróság, de irtó jólesik.

---

Felpörögtem a munkától, bevásároltam kreatívkodós alapanyagokat, mert az okoz boldogságot (meg 30 000 Ft-os cipő helyett 300 Ft darabja), otthon ránéztem a spanyolra és pánikolva konstatáltam, hogy nem tudom, hogyan kezdjek hozzá, könyv, vagy munkafüzet, vagy jegyzeteim, pdf-ben jópár könyv, legalább négy teljes sorozat hanganyag A2-B1 szinten. Áááááááá!!!! Nem is bírtam bealudni hajnalig. :D

komment

Morzsák

2019.12.10. 13:10 :: Tobber

Turkáltam a google mapsemben:

Átlagosan 12-15 km-t gyalogolunk naponta a külföldi útjainkon. Ritkán tömegközlekedünk…

Akár 6-7 km/órával. Átlag séta 4-5 lenne.

Koppenhágában egyik nap 21 km-t mentünk.

AZ lehet, hogy kicsit már fárasztó nap volt. Emlékeim szerint aznap ültünk ki egy üveg viszkivel a fancy hotelünk tetőteraszára és bámultuk a tengert, meg a tengerparton sportolókat. Úgy 10 fokban, metsző szélben. :D

---

Macsek összetörte a zsebtükrömet. Nem megy férjhez hét évig. Így is terveztem…

---

Ejj, de megnézném KDNP-s apám arcát, ha megtudná, hogy libsi gyermeke tegnap tüntetett a színházi függetlenség megtartásáért. Cimbikkel mentünk, de volt kint kollégám, a kreatívos lányok, végül akkora tömeg jött össze a Madách téren, hogy a Kiskörút is full tele volt, nem is nagyon találtuk meg egymást.

Megható, ahogy a szomorú, aggódó színészeinket, igazgatókat hallgattuk a hidegben, szemerkélő esőben. Jordán, Mácsai, Fullajtár, hangolásnak Kocsis Gergely…

Megkérdeztük magunktól, hol volt ez a vehemens Karácsony, amikor a mi langyos polgármesterünk volt.

Nekem ezek a színházak a lelki feltöltődést jelentik évtizedek óta, a Krétakört, Szputnyikot már bedarálták, a Nemzeti is elveszett...

Ja, meg a szórakozást. Mert Pintér Béla egy állat, az biztos. :D Két hete olyan darabját láttuk, amiben szvsz tesztelte, meddig mehet el a nézőszivatással. :D

Körbeadtunk egy üveg unicumot, mégis szétfagytunk. Én aztán ritkán ülök kádba, de másfél órát ott melegedtem. A cica tízpercenként odatámaszkodott, élek-e még, aztán leült a peremre és maga is megmosakodott.

Ma munka után hokimeccs, sokkal melegebb ott sem lesz, asszem a büfében csak sör van, az nem melegít.

(Megj.: Tényleg alig iszom alkoholt, de félek, a hét ilyen lesz, bár a holnapi A38-at lemondtam, mert lemerültem, csütörtökön spéci tömény, majd céges csipketülltupírka party divatos borokkal (fúj), pénteken a vidéki kollégákkal forraltborozunk a vásárban, szombat megint sör. Szerintem aztán fél évig ismét nem iszom semmit.)

komment

Pffff

2019.12.10. 12:39 :: Tobber

Pénteken, kimerülten a hajtástól meg a 7. nap menzesztől lemondtam a kollégás vásározást, hívtam egy taxit, hogy hazajussak végre.

Erre hív Anyu, hogy ő már kint bulizik a cimboráinál Kispesten, utánavinném-e a koncertjegyét, mert otthonhagyta Zuglóban.

Őőőő, én meg a város közepén.

A kocsimra a házunk előtt 10 cm hó van ráfagyva.

Bkv-val kb. 50 perc tőlem, meg még haza.

Hát egyszer élünk: elkanyarodtunk apu felé a jegyért, hazavitt a taxis, majd továbbküldtem a jeggyel Kispestnek. Megadtam Anyu számát. Lógtunk az ördögnek 3 000 Ft-tal. Más moziba jár. :D

Szombaton home office, maradék kaják felélése és totál rendrakás, vasárnap délben TCsV-nél találkoztunk Kócossal meg a cimbikkel. Estig főztünk, játszottunk, beszélgettünk.

A hét húzós, ma beadattam az influenza elleni védőoltást, mert tavaly 2 hónapra taccsratett valami sorozatban a p.m. műtét után. A kollégák feszültek, a héten zárunk minden rendszerben, imposztorszindrómám van (vagy az vagyok), hideg lesz tüntetni és az Évtized Céges Pletykájával engem találnak meg, bár közvetlen forrásból magam sem tudom.

 

komment

Átlag napunk

2019.12.09. 12:18 :: Tobber

Meggyőződésem, hogy szellemi fogyatékosok vannak az IT help desk másik oldalán.

Bejelentem emailben, hogy nem működik a telefonom, nem fogad hívást.

Rámír, hogy felhívott és nem vettem fel, hívjam vissza, vagy lezárja a jegyemet.

F.szom.

komment

Mikulás

2019.12.06. 10:46 :: Tobber

A mozgólépcsőn sok-sok Mikulássapkás ember jött szembe. :)

---

Anyukámmal minden kedden és pénteken összefutok a villamosánál, megy sportolni. Utána öt perccel felhív ma:

-De hülye anyád van, a Mikuláscsomagod nálam maradt! :D

---

A laptopom tele volt Miku-csokikkal, mire beértem.

---

Este körbejártam a sötét open space-eket, kirakosgattam az én csokijaimat, összefutok egyik gyakornokunkkal:

-Csak nem te is Mikulás vagy? :)

---

Nagyon nyúztak, hogy este menjek el egy projektzáróra, amihez semmi közöm. Ha csiniben lettem volna, talán megyek is!

---

A projektben az egyik lánynak gyorsabb a gondolkodása nálam. Juj, de furi ez itt.

---

Az ablakaim nappali fényben úsznak, fent van a három fényfüggöny. Meg a függöny.

Székreállva szerelgettem, nyilván a macska is felkuporodott a lábamhoz, alig féltem, hogy rálépek! :D

Nagyon szép a szoba, imádom!

Csak pont egy órányi pakolás hiányzik a rendhez, de tegnap is későn értem haza, csak takarítani van erőm, hulla vagyok. Pont most, amikor bele kéne bent húzni, ezerrel!

Azaz gyanúm, hogy a két gyógyszer tompít le, de visszavettem az adagból. Hát, nem tudom...

komment

Év végi hajtás

2019.12.05. 16:31 :: Tobber

Mi a fenétől fáj a fejem 4. heteeeeee????

Oké, a menzesztől lehet. Most legalább 24 napra jött meg a múltkori 19 helyett, úgy látszik, már ennek is örülni kell…

A főnököm nem ad választ, mikor mehetek szabira és home officeba (tegnap értékeltem volna, annyira csúszott, hogy húsz perc alatt totyogtam haza a metrótól a sötétben), meg több órát túlóráztam, meg ma is lesz, ez kb. rendszeres.

Feltettem a fényfüggönyt, de nem bírja a gyári kampója, mehetek negyedszer két hét alatt az ikeába.

Tizedikén monstre éves zárás minden területünkön, kapkodunk ezerrel. Indulnak az új projektek, dettó.

Főnököm tízből egy kérdésemre ad választ, de ha magam döntök, nem tetszik neki. Kommunikációs csapdában érzem magamat, mint apámmal. Pedig talán egyetlen jó tulajdonságom, hogy a legtöbb emberrel megtalálom a hangot. �

Tegnap puccos ünnepi kajáláson voltunk rég nem látott kollégákkal, összevitatkoztak, ki üljön mellém. � Hát, jobban esett, mint a gépem előtt szendvicset bedobni rég nevettem ennyit. Egyikük meg akart győzni, hogy árazzam be a kreatívkodásomat, mert pont olyan gyűrűt szeretne, ami rajta volt, csak más színekben. Nekem meg megfizethetetlen a szabadidőm, főleg, mióta fejfájni járok haza. Azóta nem megyek le kondizni, táncolni, kuvva idegesítő, de csak nézek ki a fejemből.

Ezer kreatív dolog vár, a spanyolra rá kéne feküdni százezerrel, újra lejárni mozogni, Hokist naponta lerázom, de két hétig levegőt venni sincs időm, pedig nagyon nyúz.

komment

süti beállítások módosítása