Tobber életblogja

Aztán bementem az új blézeremért, a megrendelt SD kártyámért (nem ugyanoda), mert a mobilom kb. megtelt, elhatároztam, hogy legyen a double wear az ajánlott, kicsit púderos színben, erre pont az nem volt csak raktáron, levásároltam egy visszavitt ruha árát bugyikra a kedvenc pamutosomnál*.

Otthon nekiálltam áttölteni az adatokat notebookra/mobilra, kinyitottam az összeszerelendő komód dobozát és a rajzos leíráson találtam egy H jelű elemet, ami nem is illik oda és a leírásban később sehol nem szerepel, elől hagytam a darabokat a cicának játszani, majd nekiesek, négy fiók, egy ajtós rész, sok óra lesz az egyedül. Leveleztem Bével a nyugati országok idegenforgalmi érdekességeiről, úgyismint vidámparkok, találtam is egy jó hányósat.

Közben spanyol hanganyaggal gyakoroltam, nagyon felejtek...

*Azt meséltem, hogy a Victoria's secret flitteres bugyija mindaddig szuperkényelmes, amíg állok? Merthogy amint behajlítom a combomat, leülök vagy egyéb..., a kis korongocskák éle durván vág. Siettünk levenni.

A szomszéd utcában 30 000 Ft-ért adnak ki egy szutyok kis luk garázst havonta.

Budapest, kertváros.

---

Semmi erőm munka után kondizni menni. Túlóráztam, hazabattyogtam, cicáztam, néztem magam elé, és ezt sokáig...

---

A cicám nem okos. Fel tud mászni a polcaira, de inkább a tartóoszlopon közlekedik. A legalsó polcról ágaskodik, hogy meglesse az ugató kutyát a perem fölött, de feljebb nem menne 1-2-3 szinttel.

Ellenben rém cuki, ahogyan cérnahangon harcihőbörgéssel rohangál csak általa látott ellenségek után. Meg amikor fogócskázunk. <3

---

Nem sűrűn eszem meg a tányérom teljes tartalmát. Bével ezer éve járunk éttermekbe, egyik kedves helyünkön olyan zseniális volt a házi hamburger édesburgonyával, hogy morzsát sem hagytam. Bé fel is hívta a helyiek figyelmét rá. :D

És mostantól házhoz lehet szállíttatni... Igaz, annyira drágán, hogy az már kicsit túlzás, de néha bele kell hogy férjen. Majd fizu után.

---

Hezitálok egy cukrásztanfolyamon. Hétvégenként, hobbiból. Ez még mindig a "kéne egy szakma a kezembe, amihez nem kell a gép előtt üljek" projekt, a süteményeket nem igazán szeretem.

---

Erről jut eszembe. Azt meséltem, hogy a világ legdrágább legexkluzívabb, legmegbízhatóbb ingatlanügynökségénél nézegetek spanyolországi lakásokat? :)

Álmodozom. Az árakat akkorára állítom be, hogy akár meg is engedhetném magamnak, de egyelőre nem adnék el itthon mindent.

Addig is beleképzelem magamat a százéves, öreg templomra és bájos sétálóutcára néző, hatalmas ablakos tetőtéri lakásba, vagy máshol a teraszra, ahogyan kávézgatva a tengert nézem a házak között.

---

Tudom, hogy nulla a valószínűsége, de használt már valaki közületek KKW (Kim Kardashian West) sminkeket? Gyönyörű rúzsaik vannak, de drága csak úgy kísérletezni.

Pénteken(!) a főnököm ráhúzott 1,5 órát, már udvariasságból is nehezen mosolyogtam.

Összefutottam Anyuval, eljött velem papírboltba, majd IKEA-kereteket venni. Kitaláltam valamit a falra a tévé helyére, amit már egy éve elajándékoztam.

Biztosan nem nekem van a legkeményebb munkám, de annyira kipurcantam az elmúlt hetektől munkailag és a környező elkeseredett légkör miatt, hogy nem takarítottam, beájultam az ágyba, aludtam tíz órát, felkeltem reggelizni és epilálni, majd tovább aludtam még ötöt!

Este Kócos megmasszírozott, amiben jobb minden(!) általam ismert profinál, néztünk filmet, sztoriztunk, összebújtunk, majd engedélyt kértem, hogy aludjak, még kekszelni sem volt erőm. Nekem. Nekem.

Reggel pótoltuk be. Készítettem reggelit, játszottunk a cicával, ölelgetett, majd hazament délelőtt, én meg bepakoltam a mosogatógépet és lekucorodtam olvasni.

Délben öltöztem csak fel, szégyen vagy sem. Főztem ebédet és egész délután a hozzám simuló, szunyókáló cicával a combomnál rajzoltam.

Egy rajzot elkészítettem, bekereteztem, még van 6-7, aztán hozzáteszem azt a vidám, színes festményemet (oké, Vaszary egyik Pestet ábrázoló képe, csak lekoppintottam), ami már 3-4 éve vár a polcomon. Szerintem jól mutat majd a színkavalkádja a fekete tollrajzok között.

Terveztem kondit, táncot, cimbiket, semmihez nincsen késztetésem.

Nahát annyi és olyan sokféle feladat zúdult rám, hogy képtelenség mindnek a végére járni, főleg ilyen agyhalott segítőkész támogatószervezetekkel. Pedig én aztán szeretek mindent magam megoldani, amit csak lehet.

Nyomultam az IT-s összekötőnknél, kamuval akarják kiszúrni a szememet, hogy nem kapok új gépet (tőlem ez is jó, ha rendbepofozzák használhatóra).

Megkért a főnököm, hogy dolgozzak ki egy koncepciót, amihez egyelőre nem tudom, hogyan nyúljak, de a mentorom sem, viszont imádom a feladatot.

Hétfőn egyeztetek egy izgalmas felmérésről.

És közben pörögnek a saját munkáim, a rámsózott rajtammaradt szívességből elvállaltak, lassan jönnek a havi zárások, hihetetlen tempó van, amit szeretek.

De most kávéznom kell egyet.

Az megvan, amikor kollégáknál az önreflexió ismeretlen tulajdonság? És másokat bosszantva cselekednek, de fel nem ismernék, hogy szórakoznak másokkal, csak pöffeszkednek elégedetten?

És amikor nem tudom eldönteni, hogy az IT, a HR, saját kollégám, vagy a logisztika (ezt mind ma!) adott nullább infót a semmitmondó válaszával (ticket lezárva, számlázható!), miközben az egyik anyag egy perhez kéne bizonyítéknak (eszkaláltam a bp felé, mert gáz lesz), egyik egy beszállításhoz kell pont nekik, egyik mindent megír, csak hogy mit kezdjek a rámsózott levéllel, azt nem, illetve ismerjem fel egy vidéki kisvárosi középvezetőnknek szignóját, egy meg ellehetetleníti a munkámat, mert a 4 éves, egy éve nulla karbantartású notebookom percekig nyit egy üres(!) Wordöt, képtelenség, pedig kéne egyszerre 2 (nemhogy több) programban dolgozni és nekem tilos újratelepítenem és azért nem kapok újat, mert a Win10 alatt nem futnának a szoftverjeim (bár akkor másoknak sem, akik viszont kaptak, tehát nem igaz. MS Officet és SAP modulokat használok csak, amit mindenki).

És hiába várunk valakit hosszú percekig álldogálva, mert ő meggondolta magát és szar a kaja ma a menzán és a tegnapit is kidobtam és rámküldenek anyagokat, de nem árulják el, mit várnak, mit tegyek velük és én futkosok utánuk és ma ismét volt egy beszélgetés, hogy miért hozzánk fordul szívességért, amikor van saját embere (dehát ő olyan bunkóóó) és még vagyok is akkora fax, hogy segítek, de az én költségemre megy így és a prémiumcéljaim között szerepel a költségvetés tartása.

És úgy egyébként is naprakésznek kell lennem legalább 40-50 témában és naprakész nem vagyok, max. a legutóbbi utánanézésig kotorgatok az emlékeimben.

És Kócos is fika volt tegnap, ezer éve ígéri, hogy a kezemben percenként direkt alakváltó 12 kg-os almoszsákot segít felcipelni, erre most visszakozik (akkor felcipelem én, vagy megkérem Kismacskát).

Nem, nem fog megjönni.

És tényleg szép az élet, ide csak hőbörögni járok. Mesélhetek arról is, hogy ebédnél áradozott kollégánk egy munkatársunkról, úgyhogy délután őt küldtük fel a dokumentumokért. ;) Nagyon tetszik neki, hogy csibészkedünk. Csak összehozzuk őket...

Milliárd nagyobb gondom van, de akkor is baxsza a csőrömet, hogy egy Kollegina, aki éjjel tud írni, hogy melyik ügyeletre rohanjon, mert fáj valamije (van guglija és van családja és én honnan tudnám), melyik taxit hívja, mert mind foglalt (én meg önkéntes munkában az összes taxicég diszpécsere vagyok nyilván), esténként panaszkodik cseten, ebédkor sír (lehetetlen bajokon, mint a hajhossza), engem tart fel, pedig mástól kéne szívességet kérjen (de őőő oooolyan elutasíííító, te meg jóóóófej vaaaagy! Na itt azért kiosztottam, hogy ne az dolgozzon már kevesebbet, aki tudatosan tahón reagál!), és akinek a búcsúztatót/ajándékot/virágot szerveztem, minden névnapra, szülinapra kap valami apróságot (mondjuk ez divat az osztályunkon, az én asztalom is roskadozik a bonbonoktól, gyümölcsöktől, magoktól, virágtól), na ő egy kanyi csokit, vagy két puszit nem dobott hozzám.

Fiúk, sminkekről lesz szó, lapozzatok.

Úgy döntöttem, hogy mocsokdrága kényeztető dolgokkal ünneplem meg magamat.

Munka után elsétáltam az esztélóderbe, hogy végre beszerzem a hőn áhított alapozójukat (tuuudom, szárít, de belülről hidratálok és a jelenlegi MAC tartós sem tocsog a zsírban). Előadtam a gyönyörűre sminkelt kislánynak, hogy egy éve nem voltam napon, alig szoliztam, ezért minden alapozóm túl sötét ÉS sárga a fejemen. Óóóó, akkor hívja a szakembert, majd ő segít. És kijött egy fehérre meszelt hölgy, akiről leírt, hogy nem a bőrszíne szerint sminkeli magát és akkor nagyon kulturáltan fogalmaztam. Megmondta, hogy nekem melyik árnyalat kell, ami a bolt neonfényében rizspornak tűnt az arcomon (én meg falfehéren is kreol vagyok NC40-42 körül), úgyhogy elkértem egy mintát, de otthon is borzalmasan sápasztott-szürkített. Majd adok még egy esélyt, milyenre oxidálódik, csak értenek hozzá!

Átmentem a bobbiba, ott bronzosítót és egy fogyóban lévő szemhéjpúderomat vadásztam le (NE guglizzatok rá a bobbis szemhéjpúder-árakra!), a kislány tündéri volt, vicces, előzékeny, mindenféle csodát mutogatott, ha nem vagyok spórolós kedvemben, tuti rábeszél még egy csomó gyönyörűségre onnan, imádtam. Így is otthagytam egy szép összeget. Na ez a vásárlásélmény, köszi, kedves eladólány.

Az Urban Decayt nagyon hiányolom itthonról, meg persze a naaaagy high end márkákat (Anastasia BH, Laura Mercier, NARS, Shiseido), de akkor minden pénzemet otthagynám. Mindezt úgy, hogy heti egyszer ha sminkelek közepes minőségben.

Tehát új alapozóm nincsen. Vagy kap még egy esélyt a double wear, vagy visszamegyek a MAC-ba, ahol az előző árnyalatomat sem sikerült igazán eltalálniuk, vagy az Ó utcába, ahol a Paris Berlinemet vettem és imádtam (és nem felejtem, hogy Bével voltunk és a péntekenként a cégünktől elhozható virágdekorációt cipeltem magammal), de legutóbb rossz árnyalatot adtak (vittem a kiürült üveget, nem én tévesztettem) és annyira bunkón beszéltek velem, amikor bocshogyélek reklamálni mertem... Ezt 8-10 000 Ft-os alapozóknál különösen sérelmezem, a piacon nem érdekel a zöldségesnél.

És a legdurvább, hogy ezektől egy cseppet sem leszek szebb, csak szórakoztat...

...szeretném alulról lefotózni a macskámat, ahogyan a virágtartó üvegasztalomon felszik, mert szerintem irtó vicces a kilapult macskahas/láb alulról, de 1. a cirmosoknál a minta bezavar, 2. nem marad ott, amíg elszaladok a mobilomért, hanem felugrik és követ, 3. az sem segít, hogy alatta van az etetőtálkája, ezért ha ott babrálok, az tuti pavlovi reflexet kapcsol és felkelve rinyálni kezd bele az arcomba, hogy ő azonnal éhenhal (szívszaggatóan kiabálva, amiért meg is sajnálnám, ha aznap nem a harmadik reggelije miatt drámázna*).

Kitalálok valamit.

*Bunkóság kiröhögni? Mert én nagyon szoktam...

Két búcsúztatót szervezek megint, plussssssz ma is elárulta egy kolléga, hogy a tartós táppénzről már nem ide jön vissza.

Cuki volt, felhívott, hogy nagyon sokat köszönhet nekem, meg minden. Dehát akkor is.

Szomorúság, elkeseredettség az egész országban, nyomasztóak a munkanapok.

Közben cimbikkel szervezzük a farsangos bulit, meg egy társasozást, meg kvízt, meg táncot.

Közben betaknyosodtam, gondolom, a gyerekek valamelyikétől kaptam el a nulla immunrendszeremmel. Szerintem már egyik lerázott pasika sem hiszi el, hogy még mindig nem gyógyultam meg.

Lassan ideje továbbmenni az orvosi vizsgálatokkal, de semmi, de semmi lelkierőm fél év orvoshozrohangálás/kórház/műtét után, és a hegem is csúnya, na.

Kinevetek huszonéve volt szeretőmet, merthogy unja az asszonyt, gyerekeket, úgyhogy így évek után váratlanul rámírva, semmit nem kérdezve rólam kijelenti, hogy holnap(!) átjönne izélni. Szintén tegnap. Tíz éve nem láttam, általam túlságosan is kedvelt táncossrác írt, érezhetően kihasználná az odaadásom-tudásom-kapcsolataimat, lerázom. Elképesztő, mennyire elvesztik a realitásérzéküket negyvenes férfiak!

Ők a hatalmas vesztesei a milf-kultúra és a Tinder kombójának. Ha szingli egy nő, akkor a vonzóbb, gondtalanabb, nem csak lopott fél órákra ráérő vidám kismacskákkal játszik.

Az elsőn lakik egy kinti-benti kismacsek*. Napi kétszer kiengedik, a házból is elmehet, majdcsak visszaengedi egy arrajáró. Senkit nem zavar.

Csak engem egy kicsikét, mert az én cicám ki akarna szökni haverkodni, de nem engedem. Nincsenek (minek is) kinti oltásai, nagy nehezen irtották ki az élősködőit, nem szeretnék kockáztatni.

Illetve a kislány rendszerint a lábtörlőmön üldögél, aggódom, hogy beszökik a lakásba elmenetkor.

Ma 11 felé Szomi szomszédom küldött egy fotót, amint a másik cicus az ajtómmal szemben kényelmesen összekucorodva üldögél, ezek szerint napközben így kommunikálnak. Nem is látták egymást, de nagy cimbik lehetnek a hátam mögött. <3

*A kísértetkisfiú kísértetkismacskája, emlékeztek? Eldöntöttem, hogy macskát akarok, erre a lépcsőházban összefutottam egy kisfiúval, ölében egy vemhes cicával, pedig sem kisfiú, sem macsek nem lakott előtte a házban.

Nagytakarítottam, nagyrendetraktam és még mindig elégedetlen vagyok az eredménnyel.

Elintéztem pár ügyet, aztán átjött Kócos és mutattam neki izgalmas dolgokat, amiket imádott. Nekem meg még nagyobb izomlázam lett tőle. ;))))

Vasárnap átjött Anyuékhoz a család közép- és kiskorú generációja, egy-kétévesek sikítva rohangálása töltötte be a teret. Imádtam, annyira édesek a kicsik is, meg ahogyan a Keresztfiam bánik velük! :)

(Gy.k.: imádom a gyerekeket, csak magamnak nem szeretnék. Röviden ennyi. Nagyon élveznémem esténként a csendben olvasgatást ha a macskám nem a világ legpofázósabb kis állata lenne.)

Apróság, de annyira izomlázam van. (Meg görcsöl a lábam és fáj a derekam.)

Elugrottunk a cimbikkel táncolni. Fél éve egyáltalán nem, előtte egy évig sem sokat ugráltam, gondoltam, elleszek fél órát. Három órát táncoltam végül.

Közben flowfene, nem tűnt fel, hogy lassítani kéne. Szóval állóképességem még akad, tüdőm egész korrektül bírta, feltételezem, hogy a vastabletta-kúra is sokat segít.

Reggelre megszerveztem egy kolléganő búcsúztatóját, a kedvenc sütijéből csináltattam tortát (meg fotót montázsoltam, meg virágot kapott, üdítőt). Két órával később már görcsösen ment a hasam, a menza rövid sorát nem bírtam végigállni, ott is el kellett rohannom. Este semmit nem ettem, reggel csak egy fél tortaszeletet. Sztívia vagy xillit lesz a ludas, gondolom, lehetett a süteményben, ezektől borul ki az emésztésem. Leszakad a hasam, szétmegy a fejem, annyira elegem van!

Vagy csak hisztike van, mert későn másztam haza, hajnali kettőkor aludtam el és 5 órát sem aludtam.

És tudom, mindenki más szarabbul van nálam...

---

A cégnél elszabadult a tempó, nem tudom koordinálni a feladatözönt. Remek vagyok priorizálásban, de ezt nehezen tartom kézben. Sokat Rubik kockázom esténként, hogy ne épüljek le fejlesszem a gondolkodásomat.

Nem tudom, segít-e, de imádom bogarászni.

Valamiféle divatot teremtettem, három ismerősöm van kórházban különböző okokkal.

---

Tegnap nagy flow volt, végül 2,5 órásra hízott tájékoztató és párbeszéd a cégnél, az elején kavargó hóviharral, a végén napsütéssel. Mondjuk előbbi az emberek lelkére fordítva hatott.

Aztán milliárd munka, úgyhogy minden nap túlórázom, de ez legalább izgalmas volt (ma reggel kezdhettem a lecseszésekkel, hogy miért nem csináltam meg az ő aktuális szívességkérésüket, fszm).

Onnan tudom, hogy valami nem stimmel, hogy halálra zabálom magamat minden este. Több keksz, vagy sport kéne (majd ha végre nem köhögök). Vagy kevesebb sunyi alak, de ebben ugye nem bízhatok.

---

Nem veszi be a gyomrom, hogy SzÉP-kártyára (pláne MKB-sra!) kérjem a cafetériámat, viszont ha félreteszem az önkéntes nyugdíj-megtakarításomba öregkoromra, akkor 93 000 (ismétlem: KILENCVENHÁROMEZER) forinttal több adót fizetek, mint a SzÉP-kártyánál.

A jó büd.s tudjátokkit!

Beadom a derekamat, meleg ételt a céges menzán leeszem, szabadidő mehet kondibérletre, szálláshelyre átirányíthatom, ha wellnesseznénk. Én is egy szemét leszek, a rendszert támogatom.

Nyugdíjra meg megy a (szét)adózott pénzemből.

---

Kicsit kezdem unni a párkapcsolati drámák drámai előadásait, 1. hagyja el, ha nem jó vele, 2. senki nem változik meg, 3. miééééért személy szerint engem találnak meg ezzel?

Megint ghostingolt egy kollegina pasija, akit ő már leendő apának tekintett.

Gé elhívott kávézni (azaz én valami biolevet iszogatni) délután. Lelkiztünk kicsit (itt Bé felröhög. Én és a lelkizés).
Ejj, de nem tudok okosat mondani azon kívül, hogy randizgasson inkább 24 éves íííírtó potens és bókolós/kényeztetős kockahasú egyetemistákkal.

In vivo teszt: a MAC sminkfixálója nem fixál alaposan kekszelés közben.

Én a MAC sminkekben rendszerint csalódom (kivéve az átlátszó púder és a pirosítók).

---

Idegesítenek a "bezzeg neked fix az állásod, másokat meg kirúgnak", illetve a "könnyű neked, ha felmondanak, nincs gyerek, nem kell őket eltartanod" (az egyedülélőknek nincs rezsijük és nem esznek, tényleg), és a "te könnyen elindulhatnál külföldön élni" mondatok. Mondják olyanok, akik a szüleiktől költöztek a házasságukba és egyetlen évet sem éltek egyedül és a férjük nélkül az autószervízt sem tudnák felhívni és irigylik a szabadságomat.

Legalább a halovány emberi kapcsolatokhoz ragaszkodunk, hogy ne legyünk egyedül.

Miért is kéne hibásnak érezni magamat?

---

Annyi a munka, hogy nem látom a végét és a stressztől egyikbe sem merek belekezdeni, nehogy elrontsam. Na jó, de.

---

Sosem örültem még ennyire, hogy elharaptam a számat: évek óta nem volt vas íze a véremnek!

---

Most először lassult le annyira a mobiltelefon-fejlődés, hogy nem éri meg két év után lecserélni a középkategóriás Samsungomat. Pedig én aztán szeretem a mobilom minden funkcióját kihasználni. Max. a tárhely kevés (kellene új SD kártya), nem kéne ennyi cirmos cica képet tartogatni rajta. Dehát annyira vicces, ahogy a tornám közben a lábam körül kavarog. :D

---

Bolondok napjára mindig kiötlök valamit. Már tavaly lebeszéltem egyik vezetőnkkel egy remek csínyt. Erre nem felmond a cégnél?

Ő legalább az iparban marad, ma három kollégával beszéltem, egy tanítónőnek megy át, másik talán fizikai munkásnak Ausztriába, a harmadiknak péntekre szervezem a búcsúsütizését/ajándékokat.

Anyuék még mindig szenvednek a hatszáz helyről felbukkanó további örökösökkel édesapja ingatlanánál.

Éééés teljesen véletlenül ki lesz az ügyvédjük?

Az ügyvédsrác (itt a blogomban Pasi), akivel öt évig éltem együtt kb. a blogom kezdetéig (2000-2005 között).

---

Hazafelé összefutottam Anyuval egy puszira a metróban, ment a nordic botjával valahová.

---

Hazafelé bementem a játékboltba egy kicsi labdáért. Nem jutok le a konditerembe, amíg köhögök, úgyhogy otthon fogom erősíteni a térdemet. (A térdműtétek után felirogattam a gyógytornáimat a Sportkórházban, kislabda, dynair, matrac, theraband, milliárd kitörés.) Pár hét múlva menni akarok lassú korizgatni (semmi fogócska, rohangálás, csak olyan nyugdíjasan). Tizenéve kb. minden szabadidőmet a jégen töltöttem, akkor jól koriztam, azóta volt öt műtétem, szerintem az előrehaladás+megállás bőven elég lesz... :D

...és akkor már egy kicsit rubikkockáztam a kihelyezett reklámkockán a pénztároslánnyal. :D

---

Hazafelé bementem a leárazással teli plázába, a második boltban (Stradivarius) találtam féláron négy tetszetős térd alatt érő pufikabátot. Egyik szebb volt a másiknál. Egyetlen elvárásom, hogy térd alá érjen. A popsiig érő sídzsekimben is szétfagyok a munkába menet-jövet, jéghideg, sokszor vizes nadrágban, fagyott izületekkel. Naaaagyon elegem van a bejárkálásból.

Megvettem egy 39 dkg töltetű, könnyű, full toll-pehely pihe-puha csodát, térd alá ér (a modellnek a képen nem, de csak 171 cm vagyok), magas a nyaka, simogat a kapucnija, ma már abban hólapátoltam a tetőteraszt, imádoooom!!!! Szerintem életemben nem volt khaki ruhám (élőben sötétebb), szóval semmi sálam, sapkám nem megy hozzá, de nem érdekel, nem fázom!!!

Imádom a telet, végre a fázás-faktor is elhárult. Már csak a seggreesés-veszély maradt, de azt már kibírtam párszor. :DDD

---

Ha még valaki január 9-én nyíg azon, hogy miért nincs már tavasz, letiltom.

---

Kolléganőkkel ebédelek, kibeszéljük a pasikat. Az egyik megpuhítani akarja, a másik öltöztetni, itt már rákérdeztem, hogy nem az elletétüket szeretnék-e... :D

---

Este felhívott TCsV, hogy vajon meddig tart az utcájukban áramszünet. (Így.)

:'D

Hát itt Pesten a konkurenciánál gőzöm sincs, nálunk gőzöm sincs, totál függ a hiba okától, és fngom nincs, van-e valami MEKH-es rendelkezés a maximális helyreállítási időről (és ha addig nem végzik el, nyilván megtesznek mindent, hogy belehúzzanak), úgyhogy sablonválaszoltam, hogy ha már kint vannak "a fiúk", akkor fáznak annyira, hogy sietni fognak.

És megnyugtattam, hogy ha engedélyt kapunk, jól felvásároljuk őket idén-jövőre. :D

(www.nagyi-dunyha.com www.stradivarius.com)