Tobber életblogja

Azt hittem, hogy ez amolyan elszaladt év volt, pedig végiggondolva nagyon sok minden történt.

- A legjobb, hogy fél éve van macskám. Sosem volt emlős állatom és nem bántam meg. Édes, jámbor, szórakoztató felnőtt exkislány. Házi cirmos, aki egy évig kóborolt az erdőszélen kolóniában, totál rettegve, télen fagyoskodva, sokat éhezve. Tanyasi lány etette, megmenttette végül egy alapítvánnyal, mi meg Bével képesek voltunk érte Győrig menni, csak mert megéreztem, hogy ő kell. (Sosem hallgatok megérzésekre.)

Mára egy kiegyensúlyozott szobacica, dumálgat, ragaszkodik, teljesen kifacsart logikával él, ami rém szórakoztató, kialakítottuk a rutinokat és a legfontosabb, hogy három hét idomítás után nem ébreszt fel éjjel.

- Év elején visszafestettem a hajamat majdnemfeketére, egy vagyont spórolok fodrászon. Jártam színelemző lánynál (biztos ügyetlen volt műkörmösnek), élveztem magammal foglalkozni.

- Januárban még ki voltam készülve Judós3 telefonos szakításától, pszichológus, terápia, kitalálták, hogy bipoláris, meg hangulatjavító tabletta. Annak nem néztek utána, hogy ez a komoly gyógyszer bezavarta az endokrin rendszert, az endokrinológus dühöngve állított le róla.

És kiderült, hogy a hangulatingadozásokat is endokrin elváltozás okozza. Fasza.

- Voltunk a fagyos Badacsonyban Bével wellnessezni. Nekem ezek a napok mindig a békéről szólnak.

-Nyárig jártam spanyolra heti 4 órát, meg kellett erősíteni a tudásomat. Aztán elsodortak az események.

- Kicseréltem egy égőt a fürdőben, amitől leszakadt a lámpa, ami magával rántotta a gipszkartont.

Hát így kezdődött a Nagy Felújítás. Ha már ott a Mester, új színekre festtettem a falakat, új lámpákat vettem mindenhová, és néhányat áttetettem, és akkor már szelektáltam vagy tíz hatalmas zsák ruhát, cipőket, bútorokat, kreatív alapanyagokat százával, és szívem szakad meg, de könyveket is. Amiket már úgysem olvasok el többé, szépen kitettem egy kerti bulin a teraszra és többszáz kötetet elvittek a cimboráim, vagy később elbizniszeltem a kollégákkal, Szomival. Ott álltam a kertben a könyvhegyek fölött, és személyreszabottan ajánlottam mindenkinek.
Szerettem a könyveimet, fáj. De tényleg csak a helyet foglalták. :'(
Készült a cicának a teraszra háló, már kijárkálhat a nappaliból para nélkül, és sok polc között futkározhat 2,5 méter magasságig.

- Áprilisban írt rám a tinderen Kócos, azóta hetente min. egyszer átjön, majd' egy napot marad, huncut, figyelmes, imádnivaló kockahas küzdősportos egyetemista. Milliárdszor okosabb, mint Judós3 és szvsz ripityára is verné, mert lelki szemeim előtt azért ez megfordul. :DDD

- Nyáron pár napig Budapestet jártuk, mintha turisták lennénk. Fantasztikus a város, millió titkos kis zuggal, tetőbárral, medencében hamburgerrel, néger zongoristával meg szép helyekkel, éttermekkel, kilátókkal.

- Bejelentették a cégnél, hogy minden ötödik embert leépítik jövő év végéig. Megpályázhatod a saját helyed, ha kell az a pozi egyáltalán. Mindenki stresszben és nyomott hangulatban dolgozik, pánikolva elpályázik, megy a fúrás, a pozícióerősítés, vagy a másik gyengítése. Kemény lesz a következő egy év!

- Nyártól vagy 20 orvosi vizsgálaton vettem részt, laborok tucatja, kétszer is kontrasztos MR, szakorvosok, mire egy UH-n kiderült, hogy a légcsövem felé nyomul valami nagy a nyakamban, a műtét biztos. A valami milyensége nem. Szerencsére egy hormongondot nem okozó nagy göb volt, nyolc hete eltávolították a pajzsmirigyem felét.

Azóta egy kifacsart mosogatórongy vagyok.

- Ezenkívül 2018-ban a helyszínen végigszurkoltuk a hokivébét és naaaaagyon kicsin múlt, sszameg!, költöztettünk, táncoltunk, néha az esőben, hatalmasakat társasoztunk, kerti partizgattunk, műveltségi kvízeztünk, többször családi buliztunk, színház, Molnár Piroska, Keresztes, Stohl, ÉS egy nótadélután, bejártuk a Katona kulisszáit, ásványbörzéztem a keresztfiammal, O-éknak babája született, E-ék legnagyobbja már iskolás.

Sminkeltettem, kreatív tanfolyamoztam, élete meglepetését szerveztük meg Kolleginának, akit csak úgy tudott elrabolni a férje házassági évfordulóra, hogy bent mindent elsimítok. Nomeg tüzet oltok, hallottam, ahogy a gyerekorvost pont akkorra szervezi, állandó hotline ment a férjjel a háttérben. Boldog volt nagyon.

- Választottunk. Hogy nyílna ki a szeme minden megvezethető naívnak, aki nem látja, mi folyik itt! Annyira gyűlölöm ezt az egész helyzetet, sajnálom a hazánkat.

- Nem tudom, mit hoz a következő év. Kezdjek munkát keresni? Vagy reménykedjek, hogy maradok? Vagy reménykedjek a 4 havi végkielégítésben, ami azért csinos összeg?
Meglátjuk. Egészség legyen. A szeretteimnek, a gyerekeiknek, a januárban születendőnek, és nekem.

Aztán egy hétig semmi hangom nem volt, még most is rekedt. És köhögök.

Mivel nem tudtam telefonálni így, Exrákoskollegina vadászott nekem gégészt. Kaptam antibiotikumot végre.

3 hétig szinte csak feküdtem.

Illetve elmentem kollégákkal az éves hagyományos ivászatra csini cuccban egy késdobálóba, csak nem ittam és pantomimoztam. Megtudtunk minden infót a konkurenciához pártolt kollégától, több tucat exkolléga van már ott. Régi Kisfőnököm is.

Aztán puccos monstre fogadás, ahol nem beszéltem, nem ettem, megnéztem a műsort, exNagyfőnököm rohant utánam, hogy ugye még nem megyek, és akkor még nem, de tízkor leléptem, nem tudom, mit akart.

Hazaérve a mosogatóig értem el, azt hánytam tele. Jobb, mint a takarót tisztítani, de landolt parkettára is váratlanul, meg persze a vécébe.

Szabin vagyok, de munka be-beesik sajna. Ez így rohadtul nem pihentető!

Karácsonykor csak a szülőkhöz mentem át, a másik két családi nagybulit szomorúan lemondtam, mindenki vagy öreg, beteg, vagy gyerek. Ajándékokat elküldtem.

Apám hótbunkó volt velem, pedig mára tudom, hogy nem vagyok rossz gyereke, sőt! Csak ő állít be így.

Udvariasan végighallgattam, miért baromság, amiket mondok (nem azok), miért vagyok hülye egyetlen befogadott macska miatt, hogyan kínozta a kutyáját gyerekkorában, és hogy Trumph (sic!), hülye, de mekkora istencsászár jót tesz az USÁ-val és jól bemutat az EU-nak.

Célzott rá, hogy hálátlan vagyok (1. nem vagyok, 2. ő megnyomorította a gyerekkoromat és azóta sem egy támogató szülő), és hogy sosem hívom (hetente felhívom, mindig lebasz valamiért). Utána egy utolsó szarkupacnak érzem magamat, mégis illik hívnom. Szerintem még túl is teljesítek jófejségben.

Én csak ültem, hallgattam, bólogattam. Nem fogok vitába szállni egy ennyire lekezelő, félnótásnak tartó alakkal.

Aki btw úgy öltözik a kb. annyi nyugdíjából, mint az én nagymultis fizum, hogy a templomában kiválasztották a szegény csórónak látszó öreget és kapott könyöradományt.

(Aztán beült a pár éves luxusautójába...)

Aztán hetvenes férfiak kitalálták, hogy a régi cimborájuk meghalt, és körbetelefonálgatták egymást. Apámnak jutott eszébe, hogy talán az illetőre is rácsörög: ő vette fel a telefont. Apám majdnem kiejtette a kezéből a kagylót. :D

Pletykás vén férfiak.

Lemondtam egy csomó programot, de tegnap elmentem TCsV lakásavatójára taxival. (Olyan köhögési rohamaim vannak, nem mertem vezetni.) Egy órácskát terveztem (zseniálisan főz, nem hagyhattam ki most, hogy végre eszem!), aztán megjelent a legtöbb cimbim, beszélgettünk tizennégyen nagy körben és nagyon jó érzés volt velük. Éjjelig maradtam.

Mostantól újra pihi, napi egy órát megyek le levegőzni itt a kertvárosban (és összeszedném az összes kóborőő kinti cicát, megfagynak szegények!).

Szilveszter délután átjön Kócos, mert már nagyon hiányol, megnézzük a szomszéd sznobok tüzijátékait a teraszról, aztán marad Újévig.

Másodikára fel kell épüljek, munka. Milyen jó is, hogy a szabim alatt gyűjthetem az energiát, hogy tudjak dolgozni, ami leszívja az energiáimat! Bét nyúzom, mennyire kiégtem, semmi nem motivál, de a munkában már nem is tudom, mi ösztönözhetne valaha egyáltalán...

Csak egészség legyen!

Persze ma még sikerült a szabim alatt négy órát dolgozni. Persze másnak is kiadták a last minute feladatomat, véletlenül derült ki, hogy párhuzamosan futtatjuk.

Most nyomozok, kik lehetnek még rajta, de közben top secret, na így nyomozzál!

---

Még mindig ágyban, de egy napja "csak" hőemelkedésem van, nincs hangom és köhögök nagyon. 12 napig voltam lázas, a felére nem is emlékszem, annyira magamon kívül. 11 napig menstruáltam alatta, pár nap hasmenés. Esélyes, hogy több vírus gyűrt le.

A háziorvosom továbbra is xar, úgyhogy Anyu a patikussal konzultálgat, meg jönnek a házitippek. Biokémikus apám a fokhagymára esküszik, kollégák a pálinkára, Bé a gyömbérre, méz, zúzmó, torokfertőtlenítő, persze paracetamol, ambroxol, vitaminok, van minden.

---

Bakker, ez a szabim, más nyáron lubickolt, én most akarok pihenni. Úgyhogy bocsi, de minél több offline időt akarok, olvasni, meg főzni, meg kreatívkodni, meg ha túlélem, tornázgatni, táncolni, szexelni végre, megint két hete nem :(((. Biztosan lesz sértődés, de nem akarok levelezgetni a pihenőidőmben egész nap/este. Megszámoltam, az elmúlt napokban 47 (minimum heti egyszeri) levelezésben vagyok benne, de ha gyömbért kell hozni, kb. 6 embert kérhetek meg. (Igen, Béká, beleszámoltalak. :D)

(Exrákos kolleginát nem tudom lerázni, állandóan viszonozni akar, tök cuki. :D Pedig nem azért csináltam. :))

Ez abszurd szám. És igen értékes időt von el magamtól. Szóval utánam a vízözön, max. a Papírkutyák, meg a cimbik leveleire válaszolok, pasikákból csak Kócost engedem majd pár hétig. A családdal úgyis beszélünk nemsokára, mindenki más tudjon hiányolni.

Kibaszott fáradt vagyok két hónapja.

Egy hónapja eszem clean eatingesen, sportra még nincs erőm, így 4 kg ment le.

Ja, hogy közben tíz napja vergődöm egy (több?) vírussal? :D

Felkeltem egy hét fekvés után, bejöttem taxival dolgozni. Be kellett, irtó sok munka van, nem vár meg a cég.

Hangom nincsen, suttogok, erre mindenki suttogva válaszol. Próbáljátok ki, rém vicces. :D

Ami kevésbé, hogy nagyon köhögök, távol állok mindenkitől, meeting ma pont nincsen, folyamat kezetmosok, illetve megy a hasam, hát az nem poén.

Rohangáltam, intézkedtem, erre érzem, hogy el fogok ájulni.

De nagyon.

Elfelejtettem enni.

Annyira nincsen étvágyam, annyira összement a gyomrom, nem tűnt fel. Az elmúlt napokban egy nagy doboz Stickletti és számolatlan facsart narancs/mandarin volt minden, ami bennem maradt.

Ma délutánig két darab mandarin.

Erre szól a főnököm, maradt náluk saláta, szendvics, egyek. A salátába beleettem, a szendvicsből elég volt egy harapás, nem bírok többet letolni. Szal most szédülök és nem bírok enni, dühítő!

Na megyek, mert még a nyakamba kaptam egy nem kis feladatot, sőt, nagyon nagyot. Ha ma lepörgetem a határidőket, marad KETTŐ napom befejezni!

Őrület!

Összeesek.

Így hogy táppénzen, folyamatos paracetamol mellett sem teljesen lenyomott lázzal, csatak izzadtan és félájultan szétdolgozom magamat az ágyamból, mert zárunk, így sikerült annak az egysejtű IT-nknak a MAI, globális nagymulti éves zárásának egyik napjára időzíteni az új VPN-ek telepítését! Az átmeneti időszakban a rendszerek nem elérhetőek.

Ezek agyhalottak!!!!!!!!!

De tényleg, lezár szépen az SAP két nap múlva, mindenki lazul az adminisztrációval két hétig, miért nem akkor, fszok?

Na jó, megfulladtam, de este óta 38 alatt tudom tartani a lázamat gyógyszerrel. Gyenge vagyok, de taxival bemegyek, a holnapot, meg a már lazább pénteket és szombatot ledolgozom, ha addig élek is.

Néha van olyan érzésem, hogy addig élek. Csak fekszem és vacogok és nagyon letepert ez az egy hét vírus!

Nincs magánéletem, senkinek nem is merek ígérni, közben O babája megszületett és még egy szép levelet sem fogalmaztam, a barátaim és a fiúk meg meglepő, de hiányolnak.

Szabi alatt kizárólag a fontos dolgokra szánok időt, ki kell kapcsolódjak, mert a szervezetem kikapcsol engem.

Na megyek vissza dolgozni.

Életem leghosszabban kinyiffantó vírusos fertőzése, hatodik napja nem szűnő lázzal és folyamat csatakokban folyó izzadtsággal. Undorító szárazköhögés, hasmenés, menzesz sokadik napja, már annyira kivetkőztem a méltóságomból, hogy szégyellem. Mármint a macska előtt, ő meg pont leszarja, de el sem merem mondani, mik voltak.

Úgyhogy reggel felhívtam a háziorvosomat, hogy rámnéz-e, mire lebszcsizott, hogy már rég ott kéne lennem, pláne nyaki műtét után hat héttel ordas köhögéssel.

Úgyhogy elvitettem magamat édesapámmal (itt a Papírkutyák már röhögnek), szerintem olyan 15 perc volt az út (gyalog is annyi) és volt benne egy tiltott megfordulás is (mondjuk azt én is megcsináltam volna, csak nem egyesben kizárólag kuplungozva). Aztán a kocsiban még vitáztak Anyámmal, hogy kinél van a Family Card, itt felhívtam a figyelmüket, hogy csatak izzadt vagyok, kint 3 fok és szélvihar, én inkább megközelíteném a tbc-sekkel teli sztk-t.

3 nap táppénz, persze ne aggódjak, még 3-4 nap és a láz elmúlik, a köhögés minimum 3 hét. Hát, annyi szokott nekem mindig, de nem vagyok boldog.

Rákérdeztem az erősítőszerekre, ajánlott multivitamint, felírt D3-t, vasat, ugye, mert azon elborzadt, vettem lázmérőt. Mivel 35,6-9 között volt a műtét környékén is az alaphőmérsékletem, semmi értelme mérni, úgysem megy láz tartományba. Hát ma paracetamol után egy órával volt 38,6, tehát nálam erősen felső tartomány.
Így, hogy oxigénhiánnyal szédülve ugatva szárazköhögök, néha khöm hányásig, bár nem látott semmit a torkomban, felírt némi nyákoldót. Bszom. Nem tetszett a dolog, de beszedtem. Hát, órákig küzdöttem, hogy egyáltalán levegőt vegyek!
Egész éjjel nem aludtam, jólesett volna némi szundi, de olyan hörgős köhögőrohamaim voltak szinte minden levegővételnél, hogy kapaszkodnom kellett. Szerintem a szembeházban hallották! (Most is.)

Hát köszi, felhívtam biokémikus apámat, azonnal leállított róla.

Közben megjött a mosógép, vagy öt óra alatt megmosta/szárította a teljes garnitúra ágyneműt, amiben már nem bírtam ma fetrengeni és utolsó erőmmel lecseréltem.

Most felültem dolgozni pár órát, év végi zárás, hideg priznic mindenemen, próbálok levegőt venni, majd fertőtlenítem a billentyűket.

Ti hogy vagytok? :D

Komfort, komfort, komfort, komfort, komfort, komfort, komfort, komfort, komfort, komfort, komfort, komfort, komfort, komfort, komfort, komfort, komfort, komfort, komfort, komfort, komfort, komfort, komfort, komfort, komfort, komfort, komfort, 

Nem bírom levinni a lázat, tuti vírus. Akkor remélem, rövid idő lesz.

Otthonról dolgozom, milliárdszor jobb nyugiban, csendben, nem azt hallgatva egész nap, hová tűnnek a bögrék (nem tudom, nem raktam rájuk nyomkövetőt!), vagy miért néz ki jól a főnököm. (És pont nekem. Az egyetlen nő vagyok a cégnél kb., akinek nem jönnek be az ötvenesek.)

A macskát próbálom kerülni, aminek ő nem örül, de úgy köhögök, nem tudom, mi veszélyes rá is!

Olvasgatok minimalista személéletű cikkeket, na sikerült belefutnom pár radikalistába. Ha három alsója van, akkor kénytelen 2 naponta mosni, nem? Az miért jobb, mint megtölteni fehérneműkkel, törölközőkkel egy teljes menetet? Magának csinál plusz problémát. Olvasok egy 10 gyerekes minimalistáról. Nekem ne mondja, hogy nem terheli a környezetet ennyi gyerek! Ha most nem is, mire felnőnek, ennyi fog utazni, fűteni, pálmaolajat enni. Olvasom, hogy nem fűt, mert a szomszédai így is felfűtik a kecót 16 fokig, max. felöltözik. Nem tudom elképzelni, szeretkezni, menstruálni, vagy a zuhanyból vizes hajjal kiszállni lehet kellemetlenebb. Nem fontos a minimális konfortérzés?

Most 20 fokban dolgozom itthon, állítólag az jót tesz a láznak, hát, vacogok, meg fáj mindenem, meg súg a fülem, meg menzesz 2. nap köhögéssel. Csajok, értitek a kettőt együtt... :/

Gyanúsan sok táppénzt vontak le, ennyit nem keresek. :D Megkapargattam a bérszámfejtést, megkaptam 80 000 Ft-ot.

(Illletve leszidtak, hogy októberben későn adtam le a kórházas papírt. 25-én műtöttek, 27-ei a záródoksi, mi zártuk a rendszert 24-én. Időutazni még nem tudok.)

Nagyon szarul vagyok.

Immunerősítő ötleteket szívesen olvasnék!

Namost vagy túl sok Ray Donovant nézek, vagy a cicám tényleg hasonlít Liev Schreiberre.

Láz, kemény köhögés, fáj a műtét környékén, meg a fejem a láztól, megjött éjjel, amitől görcsölök és leszakad a derekam.

Gyenge vagyok.

Anyut beküldtem a gépemért, és beküldtem készpénzt a csomagjaim miatt, ma/holnap itthonról dolgozom. Az a három hét táppénz/kórház 130 000 Ft-ot vett ki a zsebemből, inkább megoldom home officeban.

Életem első valódi home office napja. :)

Tök jó, nem kell kimennem a hidegbe, nem kell melltartót vennem (reggel skype értekezletem van, arra azért fogok!), a cica melegen-puhán idesimul hozzám, imádom.

Lemondtam a mai operaelőadást a fiúkkal, a holnapi repiebédet, illetve én vagyok a titkos Mikulás, (saját pénzből) mindig kapnak csokit a kollégák, hát most nem fognak...

Bé megnyugtatott, hogy crazy cat lady témakörben keresgél ajándékot nekem, de a cicának előbb megszerezte. Én még a szülinapjával is lógok hála az egészségem hiányának, már lázas és torokgyulladt is vagyok. (Nagyon hiányzott, kuvvára fáj a műtét körül).

---

Csak a fejemben hangzik jól, hogy kérnék egy olyan színű rúzst, mint a nyaki hegem, annyira szép pink!

---

Elnézést kérek összes valahai nyelvtanáromtól a tegnapért. Két franciának segítettem a Deákon eligazodni, meg kikérdeztem őket a séta közben, hogy miért is jöttek Pestre (a karácsonyi vásárokért, kivilágításért, hát az tényleg szépséges!). Angolul nem beszéltek, az én franciám iszonyat gyengus, németet nem merek dél-franciáknál bepróbálni, orosznál franciát biztosan lehet, de fordítva nem, maradt az un poco spanyol. Remélem, nem bolyonganak azóta is a metróban.

---

Kicsit unom, hogy mi itt egy többszáz fős leépítés közepén stresszelünk, de kívülről ez a multi idilli.

Té hívott, hogy nyomjam be a céges ünnepre egy haverunk férjének együttesét (5000 dolgozónk távoli haverjainak férjeinek vajon összesen hány együttesük lehet??).

Aztán rámírt egy régi táncostársunk, aki anno is megbízhatatlan volt és egy hogy vagy-ot nem kérdezett hosszú évek óta, hogy neki van ötlete, kit támogasson a munkahelyem karácsonykor, elmondja. Hát, mondjuk az egyik legnagyobb támogatók vagyunk az országban, de szigorúan karitatív szervezetekkel kézenfogva!

Aztán ma rámír Gé egyik havernője, hogy őt hozza Gé a céges Mikulásra, de ééééén (közöm nincs a szervezéshez) be tudnám-e nyomni az ő - számomra vadidegen - barátnőjét, meg annak a gyerekét. A mi céges ünnepélyünkre. Amire én sem megyek. És egyébként egy hogy vagy nem hangzik el. És őt hívják vendégségekbe hozzám is, én 15 év alatt kétszer jártam nála.

Valahogy a t.köm tele.

--

Az elmúlt 2-3 hétben mindent megvettem neten, amit a hónapokig tartó orvoshoz rohangálás miatt nem: mosó-szárítógépet black fridayen, nézem, azóta 40 000-rel lett drágább, Tchibotól ajándék ruha Anyunak, mert azt kérte, nekem tornaalsó, érkeztek még ékszeralapok, bakancs, tunika, cica jutalomfalat (valójában kutyarágcsa bio-öko mindenmentes szárított marha, és annyira kattan rá, hogy kiszedte a dobozából és mivel ökoizépapírban volt, szétszedte és elrágcsálta egyik éjjel :D), száraztáp, műkörmös oldó-porok, ajándék Kócosnak, judoruha keresztgyereknek (még nevet kell ráhímezzek!), sapka, sál, táska szettben, azóta blokk van, másra nem költök már idén. Gondolkoztam egy 4 napos repülős útban valahová, de munka után hazaérve elájulok a gyengeségtől. Majd később.

Csók a weboldalnak, amiért törölte az előző posztomat.

Mindegy, a lényeg, hogy a clean eating elbaxása is visszatérő bélgörcsökkel jár, ám ha még tizenpár kollégád lesz rosszul a közös vacsitól, akkor gyanítható a romlott étel. :)

---

Nem tudom, hogyan kell helyesen leírni a számokat betűvel, remélem, nem könyvel el butának a könyvelés.

---

Kócos cuki, mint mindig. Meg a cica is. Másfél napig kettejük édes kényeztetését élveztem. A lakás romokban és a ruháim napokig csöpögnek mosógép nélkül, a fejem szétrobban, de a karkötővel szépen haladok, legalább arra rászántam az időt este.

---

A cicám nem macska. Nem tudom, mit sóztak rám a menhelyen, de nem macskát. Kerek fél órát ült a kádamBAN, és csuromvizes farokkal, hassal, mancsokkal, pofival paskolta a gyenge vízsugarat a csap alatt. :DDD Igaza volt az őt néha etető lánynak, hogy egyszerű dolgokkal szeret játszani ez a cica, fűszállal, bogarakkal. :D

Ha beszabadul egy légy, ő elszabadul, ülésből 120 cm magasra ugrik félfordulattal, szoprán halálsikollyal, nem lehet nem röhögni, annyira aranyos állat!

A menzán az egyetlen vagyok, a százsok fős emeleten tizen lézengünk, a munka nyögvenyelősen megy és nem érünk el senkit, úgyhogy ma azzal szórakoztatjuk magunkat, hogy az épület auláját csudagyönyörű díszbe öltöztető dekoratőröket nézzük a folyosóról.

Érdekelne egy statisztika, a dolgozók hány százalékának a szájából hangzik ma el, hogy f.szság ez az egész.