Tobber életblogja

Megállapítható, hogy nekem heti egy nap vidámkodás kevés. Napi 2-3 régi szerető ír rám, a műtét óta csak Kócos jöhet. Kismacska nem rest kétnaponta rámírni, lepasszolom, nem vagyok épp energikus hangulatban.

Erre egyik nap szembejön velem a mozgólépcsőn. Elsőre fel sem ismert nem látott még ruhában. Ír, hogy mizu. Írom, hogy láttad, nem vagyok formában. Ír, hogy látta.

:DDDDD

---

Még szebb, hogy a tanácsadónk meglátta a 3 éve készült fotós belépőmet, és felsóhajtott, hogy jaj de cuki, tizenéve milyen fiatalok voltunk. :D

Össze kell kapnom magamat. :)

Holnap munka, utána azonnal jön Kócos, vasárnap délután kötelező takarítás, kézzel mosás, mert a régi mosógépet elajándékoztam egy fancy lunchért cserébe, új még a kanyarban sincsen, vége is lesz a hétvégének.

Nekem az a boldogság, ha békénhagynak.

Meg ahogyan ez a macsek izgalmában szinte remeg, amikor újra meglát késő este.

Gyenge vagyok, mint a pixa. Esténként hazaájulok, se pasik, se kondi, se kultúra, se a szokásos pörgésem. Csak szédelgek, meg alig várom az alvást, de az sem az igazi. (Tegnap beültem egy kád forró vízbe, csak néztem magam elé: percenként felbukkant egy kommandós kiscica a kád szélén. Gyanakodva körbenézett, mi a fene van. Aztán fél méterrel odébb ugyanígy. Nézte a csillogást a csapon. A csorgást hallgatta. Belepaskolt a vízbe! Hagyta, hogy vizes kézzel megsimogassam, eddig irtózott egy csepptől is. Rém aranyos volt! :D)

Remélem, ez nem a műtét következménye, "csak" a durva vashiányom, rajta vagyok.

December 17-től januárig szabin vagyok szigorúan, akkorra csak a három családi karácsonyi buli lesz, a céges monstre elegáns csicsaparti, meg a keresztfiam szülinapja, ahol zsúrfelügyelő vagyok, egy lakásavató, egy évzáró tánc, aztán alvás, vastabletta, gyöngyök.

Beszélgetős programra nyitott vagyok!

Majd mindenkinél belassult a rendszer, ezért fogtuk magunkat és gyorsan adventesre dekoráltuk az emeletet huszan.

Vihogós képeket készítettünk és cinkeltük, akit lehet.

Estig maradunk, innen megyünk a közös évzáró vacsorára, iszogatásra.

Közben az utcai lámpa megvilágítja a faágak között a lassan hulló hópelyheket...

Kicsit sok most, tegnap is 11 órát dolgoztam, meg hallgattam más panaszait, mennyi gond van (van).

Hazafelé előttem kapott epilepsziás rohamot egy zombivá szétdrogozott 2 méteres hajléktalan, üszkös lábán pink papuccsal, mellettem jövő srác hívta a mentőket, én megkerestem a forgalmi ügyeletet. Örültem, hogy nem kell újraéleszteni, pedig volt a zsebemben szájmaszk.

Aztán amit papolok, nem szabad nyolc után arra menni, három drogos fazon pont egyvonalban jött velem percekig, rém ijesztőek voltak, én meg ugye battyogtam a kihalt kertváros felé, jaj.

Havazni kezdett, imádat. Mire reggel kinézek, annyira gyönyörű napsütés volt a várt köd és hólepel helyett, hogy a János-hegy fái egyenként látszottak. :D

Nyáron nem napoztam, szoliban hónapok óta nem voltam, 10 perc alatt leégtem a kedvenc szolimban. Én.

A mozgólépcsőn majdnem rámdominózott két szakadt alak, én tartottam meg az alsót, aztán egy nő rájött, hogy elfelejtett leszállni a metróról a tömegben, ezért felugrott a helyéről és dühében arconfújt, ami undorító volt.

A menzán a fiúk díjbirkózónak hisznek a termetem alapján, mert a rántottám alá vagy 10 dkg bacont sütöttek. :D

A konyhában sem fény, sem levegő nem volt, bekapcsoltam mindkettőt, de az agyatlan környezetvédő kolléga kifelé menet (nyilván neki kellett, ugye) rámkapcsolta a világítást is, a légcserét is. A tűzőgépemet is elvette. És akkor legyek asszertív.

Hívtak a bérszámfejtéstől, hogy a háziorvosom rosszul állította le a táppénzemet, ezért hivatalosan még mindig tp-n vagyok, így fogok fizut kapni, ha nem lépek. Ha ezt tudom, nem dolgozom ennyit.

A vonalasom nem működik, megy a hiszti, hogy miért nem érnek el (nyilván nem én vagyok itt a telefonszerelő).

A beszerzés rossz áron rögzített szerződéseket, amiről nekünk nem szóltak, de velünk mozgattatnak át mindent, ami persze így sem lesz jó, akárhogyan játszanánk ki a rendszert, persze mi vagyunk a hülyék és sietni kéne. Ma beintettem, hogy akkor nem csinálom meg az SAP-ban: hirtelen javítani tudták az összegeket. Megspórolhattunk volna nekem pár embernek pár órát.

Hülyét kapok a gyerekes dolgoktól. Igazgatóm, ha gondolkodik, szúrósan néz, nekem meg le kell kezelni drámai leveleket, hogy "ma miért nézett rám csúnyám?" "nem bír?" "látom rajta, hogy baja van velem". Miéééért???

Illetve a fél cég taknyos, de én vagyok a bunkó, ha kilépek a fél méteres körzetükből, amikor hosszan beszélnek hozzám tök irreleváns témákban. És én érezzem magamat kellemetlenül, hogy nem tűrök udvariasan. Nem, nem akarom az éves elhúzódó köhögésemet most, amikor a légcsövemnél van egy friss belső varrat. Az egyik most duzzogva járkál, mert többen is tőle messze ültek le.

De.

Mégsem ezek forgatják fel a gyomromat.

Hanem a világ legbizarabb videója, amin Orbán Viktor autóval elviszi egy körre Chuck Norrist(!!!) és mórikál vele.

Az abszurd teteje.

Nem vagyok hajlandó idelinkelni.

Pár napig felejtsetek el. Havi zárás, éves zárás, költségkeretek, elhatárolások, HR zárások, beosztások, engedélyeztetések, plusz a sajátunk, túlóra.

Pénteken Kócos szórakoztatott, azaz szombat délig, meg főzött reggelire pudingot (:D, vettem tejet, leguóbb nem számított rá, hogy ilyesmim nincsen otthon), és nagyon cuki.

Aztán rohantam, nem járt a metróm a paprikasprés befújás miatt (mekkora szellemi fogyatékos fúj be egy zárt szerelvénybe?), szóval majdnem elkéstem. Ha tudom, kocsival megyek, amit Sting-DK táz miatti sok lezárás miatt hagytam inkább a metrónál. Ami nem járt. Pótló, dugóban, el is késtem a mesterkurzusról kicsit, pedig bőven ráhagytam.

Életem egyik legjobb továbbképzése volt, persze semmire nem fogom használni az új tudásomat, de imádtam.

És még jótékony célra is ment a bevétel, hát pláne.

Aztán átrohantam a szemben lakó Géhez, a cimbikkel iszogattunk éjfélig, onnan másztam még haza, végre aludtam kicsit, vasárnap nagyrészt kényszerpihentem, folytattam az elkezdtett karkötőt, mert utálom, hogy időhiány miatt minden félbemarad a fióknak!, meg több óra levelezés elment vele, hogy gazdát keresek a mosógépemnek, mert Kollegina férje szerint a gyerek (19, fiú, még oda sem költözik) nem lehet meg szárító nélkül. Én mondjuk magamra mosok és kibírtam 42 éves koromig, de nem is toltak a szüleim kecót a fenekem alá.

Úgyhogy egy tucat jelentkező NEM vitte el a gépet, mert végül túlóráznia kellett, mert a barátnője pont ma vett egyet, mert nem talált fuvart, mert látta, hogy más már jelentkezett rá (nem!), de legjobb, akik áttették kétszer, fél napig húzva, mikor legyek otthon, de végül épp(!) megindult a szülés. Valami jótékonykodó szervezettől írták. Na persze. Pont akkor.

Emiatt egész vasárnap otthon vártam csetelve, áttervezve mindent.

Végül mindenki lemondta.

Nagy szegénység van, ja.

Ma vagy elviszi TCsVexkollegina, vagy holnap talán más, kicsit unom, hogy ezek miatt otthon ülök, de legalább maradt időm az újonnan megtanult technikát gyakorolni, baromi nehéz. Sosem leszek vele készen, hatalmas meló, de legalább addig sem vagyok online.

Hülyét kapok, hogy kb. 30 chatben vagyok, sosem fogy el, én meg 9-10-akárhány óra munka után is pütyögök!!! Az egyik fél éves fogadalmam volt, hogy kevesebbet leszek online.

Munka után kondizni akarok, meg olvasni, meg főzni, meg kreatívkodni, meg cicázni, meg pasikákkal lenni, meg a pasikákat leszervezni, meg barátokkal/családdal/szeretőkkel levelezgetni, meg aludni.

Ma reggel kb. ötezer emberrel vártam a bezárt metróépület körül hidegben, ömlő esőben, megint nem járt a metró csúcsidőben, de pótlás sem jött. Van kb. 8 menekülős bkk-s terv, de mind a dugóban áll ilyenkor és a megállókban sokszázan álltak, képtelen helyzet. Egy kollégával összefutottam, arra jutottunk, hogy távolodjunk a város felől, így elmentünk Kőbánya(!!!) felé, szorítottuk a zsebünket rendesen, hezitáltunk, hogy átmenjünk-e a vasútra, de végül a távolabbi, de biztosabb M3-t választottuk Kispestnél. Így kezdődött a mai nap. Élmény a fullasztó tömegben.

Na dolgozom tovább.

...és Anyu kitalálta, hogy karácsonyra egy funkcionális aláöltözéket kér így, hogy heti 5x izzadtan bkv-zik/sétálgat haza tornáról, uszodából, táncról, és nagyon irigyli tőlem. Hát, ha valami alap neki, akkor ez. Nekem a tchibos a kedvencem, ott leárazták, hát megkapja.

Tanfolyamra nem megyek, mármint spanyolra, semmi lelkierőm nincsen ragozást magolni heti négy óra után.

Ellenben lecserélem a 14 éves, teljesen basic mosógépemet, már 3-4 éve agyalok rajta. 2004-ben is gondolkoztam szárítósban, mert 38 nm-en csak a teraszon lehet szárítani, ott meg esik az eső és hideg van tavaszig...

Eddig kerülgettem a mindenhová kiakasztott ágyneműt, törölközőt, kétsátornyi melltartókat, akinek nagyobb lakása van, nem érti meg, miért ennyire xar helyzet. Ha vendégeket vártam, nem moshattam 2-3 napig, addigra száradt meg, rém idegesítő volt. De cica miatt csukom az ajtót, oda sem akaszthatom, egy ajtó marad, ja, és egyébként szereti a földre rángatni a ruháimat és rákucorodni (a fránya kis dög, de imádom, csak mosni kell (a ruhát, nem a macskát, ő tök tiszta mindig!)), szerencsére a szennyest jobban kedveli az illatommal. :D (Gy.k. próbálom leszoktatni. Próbálj egy érted rajongó cicát leszoktatni bármiről, ami hozzád köti. :D)

Reggel Kollegina öccse küldött remek ajánlatot, én találtam egy még jobbat, így 26 000 Ft-tal olcsóbban megvettem egy kicsike kombináltat. Csak magamra mosok, nem kell egy hordó.

Ismerősünk ingyen sem tudja elpasszolni a működő hűtőjét, mosógépét a neten, azt meg nem akarom, hogy használható állapotban a szemétre kerüljön, szóval megkapja Kollegina, aki a nagyfiának rendez be egy kis kuckót most. Neki tökéletes lesz úgyis hazaviszi majd a szennyest anyához. :D :D :D

Na jó, idén gyerekek ajándéka (ja, meg ma kiugrottam szőroldópasztáért!), aztán már nem költök.

Ja, de. Apám rinyál, hogy a hármasban töltött szentestére egyetlen étel pontyhoz ő drágállja a kétezer forintos pontypatkó kilós árat, ezért megint keres valami alternatívát. Ez eddig megmutatkozott végtelensok szálkájú noname halban, valami száraz felismerhetetlenben, képes elszúrni az első karácsonyi főételt. 5-6 szelet halról beszélünk, én egyedül halat szeretek karácsonykor enni, ezt max. 1-200 Ft miatt csinálja.

(Napi 2,5 doboz cigit szív. Egy doboz cigi 1 200 Ft...)

Szóval még egy fél kiló mi-nő-sé-gi (:DDD) pontyra költeni fogok idén...

Na megyek végigrohanni a hétvégén.

Igen, tudtam mindkettő pár héttel ezelőtti árát is.

És hotline-om van a gvh felé.

---

Bigtitsproblem hashtag Divatbaki lvl1000: megérkezett a nagy sálam és hogy ne cipeljem hazáig, lazán feltekertem a nyakamba a dzsekin kívülre.

A mozgólépcsőn rohangálni szoktam, ha nincs senki.

Csak így nem láttam le magam elé.

De burzsuj, aki nagyvonalúan lenézi a kuponos-black fridayező embereket! :(

Ha neten rendelem holnap, 11 000 Ft-tal olcsóbb a tanfolyamom. És ez csak egy. A bakancson 9 000 Ft-ot spóroltam.

Cipő kell, tanfolyam kell. Asszem. Nem mindegy, mikor klikkelek?

Vissza kell spórolnom az egészségügyi dolgozók támogatására szánt vagyont.

Na de csak annyit akartam mesélni, hogy a kuponos rendelésem akkor érkezett, amikor épp volt időnk leszaladni két valami közt a tömött menzára. A biztonságis srác meg nem akarta elengedni a futárt, csakmert nem ért el. A sokszáz fős irodaházban emlékezett, hogy elmentem előtte az étterem felé (és tudta a nevemet!), utánamjött, átverekedte magát vagy harminc emberen, hogy menjek gyorsan. Kolleginára hagytam az ételvásárlást, szegény öt embernyi kajával cipekedett fel, annyira bíztuk rá, én meg kijöttem a csomagért.

Hát nem kedves a bizti sráctól? :) Kap majd egy csokit.

Öt hónapja vagyok macskás vénkisasszony.

A macskám öt hónapja gazdis egy év kóborlós kolóniás élet után.

Összeszoktunk.

Ő egy hálás kis tündér lett, én meg imádom. Ahogy a cimborák mondták, lennék Tobbernél macska. :D

Tegnap kedvenc nagynénivel telefonálgattam, kérte, hogy simogassam meg helyette is, felröhögtem. Épp azt csináltam, az ölemben kucorgott.

Száz éves nagyim kér tanácsokat, milyen sűrűn etetem, hagyok-e kint tápot nassolni neki. Ja, kicsit utánaolvastam. Mindenki mást mond.

---

Nekem az a bajom a plus size modellek egy részével, hogy bár imádom a formáikat, de egy Victoria's secret modell agyonpózol, a legjobb formáját mutatja, has be, csípő elfordít, popó ki, térd enyhén hajlít, cici feltol, stbstb. A duci csajok meg odaállnak premier plánban, oszt' nesztek.

Talán kezd változni a szitu. Ezért szeretem én Ashley Grahamet, de nagyon.

---

Hétfőn még sálban dolgoztam, hogy takarjam a hegemet, meg kialvatlan lehettem, mert az igazgatóm annyira aggódott, hogy xarul nézek ki, hogy megkínált a saját teájából. :D Szóval tegnaptól megint sminkelek becsülettel. -> 2 ember vette észre a sminket (úgy ötvennel beszéltem aznap). 2 ember szerint ma szép vagyok. 1 ember szerint melegem van, piros az arcom (pirosítómennyiség újragondolása!). 1 ember megjegyezte, hogy jól áll a felsőm színe (nem, sminkeltem). Csiniújkolléga megjegyezte, hogy csinos így az arcom, a hajamra tippelt. 1 ember látta a változást, de nem tudja, mi az. Tényleg fontos beszédtémáink vannak itt. :D

De legalább a főnököm azóta nem aggódik.

És kaptam egy tábla csokit így, hogy nem ehetek finomított cukrokat. Nem tudok annak a pasasnak a csokijával bókjaival mit kezdeni.

---

Beugrott hozzám exNagyfőnök is smalltalkolni tíz percre, jaj, de fura, hogy ekkora nagyember lett!

---

Végre megérkeztek a mesterkurzus alapanyagai, elugrom a boltba munka után, meg két kg csirkemell tuti kell, nézni kellene valami felsőt a karibulira, amíg el nem kapkodják, kell készpénz, mert jön a -30%-os bakancsom, amit az el-elakadozó metrón megvettem mérgemben, amint megláttam, hogy pereg a fesék a régi nemtamaris bakancsomról, és kell új elem a mérlegembe, mert túl sokat mér mert két perc eltéréssel fél kilóval többet/kevesebbet mutat. Meg műkörmözni kell.

Vénkisasszony élet.

Tegnap a professzor úr mérföldekkel előzékenyebben és nem xarkupacként kommunikált velem, bár nem igényeltem, csak a leletet kértem ki az asszisztensétől.

Bájosan előadta, ami a leleten is volt.

Ejj, megérte pár hete azzal a 100 000 Ft-tal vékonyabbnak lenni.

(Legalább a pénztárcám.)

Negatív a szövettani leletem!!!

Örülünk.

Nagyon.

Az élők lelkiismeretfurdalása, az egészségesek lelkiismeretfurdalása.

Mi a barátokkal nagyokat röhögünk egész este, másnap Kócossal ünneplem az örömteli viszontlátást négy hét után, és közben meghalt egyik rákkal küzdő ismerősünk.

Tudom. De akkor is.

Szeretem ezt az időjárást, még nem fagyok szét télikabátban sétálgatva, de már nem kell táska, elfér zsebben a bankkártya, céges belépő (ugyanakkora), némi kp, lakáskulcs. Az irodában úgyis van gyógyszer/tampon/pótkörömlakk, programokhoz sem kell ennél több. Sminkkészlet is, de mostanában nem sminkelek.

A legnagyobb kérdőjelem, hogy barna vagy kék téli bakancsom van, de sötét fukszia vagy napsárga dzsekim. A sapka színéről nem is beszélve! :D

Jön a beteges adventi monstredugó időszak komoly szmoggal, megbénuló tömegközlekedéssel. Éljen a metró. Megértem, hogy Pestre kell jönni, meg nagybevásárolni a vidékieknek is karácsonyra, senki nem tehet róla, de itt élnünk kell ekkor is. Haragszom a jelenségre. Januárban is épp elég kocsival látnak el minket a helyiek. A január jó.

Pofás nagy műfenyő, dekor van elég, fél óra alatt megvan.

Reméljük, idén nem kattan be Anyu és nem megy világgá egy nagyműsor után. Az előzőtől is gyomoridegem van.

Karácsony körül az éretlen, érzelmi játszmás rokonok bedurvulnak, unokatesóm már ma kezdte.

Egyetlen megoldás, ha nem reagálok, de akkor meg jön a hiszti 20 kérdőjellel, hogy miért nem válaszolok.

Mert felnőttem? :)

Összefoglalva: az idő szép, a kertváros nagyon, az advent idegbaj, 15 éves nagylány boldog Reserved/Müller utalvánnyal, én meg megajándékozom magamat egy kis sarokkanapéval, mert 1. úgyis kiürítettem a lakást, 2. a cica alig fér mellém a 13 éves jó öreg, ám kicsi Klippanon, 3. tegnap is alig fértünk el nálam a cimbikkel.

Memo: clean eating mellett egy pohár rozé is beüt. De így is mindenki velem akar lenni a társasokban.

(kasiab.blog, pinterest, lakaskultura.hu, antikvarium.hu 28 éves ikea címlap :D)

Szeretem, és egészen jól kezelem (főleg a feminista, a kultúrás, a budapestes, a macskás, hokis, meg a trollcsoportokat olvasom), de hülyét kapok az engem stalkerező öregektől, ismerős zenészektől, osztálytársak alig ismert anyukáitól, sosem posztoló, ám pszichopata nagybácsimmal kontaktolós, drótleadós unokatesótól.

Ha ismerős nyilvános képét kommentálom, ott teremnek, hogy jópofizzanak. Tapsolnak, ha vicceset írok, elsőként bennfentesként kommentálgatják a képeimet, mintha örök cimbik lennénk a vén faxszal miközben köszönni képtelenek, ha összefutunk. Ja nem, az egyik hatvanas ragyás zenész bácsi megáll mellettem és szerelmesen néz, na az rém ijesztő. Hát nyilván törlöm, amikor rajongva ír a nem létező szépségemről.

Én meg jólnevelt kislányként cikinek érezném tiltani őket. Vagy mégis? Én életem, én dolgom, és mázli, hogy most épp ez a legnagyobb gondom. :)

Nincs motivációm dolgozni péntek délután. Ilyenkor szoktam számlákat könyvelgetni, de tetűlassú az SAP ma. Venném át a cipőmet, de egész nap sneakersben vagyok, és rohannék haza kitakarítani, mielőtt a cimbik odaérnek. Persze nagyban megy a körchat, hogy x óra, vagy x:15, de komolyan, máskor sem pontosak, éppoly jól elvagyunk addig ketten-hárman és közben összedobunk enni-inni valamit. Írtam nekik, hogy kiszálltam, én otthon leszek, a macsek is, majd szivárogjanak. :)