Otthon, pihi, végtelen gyengeség. Végtelen.
Mint akit torkonbaszboxoltak és semmi nincs a helyén. Fáj nyelni, beszélni, meg lehajolni, úgy egyébként nincs fájdalmam.
Sokkal nagyobb műtét lett, mint a tervezett, kivették a fél pajzsmirigyemet. Nagy volt az izé mögötte-rajta, felnyitva így döntöttek. A kórház még a jobbak közül való, de az az átható bűz, a zaj, a szobatársak végighányt-öklendezett éjszakái... Tudtam, hogy megvan a záróm és az éjszakai ügyeletes szedi ki a kapcsokat, varratot, szal a szombat hajnali ötös hőmérőosztás után megkerestem a dokit, hogy akkor én lelépnék még a sosem kóstolt reggeli előtt, ha nem baj. Nem.
Osztogattam pénzt, mert az ápolók, dokik lelkiismeretes munkájáért minden elismerésem (igen, el is fogadta mindenki!), még a profra vár egy súlyos boríték a kontrollnál.
Ennél a műtétnél (meg gondolom, a relatíve fiatal korom és úgy egyébként kuvvajó egészségi állapotom miatt) nem adnak vérhigítót, ergo nem fekhetek, ülni, mozogni kell itthon. Hetekig. A háziorvos szerint 4-6 hét a teljes regeneráció. (Én mondjuk home officeban vissza szeretnék menni 12-étől...)
38 nm+terasz, szerencse, hogy nagy a teraszom ilyen gyönyörű, 20 fokos az ősz. Ha már a teraszon üldögéltem, kitaláltam, hogy ki kéne dobálni a régi virágládákat. Hiába gyönyörűek, majd lesz másik. A lámpásokból kifolyt gyertyaviaszt pedig fel kéne itatni, talán vasalóval-papír törlővel, ugye?
(Tiszta retro ezen a laptopon gépelni, pedig azért sem veszem elő a cégest, akkor tuti felmennék az inboxaimba. Ennyi táppénzért? Na nem.)
Nézegetem a kecómat, örülök, hogy a Nagy Szelektálást nyárig elvégeztem. Semmi nem hiányzik a régi tárgyak közül, és így egy felsöpör-felmos könnyen takarítható lakást élvezhetek. Letisztult, illatos a kecó, igazi ikea bemutatólakás lett. (+ egy macskabútor. :D)
Kitaláltam, hogy a háló hatalmas beépített szekrényének ajtajait újra kéne fóliázni/tapétázni/matricázni, hangulatos lenne. Mondjuk egyelőre a literes rizstejet nehezen emelem a földről. :D
A cica most őszi szőrváltáson van, gyönyörű szőrmebundám lehetne belőle, csakhát a bunda kövérít, a cicát meg nem bántjuk.
A cica a 3,5 nap távollétemet drámaként élte meg. (Anyu etette, almozta, játszott vele napi kétszer.) Hazaértem, azóta amint leülök, a lábamra fekszik, a fejemhez ül, rajtam alszik, nem veszít szem elől, első este be akartam csukni a hálót és keserves vinnyogásba kezdett, édesem!
Most is melegíti a lábamat, nagyon bújós lett a kis Maugli.
Nem tudtam, hogy a macskák is ennyire ragaszkodnak az emberhez.
Egyetlen dolgom van kb. egész nap: főzök. Végre van időm, kedvem, Anyu naponta felugrik, kérhetek bármit, cimbik hoztak hatalmas adag gyümölcsöt (merthogy én mindig azt kérek ajándékba virág helyett, igaz, Té egy álomszép vöröses-bordó krizantémot is hozott, mert tudja, hogy ősszel az kötelező nálam, oda is tettem az egyik francia ablak elé, hogy a kanapéról is láthassam).
Sokkal jobban szeretem a saját főztöm bárkiénél, nyilván, úgyhogy Anyut leállítottam a konzervparadicsomos-cukros levesről és túrós csuszákról.
Például olyan fahéjillatos zablisztes almáspitét dobtam össze, hogy megismétlem. Maradt még tésztám, amit lefagyasztottam.
Sajna a neten túl sok a webshop, úgyhogy lesz faldekorom, új rúzsom (tegnap kitaláltam, hogy összekeverek két meglévőt, gyönyörű alvadtvér színű lett a számon, ment az elvágott torkomhoz és a halloweenhez, nade mégsem), meg kézműves alapanyagom, amit spanyolul leveleztem le és erre nagyon büszke vagyok.
Apám járt fent, megkérdezte, miért szedtem le a függönyöket.
Sosem volt függönyöm.
Olyan sok érdeklődő levél érkezik be, hogy képtelen vagyok mind megválaszolni egyelőre, bocsi, most is a hasamon gépelek. Látogatót inkább csak jövő héten fogadok, és megfelelő negatív toroktenyészettel, ugye Sheldon.
Küldjetek légyszi sorozat tippeket, most ráérek. Ma játszódó, nem kosztümös, nem fantasy, nem szerelmi/családi témák érdekelnek, Breaking Badtől a The Good Fightig széles a skála. Léééégyszi!!
