Szeretnék egy párt magam mellé. Annyira utálom, hogy mindenki édesdeden gagyog az eljegyzéséről, az esküvőjéről, a közösen vett kecókról, sőt sorházakról, meg hűséges párjukról!!! (Megjegyzem, hülye nem vagyok, én még sosem láttam hűséges férfit, csak van, aki istenien hiteti el a környezetével...) :-/
Engem miért nem szeretett úgy soha senki, hogy velem tervezzen?????
Elbasztam 5 évet Pasi mellett. Az utolsó esélyeimet. Most már öreg vagyok.
Most már csak kósza kalandorok találnak meg, akik mérhetetlenül szórakoztatóak, és gyűlölném, hogyha kimaradtak volna az életemből, de... Azaz nem tudom, mostanában baromira nem akartam fixet. Sőt, most sem biztos, hogy akarnék, sok volt ez az öt év!! Meg előtte kétszer több év...
Tudom, hogy milyen hosszú távú kapcsolatban élni. Úgyhogy nem kéne irigyelljem őket...
De hogy pont az az anorexiás exévfolyamtársnő kapja ki az egyik főnyereményt??? :-((((
(Okés, kibőgtem magamat, majd lenyugszom. Tudom, hogy mit akarok, és pont azt is művelem!!! Csak annyira bosszantó, hogy közös kecót sosem tervezett velem senki!!!)
:-)
