Nagyon agyaltam, végül nemet mondtam. Az okos kissrác két hét múlva megy az Azori-szigetekre. Én meg már ezer éve mennék, tavasszal volt is remek repjegyár.
Az Okossrác meg nagyon nyúz, mennyire jó lenne együtt utaznunk, ami igaz is. Végigrágtuk ezerszer.
De így 100 000-120 000 Ft-tal drágább a finishben. Szuper utitárs lenne, aranyos, vidám, jó vele beszélgetni, olcsóbb lenne az autóbérlés, stbstb. De így, hogy százezerrel olcsóbban is eljuthatok oda, ezt nem übereli a cukisága sajna.
Ejj, sajnálom, hogy nem előbb ismertem meg, ideális lett volna. Nyáron külföldön önkénteskedik, oda is hív, látogassam meg pár napra. Majd meglátom.
---
Hétvégén kb. semmi nem történt. Pénteken egy szintén okos fiúka jött át, aki ma éjjelre is fog. Szombaton kertészkedtem, meg néztem a plafont pityeregve, mert nem mindig jó. Mármint az élet az jó, csak a lelkem nem.
Vasárnap kocsimosatás, elugrottam Mogyoródig, ahová bejött az Okossrác és elmentünk a Dunapartra csatangolni, meg romantikázni. Néztük a vizet, barangoltunk az ártéri erdőben órákig, csacsogtunk, üldögéltünk a padon, napoztunk.
Nagyon élvezem vele. Judós3 életérzés, szép, formás, lelkes bármiért és fantáziadús. Csak ő okos is.
Aztán bejöttünk Pestre és izéltünk éjjelig.
Kimerült vagyok, ő meg felvidít legalább amíg együtt vagyunk.
Játszós ruhában mentem, de ő attól is odavan, soha többé magassarkú! :)
Hétfőre megint elegem lett, meg rossz hangulatom volt, amiért vissza kellett mondjam ezt az utazást, egyedi alkalom lett volna ezzel a sráccal. Aki még portugálul is beszél.
Nagyonlétra hónapok óta könyörög, hogy bocsássak meg, mert tényleg hülye volt (amit keresetlen szavakkal ki is fejtettem neki anno :D ), ő átjön és hozza a kedvenc csokim, pezsgőm, virágom engesztelésül, aztán el is megy, ha nem akarok mást, csak ez őt bántja.
Úgyhogy megígértettem vele, hogy nem beszélgetünk sokat, mert nem sok kedvem van bármihez, hozza a pezsgőt. Így is lett.
A lakással sehogy nem állok, ha alkalmanként fél négyzetmétert dobok össze munka, kissrácok, tanulás, órák, meg mittoménmi között, akkor sosem lesz meg.
De főleg ott akadtam el, hogy sok értékes, másnak még hasznos dolgot szelektálnék, de kinek adjam. A ruhák mennek háromfelé, a kreatív dolgokat szétosztom a tanító, óvónő és kisgyerekesek közt, a hajcsavarókat, bizsukat a kollegináknak. De a párnahuzatok, pokrócok, papírok, és főleg a könyvek, amik nagy értékek, de már sosem fogom újraolvasni, az hová menjen??? Nem fogom egyenként feltenni a jófogásra. Na itt megrekedtem csúnyán.
