A metrón csak egy gyerek forgatta a karomba a hátizsákját, mert magyarázott a havernak, de erős voltam és nem szóltam be.
Viszont beszóltam egy újságírónak kommentben. Nem baj, ha nem ért a témához, csak a lényeges adatot hagyta le a kis kutatásából, ehhe.
Kipróbáltam az új bluetoothos sportfülhallgatómat és imádom, hogy nincs zsinórja, lehet távolabb a telóm a fülemtől (konditerembe vettem, mert a melltartómban szoktam a telómat tartani (nagy cicim van, nem látszik), hogy vezetékes fülhallgatóval hallgassam közben a spanyol anyagokat. Viszont az kicsúszik a mellizomgyakorlatoknál a melltartómból. A zsinór meg a bőröm és az anyag közt marad átfűzve. :D :D Na, egy gond megoldva.
Átvettem az Orsay blézeremet, gyönyörű anyag, de nem tetszik magamon.
Ma átveszem a tchibo-s tornafelsőmet.
Szereztem ÚjNagyfőnöknek tortát. "Véletlenül" pont csokisat, én csak azt eszem meg. "Sajnos" a 16 szeletes formájuk foglalt volt, így ugyanazon az áron 22 szeletet kaptunk. Maradni fog... ;)
Nosztagliáztunk, április negyedikén milyenek voltak az úttörő-ünnepségeink, meg a dalok a felszabadító szovjet seregről. Megjegyeztem, hogy milyen öregek vagyunk, majd azzal a lendülettel odafordultam ÚjNagyfőnökhöz, hogy erről jut eszembe, boldog szülinapot! :D Bevágódom én itt az első hetekben a diplomatikus stílusommal. :D
Betévedt egy angol (brit angolt beszélő) idegen a recinkre, épp kutattam a kártyám után, közben hívtam neki taxit. Mire a taxi ideért, a pasi eltűnt, a biztonságist lecseszte a sofőr, hogy miért nem tartotta vissza erővel.
Ő is csak röhögni tud ezen. :D
Szereztem ÚjNagyfőnök megbeszélésére kaját a menzáról, tiszta titkárnő lettem. :D
Közben határidőm volt, de azt tegnap megcsináltam. Mert ma más ezer dolgot akartam. Mindegy, ráérek holnap. Ja, holnap a cég kézműves húsvéti foglalkozást szervez (gáz, mi?), engem meg kikapcsol a kreatívkodás, és ezer éve nem csináltam, elmegyek tavaszi ajtókopogtatót ragasztgatni. Nem lesz egy nagy kihívás, az unokahugnak (meg magamnak) készítendő unikornisos tojás sem...
