Jól megterveztem, hogy semmit nem csinálok hétvégén, erre mindegyik este találka, meg költözés asszisztálás Cs-nek, kondi, Anyu névnapja, tanulás, szépülés.
Leültem a pszichológusnál, hogy boncolgathatunk más témákat, a szakítós problémákon már túl vagyok. Fáj, mert kuvva jó volt, de marad a szép emlékek polcán előkelő helyen.
Nyilván az intimitásproblémáimra tértünk rá, de szerintem az a szintű barátság, ami pár emberhez köt, elég. Hittem többet barátságokra, hittem, hogy szorosan közelállok valakihez, de az tudtomra adta, hogy én nem vagyok annyira fontos. Nincs igényem intimebb ölelkezős barátságokra, vagy gyengéd kekszualitásra, tökéletesen elégedett vagyok így. Illetve Judós3 volt a kivétel, nem is értettem magamat mellette. Bújtam, öleltem, átadtam magamat, belém is rúgott. Minek nekem intimitás, ugye? Na mindegy, Judós3 már a múlt.*
Tegnap ÚjD előtt megnéztem az F&F leárazást, vettem féláron egy mély fukszia szín téli síelős pufidzsekit, vízálló, szélálló, légáteresztő, pihe-puha finomságot hétvégi rohangáláshoz, kondiba menéshez. Megy a színtípusomhoz és vidám színt hoz a télbe. Bár pont én vagyok az a színvilág, akinek a fekete nagyon jól áll.
Jó nyűgös volt a srác is, én is este, de az ágyba kávé nagyon jó tulajdonsága továbbra is. Azt írja, hogy kicsit más volt fáradtan az esténk, de így is nagyon szereti a társaságomat. Vasárnap ünneplünk.
*Azért egy kicsit ezen bőgtem, hetek óta először:
Tóth Árpád: A vén ligetben
A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a tölgy, a hárs, a nyár;
Hozzám simult félőn, ijedten,
S éreztem: nem a régi már.
Sebten suhantunk, halk volt a hangunk,
S csendes volt a szivünk nagyon,
És mégis csókba forrt az ajkunk
Azon a sápadt alkonyon.
Kezéből a fűre, könnyesen, gyűrve
Lehullott egy csöpp csipke-rom,
Fehéren és halkan röpült le,
Akár egy elhervadt szirom.
Szeme rámnézett kérdőn, búsan:
(Nincs búsabb szem, mint aki kérd)
Ily szomorúan, ily koldúsan
Mért hívtuk egymást ide? mért?
S mondta, hogy késő már az éj, s ő
Megy... mennie kell... s elfutott.
Hallottam haló zaját a lépcsőn,
S nem tudom, meddig álltam ott.
Aztán... le s fel jártam a parkban,
Mint aki valakire vár.
Gázolt a sarkam síró avarban,
S aludt a tölgy, a hárs, a nyár...
