Tobber életblogja

Judós3 telefonál, hogy elküldték próbaidő alatt, mert nem azonosult a termékekkel.

Tényleg nem az ő világa.

Így is szívás anyagilag az egy hónap alatt négy embernyi nyaralás kifizetése, nem fogom eltartani.

Frissítettem az önéletrajzát, egy perc. Átküldtem neki minden környékbeli hirdetést a szárnyasfejvadászról, még öt perc. Mindent, ami nem esti meló.

Ő lepapírozott, elment edzeni (mondtam, h.ne várjon be, elájulok), még találkozik Műegyetemistával.

És felhívta az erős embert kereső vállalkozót, holnap már interjúra megy. És el tudná vállalni a gyerek sporttábort, ahová hívták jópénzért.

Nem akarok ezen is tökölni, ne lógjon a strandon, amíg dolgozom (rá is)...

Hát, kicsit elegem van. Nem fog az agyam, fáradt vagyok, nem motivál, semmi kedvem leckéket írni, órára járni, rendhagyó igéket magolni minden időben, fogalmazásokat küldeni és ellenőrizni a javításokat.

Szerintem kicsit pihentetem. Most, hogy megszerveztem négyünknek az ismétlő tanfolyamot a régi tanárnőmmel. :D

Csak kicsit maximalista a csaj, sok-sok oldalt és linket felad leckének, ami egyrészt hurrá, másrészt meg néha hozzá sem kezdek, mert úgysem érnék a végére.

Neten, ha szembejön egy teszt, azt kitöltöm, elég jó eredményekkel, de ettől még megmukkanni nem tudok bőven alapfok fölötti tudással. :(

Már nem vagyok stréber...

A másik tanárunk szerint ezen a szinten már bőven elég 70-75%-osra megírni egy szintugró tesztet, ami nekem 84% lett, de engem a legkevésbé sem ösztönöz ez, sőt, demotivál, na!

O-ék megkértek minket, táncoljunk az esküvőjükön. Én kb. minden koreográfiát elfelejtettem már, de örömmel előkapom őszre a memóriám mélyéről!

A hétvége tényleg nyugisan telt: mert bekaptam a hasmenős-torokfájós-lázas vírust.

Pénteken takarítottam, pakoltam csili-vilire, szombaton ágy-mosdóközelben maradtam. Majd az edzései után Judós3 elefonja ki volt kapcsolva (töltőről vette le, nem lemerült!), fél órával az ígért dátum után SEM ért haza, és épp előző este regélt a szimpi recepcióslányról, aki nyomul rá, aki anno Műegyetemistára is. Mivel a srác párszor már megtette, hogy szimplán nem volt elérhető, amikor megcsalt, hát berágtam, elmentem az autót feltuningolni, virágokat venni, és ugyanúgy nem voltam otthon fél órát és nem vettem fel a közben már csörgő telefont, ahogy a fiú sem tette fél órát.

Na ezen ő kiakadt (én meg tűrjem?), úgyhogy hisztizett, amikor hazaértem fél órával utána.

Engem pont nem érdekel, ő viszont azt hitte, ki akarom dobni.

Tisztáztam vele: ha megcsalogat, nem zavar, de ha megtudom, akkor én is meg fogom mindenkivel, aki szembejön és nem fogom titkolni.

(Eléggé hendikeppel indul, engem naponta betalál 1-2-3 régi szerető.)

Vita vége, én aludtam, ő Jóbarátokat nézett, már régen el akarta kezdeni előről. Kívülről tudom magyarul és angolul is, de bármikor ismétlek örömmel.

Neki is Chandler a kedvence, hatalmasakat röhög rajta.

És igen, a Jóbarátok kezdetekor Judós3 még meg sem született. :O

Estére átjött végül egyetlen haverja, megnéztük a vesztes döntőt, ügyesen kitértünk a városban iszogató-bulizók meghívásai elől, és TCsV-nek is nemet mondtunk a strandolásra: pihennünk kellett, ha nem akarunk végleg kimerülni.

Vasárnap elmentünk reggeli/ebédelni a közeli kisétterembe, bevásároltunk joghurtból, átugrottunk Anyuhoz sajtos sütiért, az jó a fájós hasra, aztán megint szeretkeztünk, aludtunk, dárcdöntőt néztünk, pihi.

A fejem még szétrobban, a hasam fáj, de már gyógyulok.

Tavaly megvettem a Forbes sikeres nőkről szóló példányát, hátha tanulok belőle.

Kinyitottam. Rém unalmas volt*, be sem fejeztem. :D

Most a Budapestért sokat tevő emberekről írnak, na ez izgi végre!

*Azaz egyikük munkáját ismertem, apám kollégája, én is dolgoztam kicsit vele, hazugság az interjú min. fele...

Kijelentettük, hogy nincs program.

Jó.

De a biciklidefektet csináltassuk már meg munka után, mert fél órával korábban kelünk, amióta bkv-zik.

Dugó kifelé, nyilván.

Hazafelé rendeltünk pizzát, hamburgert, kekszeltünk, ettünk, meccset néztünk, pakoltunk, összevesztünk, mert az anyja mindenbe beleköt és nem kezeli felnőttként, engem meg a párjaként, csak mintha egy kedves főbérlőnél élne, és ezen martuk egymást hajnalban.

Aztán a cégnél meglepő módon egyik határidős futtatásom sem futott hibára és nem kellett tökölnöm vele plusz órákat, így hirtelen rámszakadt délben, hogy kettőig nincsen dolgom. Az igazgatóm lelépett szabira. Gyorsan körbetelefonáltam, be kell-e segítsek valahová, van-e másnál elakadás, vagy töltsek-e az adatbázisba összefoglalókat, oktatási anyagokat, sehol semmi.

Hív Judós3, ő is bent unja magát. Mondom, hogy hívja már fel a tanulmányiját, kérje el az igazolását a vizsgákhoz. Majd bemegy érte jövő héten.

Majd bevillant: az irodámtól kb. 10 percre van villamossal a sulija. Gyorsan hívja már őket, bemehetek-e én érte, felkaptam a telómat, tokjában a bérletemmel, bankkártyát és megjártam 40 percen belül, hogy még a Lidlben is jártam, ami nem nagyon akad a környékemen.

Van sportmelltartóm, vettem az ablakomba virágot, megebédeltem a gépemnél. Mintha csak kajáért ugrottam volna ki és nem hiányolt senki. :D

Ritkán csinálhatok meg ilyet, imádtam a friss levegőn sétálni!

Még leküldök egy összefoglalót és irány a pihenés!

Azaz a srác mára bevállalt egy edzést, holnapra kettőt, ma takarítok, holnap délelőtt én is edzek, majd elugrunk ebédelni valahová, majd átjönnek a fiatal kölykök VB döntőt nézni hozzánk, amiből ivás és hajnalig buli lesz, ergo vasárnap kimerültek leszünk, de azt már megszoktuk.

Úgysem bírjuk a fenekünkön...

Judós3 első osztályba járt az általános iskolában hét évesen, amikor megszereztem a második diplomámat.

Bakker.

Judós3 anyja ránksózta a HÁROM kutyát (ebből kettő is kb. hatvan kilós), hogy szitteljünk rájuk múlt éjjel, hurrá.

A strandtörcsim még a táskámban penészedik, kialvatlanok vagyunk és ápolatlanok, mindegy.

A srác munka után leedzette TCsV-t, addigra megérkezett a hatalmas eső, szupercellák, isteni fotó a teraszomról, stb., így érte mentem autóval.

Oké, de siessünk, hullák vagyunk.

Jó.

De ugorjunk még be Anyuékhoz, ígért túrós palacsintát, legalább megvan a vacsi. De ha már bemegyünk, akkor kacsazsíros pirítós zöldségekkel, házi töpörtyű, bekajáltunk, el kellett mesélni az utat.

Jó, most már menjünk. Haza a másnapi cuccokért.

Aztán belehajtottunk egy teljes és egy kísérő szivárványba, hatalmas volt és pont arra vezettem percekig, ekkorákat még sosem láttam!

Aztán mire a kutyákat sétáltatjuk, már újra zuhog az eső, jippi.

A hajam dráma. A ruháim kutyaszőrösek. A kutyák ázottkutyaszagúak.

Visszaértünk a szülői házhoz, lezöttyentünk dárcot nézni, nassolni, a kutyák azonnal az ölünkben, ételt szugerálva.

Na jó, menjünk zuhanyozni, aludni. Persze a kutyák is az ágyban akarnak. Párszor lepakoltam őket (plusz kézmosás!), visszamásztak. Majd csak a könyökömet nyalogatták, az lógott le.

Értem én, hogy szeretnek, de legyenek határok! :D

Judós3 szobáját végigcsodáltam, tele kamasz relikviákkal, sportereklyékkel, csajos poszterekkel (mind hatalmas mellű barna :D), végülis csak két éve érettségizett, pár hónapja költözött el, min csodálkozom! :D

HorizonGO appon még néztük a nagy legendákat, összebújtunk, én is ki akarom próbálni a szobát, ahol a kerület csinosabbik része megfordult. Hát még izgatottak voltunk, aztán a fáradtságtól úgy bealudtunk, hogy arra sem ébredtünk fel, amikor hajnalban, munka után Judós3 sógora beugrott és elvitte az egyik kutyát. A szobából.

Hajnalban kelés, rohanás vissza a városba, dolgozni.

Hát vicces, hogy miket kritizál nálam anyósjelölt, amikor nála végtelen kosz, bűz és kupi van, ezer éves kacatokkal teli a két emelet, meg a pince is, és nem szívesen ültem le sehová. Nem Tobber-tiszta a hely, az tuti, remélem, nem kell sokat ott aludnunk majd...

A Vékony Lány poénkodott, hogy neki jó lesz Judós3, majd menjünk ki a szobából. A fiú egyszerű lélek, annyit kérdezett tőlem este: komolyan azt hiszi, egy nyolc éves kisfiútestet akár bottal megpiszkálnék?

:D

Láttam az exnői fotóit, kivétel nélkül mind kerekded, nőies alkat.

...kb. fél év után eljön a pillanat, hogy Judós3 könyörög, NE csináljunk semmit a hétvégén.

Persze felröhögtünk. Olyan nincsen, hogy aznap akár hat programot ki ne találjunk, de ezt most elhatároztuk.

Jó, egy szombat reggeli edzés még belefér...

Na így kezdődik.
:D

Adria szerelem.

Jártam már többször is arra, Horvátországban is, most zúgtam bele teljesen.

Békés, kis turistaforgalmú sziget, eldugott öblök, girbe-gurba, fehér kövekkel kirakott bájos sikátoros ékszerdoboz kisvárosok a víz partján, kéklő mélység, kellemes hőmérséklet, barátságos helyiek, és főleg isteni ételek.

Még idén vissza akarunk menni Judós3-mal, aki minden fotón elégedett gyerek fejet vág...

És aki annyira, de annyira mediterrán, hogy ő haza sem akart jönni és teljesen komolyan gondolta. Jövőre költözik velem, bárhová, ahol van tenger és meleg.

Nekem is ez a tervem...

Biztos fáradt vagyok és pms és eléggé mélyponton (nem, ez még nem depresszió, akkor kikelni sem tundék az ágyból), de elegem van.

Judós3 rávett, hogy menjek le kondizni, okés, azt szeretek, csak hányingerem/hasmenésem van. Ő leedzette Műegyetemistát, aki késett, úgyhogy két órás lett az én kondizásom, alig vagyok hulla.

Oké, nyolckor hazamentem kocsival, Judós3 elindult utánam bicajjal. Majd kiszállok a kocsiból, hív: defektet kapott, menjek vissza érte. Hurrá.

Oké, akkor már vegyünk vacsorát, mirelit hamburger jó lesz.

Hazaértünk, kérdezte, mit csináljon, kértem, hogy a hamburgerhusit legyen kedves az odarakott serpenyőben forgatni sülésig (7-8 perc!), addig én kipakoltam a bevásárlást, felraktam új törlőt, kicipeltem több kanna vizet a kádból és meglocsoltam a teraszon lévő húsz virágot, átnéztem a számlaleveleket, felírtam a határidejüket, beáztattam a sportmelltartómat, (még mindig nem ültem le, vagy ettünk ugye) majd odamentem megmosni a paradicsomot, amikor rámszól, hogy csináljam meg a salátát.

Milyen salátát? Nem is volt szó róla, meg nincs is otthon zöldség, mert elutazunk és amit két napja készítettem, azt is egyedül ettem meg.

Mondom neki, hogy salátáról nem beszéltünk, mire hisztizve elfordul, hogy jól van, akkor mindent neki kell csinálnia.

És ezen a ponton elvesztettem az önuralmamat.

Mindent én csinálok!

Én takarítok, ő széttapossa a konyhakövön a kekszet, leszórja a morzsát, én intézek mindent a számláktól a bevásárlásig, a lakástól a kajájáig, a vizsgájától az edzéstervgépelésig, nyaralásoktól az anyja névnapjáig, munkája, tankolás, autómosás, basszameg!

Neki meg forgatni kell a hamburgerhusit?

Még reggel is anyáztunk, alig aludtam, nem pakoltuk be a táskákat, pedig ma munka, kondi után a szüleinél leszünk órákig, hajnalban meg indulunk.

Azóta ír, hivogat, hogy mennyire nagyon szeret és hülye volt, engem meg ez az egész nem érdekel.

Sok nőt ismerek a korosztályomban, belőlük vonok le két, lehet, hogy a valóságban közel sem igaz statisztikai adatot:

1. A legtöbbnek már volt szüksége pszichológus/pszichiáter terápiás támogató segítségére, és aki segíteni is akart magán, nem csak úgy beült aztán várta a sült galambot, azon egy teljes terápia sokat lendített. Én pl. örök hálával tartozom Drpr-nek tíz évvel ezelőttről.

2. Bocs, pasik, de amikor röhögtök azon, hogy nők szedik a bajszukat, epilálják a pajeszukat, gyantázzák a szakállkájukat, akkor bunkók vagytok, tízből nyolc nő tuti csinálja valamelyiket, csak idióta tabu erről beszélni:
pihés az arcunk, és a korral jobban előjön. Mondjuk nálam egyértelmű, egy mediterrán, fekete szemöldökű, sokhajú nő vagyok, de bizony, a fehérebb csajok is küzdenek ezzel. Épp tegnap beszéltük át kávézás közben.

Jobb lenne, ha szőrös arcú nőket látnátok?

Látszik, hogy ma csak öt feladatom van, a többi várhat.

És akkor hazaértem és CSEND volt két órát és már el is felejtettem, az milyen.

És Judós3 megjött és übercuki volt és vidám és gondtalan és figyelmes és végigdumáltuk az estét nevetgélve, és bújt és szórakoztatott. És ma is levelezik és kokettál és bókol és kicsit sem erőltetett, ahogy én lennék a helyében.

Ez a fiú az élet császára, sodródik és mindig jó helyen köt ki, vagy mentik ki a hülye helyzeteiből.

A Jóisten tuti azért küldte nekem, hogy tanuljak már egy kis lazaságot tőle, hogy ne tervezzek, agyaljak ki mindent az utolsó részletig, hagyjak esélyt a majdátmegyünkhaahídnálleszünk megoldásoknak.

De azért értékelném, ha nem mindent ekkora svunggal élnénk meg.

A gyomoridegem megvan, a hányingerem dettó, pms miatt leszakad a hasam és fáj a mellem, most még öteltem sincsen, hogyan lóduljak tovább, nincs lelkierőm sportolni menni, vagy kreatívkodni.

Na majd megoldom.

Elugrottam fodrászhoz, de nem tetszik az új, nagyon világos szín (nem ezt kértem), lassan érik a gondolat, hogy újra egyencsokibarna legyek pár hónapig. Aztán megint egy kevés tejeskávé mehet bele. Mármint a szín.

Ha egyenszínű, magamnak is be tudom festeni, ergo spórolok 3-4 hetente 3 500 Ft-ot (igen, annyi festék nélkül!), egyébként is pofátlanságnak érzem, hogy a hosszú hajúaknak drágább a tőfestés! Ugyanakkora a fejem, minta rövid hajam lenne, festék ugyanannyi kell, munka ugyanannyi, max. a sampon több, de még fixálót sem használ, na.

De legalább puha a hajam végre.

Tegnap a kolléganőimmel mentünk ki uzsonnaidőben a közeli kávézóba pletyózni, ma a cégcsoportból nyolcan a Jófej Csajokkal, kicsit szocializálódunk, amíg ennyien szabin vannak.

A kávéjuk zseniális, a szakértelmük is, szimpatikus hely, én meg kávéfüggő vagyok. Tetszik a dolog.

hashtagilovebudapest

---

A bolond recepciósokkal másoknak is meggyűlt a baja, mesélik, nem száz a nő.

---

Nincs kedvem végigbőgött fél éjszaka után kondizni, ilyenkor szoktam lesérülni hónapokra, inkább összekapom magamat, mire Judós3 hazaér. Ma azzal hívott fel, mintha mi sem történt volna, hogy akkor ő motorozni akar, megmondtam neki, hogy akkor szakítunk, egyébként is egy felelőtlen kockázatvállaló alkat, én nem fogok sem aggódni, sem ápolni. Ismerünk srácot, aki motorozott, azóta kerekesszékben, ismerősi körben otthagyott három árvát egy másik, én nem fogok izgulni.

Menjünk extrém parkba, bándzsizni (mármint nyilván engem nem tartanak meg a csavarjaim, de ő erős), a Práterbe, csúszdázni, strandolni, judózzon, ha adrenalin kell.

---

SOS keresnem kell egy nagyobb sporttáskát, ha nem csak bikinit, tampont és tömény szeszt akarok csomagolni az Adriára. :D

Szombat hajnalban indulunk.

Lehetek még barnább?
:)

Gondoltam, én elmondtam, amit akartam, innentől kedves leszek és önmagam. Hát ez tegnap egy órát sikerült, majd flegmázni kezdett és elment aludni nyolckor, amikor ő is hajnali fekvő.

Hát 3-ig bőgtem a teraszon, majd reggel nem értette, hogy miért nem vagyok boldog. Felöltöztem csinibe, amitől kapott egy féltékenységi rohamot, pedig oka akkor még nem volt, utána egy órával írt rám Rosszfiú, hogy ma végre találkozzunk.

Nem lesz időm munka és Judós3-mal kondizás között.

Most sodródom, de egyedül ezt nem oldom meg. Mármint a kapcsolati részt. A kezdődő mélyrepülést nem tudom.

Ismét egy aligruhás, dekoratív lány jelölte be facebookon, állítólag nem tudja, honnan ismeri. Épp a szingli nyaralása utáni nap. Mindegy, én már nem tépem magamat miatta.