Tobber életblogja

Hát, lehetett volna jobb.

Facebook számolta, 120+ felköszöntés/fotók. = Az emberek, akik kedvelnek, de nem hívhatnám őket, ha lerobbanok éjjel.

Messenger üzenet még kb. 50. Akiket valaha talán hívhattam volna, de évi 4-5-ször írunk valami semmitmondót. Jaja, most már kéne találkoznunk, jó volt látni a múltkor a metrón, van-e most pasid, nézd, tud írni az ovis keresztfiad, stbstb.

Sms, Viver, Whasapp, email, pár üzenet, hívás. Furamód köztük voltak a fontos emberek.

A vasárnapi ebédem után, ahol kettesben ültünk szegény Anyuval a(z isteni finom) torta előtt és végtelenül szánalmasnak éreztem magamat, és még a pasim is kiakasztott, hogy az anyját nem bánthatja meg, hogy csak 5 órát van vele, hát, elegem lett. Sajnáltam Anyut, sajnáltam magamat.

Jó ötletnek látszott a bosszú Rosszfiúval.

És akkor vártam valami kompenzálást Judós3-tól. Este kitalálta a mécseses, pezsgőzős fürdőt, az nagyon kedves volt.

Szinte fojtogatóan a nyakamban lóg, mennyire szeret. (Akkor übercuki.)

És tegnap volt a szülinapom. Úgyhogy az lesz, amit én szeretnék, aludni nem tudtam, így felkeltettem egy hajnali kekszre. Nem tudott rám haragudni...

A cégnél jöttek a kollégák, csokik, virágok, felköszöntések, puszik.

Aztán Judós3 hívott, hogy mikor érek oda. Mint Anyu elmesélte, pánikolva keresgélt valami ajándékot. Hát, hadd ne mondjam, nem talált.

Szóval 1. nem volt ajándékom, két szál virág és egy marcipán, amit nem szeretek. Ezt a metró özönlő tömegében átadta, ahol várt, majd hívta is a cimbit, hogy lebeszélje a mai teniszt. Ennyi volt a felköszöntés.

2. Este mutogatta a híváslistáját, hogy megnyugtasson. Nem volt benne semmi gyanús. Meg Anyu száma sem! Ergo törölgeti a híváslistát. Na ez hidegzuhany volt, akkor még ki mást?

A nevemen van a feltöltős kártya, kérhetnék hívásrészletezőt. De annak meg már semmi értelme, ugye.

Vajon hol ver még át, megint?

Vártam, hogy legalább főz valamit (van otthon alapanyag és tud főzni), nyolckor azért rákérdeztem, hogy lesz-e bármi, de nem. Rendelhettem pizzát magunknak, jippi.

Ő nyomkodta a telefonját, én válaszolgattam a hívásokat, üzeneteket, aztán csak ültem az erkélyen.

Hát ennyi a szülinapom, amikor állítólag úgy imád?

És akkor beugrott, hogy egyik nap utolért az utcán hazafelé jövet és rákérdeztem, honnan jön ilyen későn, titokzatoskodott, utalt rá, hogy ajándékot nézett nekem. Hát, ajándék nem volt, hisz Anyut tegnap hívta, minek örülnék. De azokat sem vette meg...

Tegnap elkezdett követni egy bikinis lányt az instán. Nekem is feldobta ajánlatnak, azért néztem meg. És gyanútlanul rákérdeztem, jött a hatalmas tagadás, hogy nem is tudja, hogy ki ő, biztosan véletlenül kattintott rá. Hogy mi? Hát nem volt meggyőző, nem is törölte a követést.

Jaj, mennyire unom én már ezeket.

De legalább a tegnapi az én napom lehetett volna.

A három napos hétvégén elmegy a családjával, sportos családi barátokkal a Balatonnál csillagtúrázni bicajjal.

Nyilván nem örültem, a következő hetekben egyetlen nyugodt nap sem ígérkezik! Azt a megoldást találtuk, hogy szombat este leugrom Keszthelyre, a vasárnapot eltöltöm valahogyan egyedül (nem bicajozom), de van a környéken egy favorit wellness, vagy csavargok, kocsival leszek, legalább éjjel együtt lehetünk. Hétfőn meg átugrom a Velencei-tóhoz unokatesózni. Ő meg megy a családdal, de együtt bulizunk, alszunk.

Hát az egy nap Balcsit még kibírom (nem szeretem a Balatont, bocs, drága olvasóim, ne utáljatok meg!), de kiderült, hogy nem is fér be a srác a családi kisbuszba, úgyhogy nekem kéne hozni-vinni: magyarul szombaton hajnalban, dugós M7-esen vezethetnék le, szombaton, vasárnap napközben is egyedül lennék a tónál, amikor Pesten ezer dolgom lenne, hétfőről meg töröljem a családi bulit? Na nem.

És a tegnap után nem is akarok a sráccal lenni, menjen a családdal, aztán csajozzon, ahogy ezeken a túrákon állítólag szokott, legyen boldog.

Valszeg lemegyek, mert nagyon nyúz, de semmi kedvem. Ja és mensizek majd, strand is kafa lenne.

Röviden? Elég. Imádtam Rosszfiút látni, Műegyetemista is visszatérne, nekem az az élet sokkal jobban megfelelt, és biztosan én is gyanakvó vagyok, de ezek a híváslistatörlések, rejtélyes kamuk nekem nem hiányoznak, épp ezek nélkül voltam boldogabb egyedül.

Könyörögtem, hogy a hétvége legyen a nyugalomé, pihenésé, kettőnké, fáradtak is vagyunk, a következő négy(!) hétvégén pedig nem leszünk kettesben egyáltalán. Legyen ez a szülinapi ajándékom.

Szombaton takarítottunk, meg kerülgettük a fél lakást elfoglaló matracot és félretolt fotelt, növényeket, aztán kondizni mentünk, bevásárolni, OBI-zni, tipmixért, aztán kezdődött a meccs, amire én hívtam fel a figyelmét, ha már győzelemre áll a csapata... Addig pakoltam, rendberaktam magamat.

Másnap összebalhéztunk, hogy bezzeg nekem milyen könnyű a munkám, mert bemegyek kilenckor és eljövök ötkor, mások meg pincérek, meg eladók, nekik nehéz. Hát igen, ezért kétszerannyi az órabérem, mert nem pörgetem a kimerülésig a melót, ugye? A pincér is elmehet munka mellett tanulni, én is jobb szerettem volna fiatalkoromban minden este lazulni.

Nem is érti, mi a nehéz a munkámban.

Lelépett a családi vasárnapi ebédre, én meg hazamentem a szüleimhez a szülinapi ebédemre.

Anyu egy hónapja szervezte a családot, kedden derült ki, hogy keresztanyám egyik gyereknek, unokának SEM szólt a dátumról, úgyhogy nem is ér rá senki! Anyu elsírta magát. Én is.

Az unokatesóimtól kicsikart másik dátumot, külön-külön, keresztanyámnak meg az sms-ére sem vagyok hajlandó válaszolni.

A barátaimmal csak két hét múlva ünnepelünk.

A fiút nem akarom apámnak bemutatni.

Úgyhogy hármasban ettük a kívánság lángosomat, aztán apu el is ment aludni.

Közben hív Judós3, hogy az ebéd elhúzódik náluk, mert NÉGYRE lesz kész a kaja (hogy a f.szomba lesz kész a rántotthús négyre dél helyett, hacsask nem fél négykor kezdik készíteni???), és ő nem akarja megbántani az anyukáját, majd este jön, nem tudja, mikor. Jaaaa, hogy nekem ígérte a délutánt? Dehát értsem meg, anyukája megsértődne.

Hát erre én sértődtem meg, az egyetlen szülinapi kérésem volt, hogy legyünk együtt, egymásra figyelve.

Flegma volt és bunkó, úgyhogy egy hosszas balhé után rányomtam a telefont. A három napos hétvégén is velük lesz, állandóan ott lóg, tényleg nem lett volna elég most három órát átruccannia?

Rosszfiúval csetelek egy ideje, épp rámírt, hogy összefuthatnánk már. Ugye ő az, aki veszettül hiányzik, imádtuk egymást.

Hát... jól időzített.

Balhéztunk még Judós3-mal egy pár hívás erejéig, aztán már fel sem vettem.

Sajnáltam Anyut, mert annyira jót akart és enyhén szólva nem jól jött ki az egész. :'(

Már otthon volt Judós3, mire hazaértem, faggatózott, hogy miért nem vettem fel, hol, kivel voltam ennyi ideig és hogy miért van ennyire jókedvem.

Látta, hogy elengedtem a témát, akkor csináljon, amit akar, és én is. Most nem fogok a kapcsolatunkért vért izzadni, ha ő sem teszi.

Este engesztelésül mécseseket gyújtott a fürdőben, készített egy forró fürdőt (köszi, Bé az unikornis fürdőkonfettiket! :D ), lágy zenét tett fel, és beültünk kettesben pezsgőzni.

Irtó romantikus volt, de bennem megszakadt valami. Nem akartam bújni, szeretgetni.

Ma már száz üzenet érkezett mindenkitől, nem győzöm megválaszolgatni, jólesik. Előkerülnek ősrégi fotók, pl. Béről és rólam, csak egyet engedtem ki az üzenőfalamra. Végtelenül igaza van Bének. Milliószor jobban nézünk ki, mint tizenéve! :D :D :D

Szerintetek mennyi idő kell egy fiatal judósnak, mire felfedezi a szaltózás/dobások lehetőségét a nappaliban kiterített 3 nm-s matracban?

Ja, a szüleim elhalasztották a mátrai kirándulást, gyorsan visszapasszoltuk a Zeneakadémia bérletüket.

Nekem leszakad a hátam a sok üléstől, meg Mendelssohn ugye nem az én műfajom. Szépen fogalmazva. :)

Hazaérve be is ájultunk, alig zárás előtt rohantunk át a matracért, szüleimtől szülinapi ajándékomért.

Kiterítettük a nappaliban, hogy visszanyerje az alakját.

Naná, hogy azonnal összegabalyodtunk rajta.

Ami fiatalos.

Felkelni onnan?

Nem igazán.

Este hiába vártuk a nagynevű lakberáruház házhozszállítását, kifizetett cucc, megy is az elégedetlen levél nekik, ma elhozzuk szépen magunk. Fél nap elbszva, nem is hívnak és nem is hívhatóak, központ szerint várjunk plusz három órát, hátha, de nem értek oda. Anyut rendeltük vissza, mi csak két órát voltunk otthon.

Igen, az az áruház, amelyiket látom az ablakomból.

A koncertek fergetegesek voltak, még antiritmusérzék/antitánc Judós3 is végigtombolta, übercuki volt.

Cimbik is jó passzban, hát igazán ránkfért egy színvonalas bulizás.

A szabadtéri helyszín csodás, még a kis eső és hideg sem szegte kedvünket.

Jó volt. Csak irtó álmos vagyok.

Hétvégén szeretek lezseren öltözködni. No nem kapucnis meg edzőcipő, de világos blúz, kiskabát, blézer farmerrel, kényelmes vászoncipővel, vagy max. 4-5 cm sarkú félcipővel.

De.

A fehér magasszárú conversem már besárgult tizenév alatt.

A fehér alacsonyszárú conversem irtó kényelmetlen egy óra után.

A fehér alacsonyszárú conversenek látszó tamarisomban 7-8 órát álltam-járkáltam vasárnap, azóta leszakad a lábam bármiben.

A fehér alapon ezüstös-aranyos tamaris papucscipőm csak vasárnap óta nyom.

Tehát vagy meghízott a lábam, vagy hisztis vagyok.

Úgyhogy kénytelen leszek egy csinosabb utcai sportcipőt venni. Van nekem egy imádott adidasom, azzal megjártam már sokszáz kilométert, kategóriájához mérve csini, fekete, most körülnézek adidaséknál fehérügyben.

Húsz évesen még könnyekig tűrtem, ha fájt a cipőtől a lábam, simán néptáncoltam 6-7 cm-es sarkakon, de már nem érdekel, a vadidegen a metrón, vagy egyébként bárki mit gondol.

Ilyenekben járok hétvégén, este, a képeket az instáról szedtem: streetstyle_blog , best_outfits, the:newyork_style, street_style_paris, world_fashion_styles

Amikor az igazgatóm megkér, hogy rajzoljak egy térképet a labirintus emeletünkről, melyik asztaloknál nem dolgoznak.

Alaprajz előkutat, műszaki jelölések elhalványít, majd egy white board jelölővel, vonalzóval meghúztam vastagabbra az irodafalakat és a pink tűfilcemmel, amivel a spanyolfüzetemet írom (don’t ask!) beszínezgetem a kívánt asztalokat, majd visszaszkenneltem.

Igen. Csak Paint van a gépemen.

:D

Ezenkívül ma megszereltem a tűzőgépét (igen, van automata érzékelős a nyomtatón, mindegy).

Végignéztem az új kocsijához járó pen drive-ot, hogy van-e rajta lényeges információ, vagy csak reklámanyag.

Néha túlfizetett diákmunkásnak érzem magamat. :D :D

Mindjárt elutaltatok az embereknek pármillió forintot, csak hogy egyensúlyban érezzem a feladataimat.

Tegnap munka után/spanyol előtt csörög Judós3, hogy akkor ő hétre elmegy a cimbikkel dumálni. Okés, csak én nyolckor vele akartam végre kettesben izélni romantikázni.

És a közelemben találkoznak. Szóval tartsak velük. Szép cikk-cakkos elázott frizurával, magassarkú drapp cipőcskében jártam velük a várost, belógtunk cimbijükhöz a színháza művészbejáróján, majd ittunk. Szokás szerint hármasban maradtunk a kis kedvenc haverjával, még kajáltunk egyet, aztán a taxisofőrrel hűtöttük le Judós3-t, hogy nem volt ám olyan csoda a nyolcvanas években élni, étkezni, öltözni, hihetetlen naivak, mi (nem) volt a mi fiatalkorunkban…

Haza már nem hoztuk a kedvenc havert. ;)

Ma ismét kialvatlan vagyok ÉS este tízkor kezdődik Budán egy koncert, amire hetek óta megvan a jegyünk.

Holnap munka. Utána meg a sráccal étterem, utána Zeneakadémia.

Annyit kértem, hogy a hétvégét alvással-bújással-simogatással töltsük, legyen ez a szülinapi ajándékom.

Reggel elbicajozik mellettem a spanyolos Zé.

Aztán majdnem elüt a zebrán szintén biciklivel Gé, mire beérünk, meg is beszéljük a csütörtök estét.

Beesem az irodába, egy hét éves kislány színez az íróasztalomnál, kollégám édes kislánya, születésétől ismerem.

Úgyhogy vele játszom az asztal alatt, meg a magassarkúmban lófrál, kergetőzünk a labirintus folyosóinkon, rajzolunk és Nagyfőnök sem mer szólni, hogy dolgoznom kéne.

Közben hívogat Judós3, hogyan kell felmondania, a folyosón kergetőzve-futkosva magyarázok a mobilba, hisz meg akarnak támadni egy pompommal. :D

Aztán a srác fotókat küld át a szennyesről. Betenne egy fehér mosást, de pár dologról nem tudja eldönteni, hogy beleteheti-e.

Tegnap a kommunikáció jött át, hogy hogyan kell kezelni a legújabb botrányunk miatt a sajtót. Megvan a szitu? És az abszurditás benne?

Valahogy elröppen bent az idő, na.

Este munka, suli után szoliztunk, éttermeztünk Judós3-mal, sétáltunk a naplementében, már csak az alvás hiányzik. Mondtam már?

A facebook egyik leglátogatottabb focioldalán egyik kis tavalyi fiúkám volt a sztár, nagyon profi.

Írta is pénteken, hogy élete egyik fontos meccse lesz, hát sikerült.

Munka után annyira fáradt voltam, hogy mikor Judós3 elémjött a metróhoz, elpityeredtem. Nyúzott mindenfélével, én meg csak aludni akartam.

Babusgatott hazáig, annyira édes falat!

És otthon meglepett, kaptam tőle egy szív medálos swarovski nyakláncot. Annyira meghatott, ahogy a nyakamba akasztotta! Rég nem volt ilyen romantikus élményem.

Nem mintha nem hallanám non-stop, hogy mennyire szeret és ragaszkodik hozzám és élvezi, és tetszik neki, hogy ráhagyok felelős döntéseket, de nógatom, ha nem hozná meg.

Szombaton a közös takarítás után a srác elugrott egy állásinterjúra, mert egy fagyizóban szívesen dolgozna. Beugrósnak fel is vennék. Bevásároltam, lekoptattam egy irtó helyes harmincas faszit, aki pont abban a cba-ban nyomult rám, mint CBA anno, akivel kezdődött ez a fiatal fiúk nyomulnak időszakom évekkel ezelőtt.

Háromra átjöttek a cimbik, társasoztunk késő estig, aztán hajnalig én még soha nem-et játszottunk egy üveg whiskyvel Judós3-mal. Én még soha nem… Ha a másik igen, akkor innia kellett. Képzelhetitek.

Sokat ittam.

Állítólag eddigi legmélyebb beszélgetésünk volt.

Hajnali ¾ 1-kor hívott Judós3 kedvenc haverja, hogy akkor már csak másfél óra és jön hozzánk kártyázni, kicsit lehűtöttem, hogy inkább hazamenjen, ha ennyire részeg. :D

Vasárnap mostunk, finom reggelit kaptam, aztán előkutattam a nyári ruhás zsákomat, egy hatalmas fekete nejlonzsák tele van velük. Hogy a fenébe van ennyi ruhám, miután a 80%-át kiszanáltam tavaly? :O

Nacit kerestem, de beugrott, hogy Gén előző nap milyen jó kis csíkos trikóruha volt, olyan nekem is van, hát előszedtem. Fekete-fehér keresztbecsíkos, testhezsimuló, 2/3-os ujjú, hosszú jersey ruha. Irtó kényelmes viselet. Felpróbáltam, rámjön-e, Judós3 meglátott benne és elalélt. Hogy ennyire jól semmi nem áll nekem és annyira tetszett neki, hogy fél percen belül a hálóba rángatott. A hétvégén az ötödik menetre, szóval tényleg tetszhetett neki. :D

Könyörgött, hogy abba menjek a barátaival találkozni, hát legyen.

Nagyon könyörgött és végülis megvan a jogsija, így engedtem kicsit vezetni a kertek alatt a metróig, meg haza. Hát teljes extázisban volt. :D És megdicsért, hogy én nem sikoltozom mellette (csendben féltem), nagyon jó tanár vagyok. Csak az idegeim vannak rongyokban, féltem az autót. :D

Átmentünk I-hez, aki megvásárolta a szomszéd lakást, Judós3 meg erős, ezért segített neki leszerelni, szétszedni ezt-azt. I odaadta a lakás alaprajzát, hogy találjak ki valami kreatívat, mit hogyan rendezzen át.

Addig hoztam enni nekik, majd TCsV is beesett, elmentünk darcozni a cimbijeimmel és csatlakozott a fiú pár haverja is. Vannak új nyilaim, most avattam fel azokat.

Kicsi a világ, hogy TCsV párja együtt nőtt fel Judós3 haverjainak felével, úgyhogy hamar megvolt a téma, ki melyik bulin találkozott a másikkal anno. :)

Négy órát dárcoztunk, közben Judós3 kiugrott a régi munkahelyére, épp beugróst keresnek, ez is egy lehetőség, hogy ne kelljen 4:55-kor kelnünk és felmondhasson végre a mostani helyén.

Aztán a kedvenc kézműves hamburgeresemtől hazavittünk vacsit, izgultunk, hogy megkapja a közelemben lévő állást, amin próbanapon volt pénteken, aztán megint sikerült vagy 5 órát aludnunk.

Ma hívták, megkapta. Egyébként meg úgy fájt a gyomra az extracsípős hambitól hogy haza is ment délelőtt a régi cégtől. Már mindegy, nem számít, ha holnap felmond. :)

Nyáron sokan vannak szabin, meg én is elmennék szabira, több időm akad tanulni.

Erre a sulim bejelentette, hogy nyáron kizárólag(!!!) intenzív tanfolyamokat indít: heti ÖT munkanapon, napi 3,5 órában!

Hát ki a faxomnak van ennyi ideje és energiája? Egyetemistáknak és a pedagógusoknak.

K.pják be, de komolyan.

Fel akartam hozni nyár végére a nyelvtudásomat.

Marad a B terv nyáron, barista tanfolyam. Arra egyébként is kíváncsi vagyok így vérnyomással nem rendelkező kávéfüggőként, meg nem árt egy olyan "szakma", amivel helyt tudok állni egy idegen ország munkaerőpiacán, ellentétben a meglévő diplomáimmal. Hiába vagyok itthon profi SAP felhasználó, na. :D

Majd a hoki után.

Az év híre, hogy itthon lesz jövőre a hokivébé, mehetünk szurkolni, meg izgulni, meg kifestett arccal és magyar színű sálban és közel van hozzám és addig itthon KELL maradjak. :D

Bével olyan finom lazacos tésztát ettem (meg az ugorjunk be sminkecsetért felkiáltásból végül egy teli talpú háncsszandál, neszeszer, ékszerek lett, meg két ecset), hogy meg akarom főzni! De sehol nem találok tejszín és/vagy paradicsom nélküli receptet hozzá.

Este dárcpremierligadöntő, Judós3-nak megérkezett a jogsija (erős nógatásomra), dupla ünnep.

Megkapta a legenda önéletrajzát, hát percekig a nyakamban lógott örömében. :)

Elküldte cimbiknek, feltette a tematikus oldalra, instára...

Ma beteget jelentett, próbanapra ment a környékre, öt perc bicajjal. Két(!) órával később kelhetnénk, másfél órával korábban érne haza. Hm.

A kimerülés határán vagyunk mindketten. A mai bulit visszautasítottuk. Holnap strandolást terveztünk a cimbikkel, de nem lesz csuda idő, nálunk lesz társasozás.

Meg I-nek kell segíteni vasárnap lakást bontani, Judós3 imádja az ilyesmit, én nem tudom, miben tudok, de megyek, én haverom mégis. :D

Ma Don Johnsonnak öltöztem.

Remélem, bejön a pasi Bének, vele ebédelek.

Tegnap 12 éve kezdtem blogot írni.

Eleinte kiadtam a bennem maradt gőzt, értetlenkedéseket, vágyakat, viccelődéseket írtam.

Aztán tökéletes lenyomata lett az életem fejlődésének, mi okozott fejtörést 28 évesen, és mi most.

De azért azt egyikőtök, sőt magam sem tippeltem volna nemhogy 12 éve, de tavaly ilyenkor sem, hogy 40 éves koromra együtt fogok lakni a világ legszebb testű 22 éves cukorbogárkájával, és igen intenzíven éljük együtt az életünket azóta is, mi? :D

(Igen. A blog kezdetekor Judós3 TÍZ éves volt. :D)