Hazamentem és hatkor befeküdtem az ágyba, megnéztem pár Terápia részt és elaludtam. Rekord, ötig nem riadtam fel. Akkor sem a rettegésre, hanem hogy leszakad a fél arcom, belobbant az állkapcsom pár napja a fogcsikorgatástól.
Bedolgozom a kapott visszajelzéseket.
Meg lettem dicsérve, hogy erős baráti hálóm van, ha gondom van, elkapnak. Sok energiámba került anno, ők is számíthatnak rám.
Kontrollálni akarok mindent. Nyilván, ki nem?
Szeret, mindent megtett. De ennyit tudott és ez kevés.
És hogy sok téren vagyok mazochista. Ezt nem tudtam. Egy téren biztosan nem, a többit pedig nem élem meg így. Fura visszajelzés, morzsolgatom.
Közeleg a hó vége. Elsején szakított, ezt a hónapot adtam megsiratni a kapcsolatunkat. Azt beszéltük, visszajön, de addig sem akarok erre gondolni, nincs ráhatásom. Veszek egy üveg tömény italt, rendelek egy zsíros pizzát, megnézek valami undorító romantikus filmet és kibőgöm magamat. Másnaptól nem agyalok, nem nézem, mikor online (nagyjából mindig), kik az új ismerősei közösségin és a nálam is frissülő telefonkönyvben (senki egy hete), ki lájkolgatja az edzői oldalának posztjait (3-4 családi barát kb.). A mostani terve úgysem fog összejönni, dolgoznia kell...
