Ma csak hajnali négytől agyalok szívdobogva, mi a franc történhetett.
Tegnap munka után kifárasztott az edzőm (aki kitalálta, hogy álljak bosszút mindenkin azzal, hogy elcsábítom a csini apukát, hehe, nem), aztán elmentem nagybevásárolni a tecsóba és mivel a két hete vett textilbőr nacimat kezdem kifogyni (-4,2 kg), vettem eggyel kisebbet.
Későn estem haza, hajmosás, csetek stb., alig aludtam így.
Hajnalban nézegettem a közös képeinket, sokszázat, mennyi programunk volt!!! És tényleg gondterheltebb lett az elmúlt hetek képein. Megvan Boldog Bobby a Jóbarátokból? Aki nem is boldog, ha nem iszik? Hát sztem Judós3 meg boldog és szórakoztató volt, amíg nem kellett sokat dolgoznia.
Megint felugrott az emailje éjjel, hogy csetje érkezett, megnéztem, kitől, új pályázó, megint egy harmincas, ez anyuka. Ahogy Béká fogalmazza: "libák, akik megye szépe versenyen is kiestek a selejtezőből". Most csodálkozzak, hogy ez az igénye, vagy nagy eséllyel szánjam, hogy csak ennyi jut?
Nem tudom, vissza akarom-e majd kapni, mert vágyom a régi kapcsolatra, ami tökéletes volt hónapokig (vagy szerintem ugye végig), de az már nem lehet ugyanaz. A f.szomba, minek hisztizte ezt el, lusta dög! :(
Hajnalban végigpörgettem pártucat tanácsadós cikket, mintha bármi lenne bennük, de az jó ötlet, hogy adok magamnak egy határidőt. Amikortól csak előre tekintek. Nem nézek rá az oldalára, nem nézem, hogy online-e (persze, hogy őt dobja fel elsőnek a cset, naponta órákat irogatott),és főleg leállítom a felugró ablakokat, hogy kik írnak neki (azt eddig sem néztem, hogy mit), és tojok bele, hogy jön-e, ahogyan megbeszéltük, vagy sem. Úgysem tőlem függ. De hogy emlékeztessem-e rá, hogy van közös színházjegyünk dec. 20-ra, vagy menjek el mással, hogy odaadjam-e az órát, amit imádna, hogy írjak-e legalább karácsonyra, nem tudom.
