Szeretem kibeszélni a gondjaimat, jó hallani mások meglátását. Ma a lányokkal tartottunk kupaktanácsot, egy véleményen vagyunk mind. Nem lesz jó neki, és ha tényleg úgy szeret, ahogy mondta, visszajön.
Tegnap Anyuval beszéltem hosszan, meg az edzőmmel. Igen, azt látjuk, hogy most jönnek-mennek a kiscsajok, meg heti egy buli, de 1-2 hónap és hiányozni fognak neki az értelmes beszélgetések, a tartalmas programok, meg hogy valaki menedzselje, mert egyedül van és senkitől nem tud tanácsot kérni.
Viszont.
Vissza akarok-e fogadni egy olyan pasit, akinek én kellett erőszakoljam, hogy ideje dolgoznia menni, mert nem fogom eltartani? Mindig ügyesen fedezgette a közös bevásárlások felét, de nyilván ha egy kávézóba, étterembe akartam beülni, nem volt pénze. Én meg nem akartam kihagyni ezért, stb., stb. Öt állást találtam neki fél év alatt, ahová őt akarták.
Egynél elküldték próbaidő közepén, nem adott érthető magyarázatot, mert nagy szükség volt egy erős emberre, egynél a "főnök volt hülye", egynél két hét munka után a következő nap közepén hazaküldték, egynél most nincs bejelentve, ha ott maradt egyáltalán, 20 óra hetente és nem szépen beszélt a vendégekről. A legjobban fizetőnek, ahova a szakításunkkor vették fel, nem is jelzett vissza, hogy kösz, mégsem.
Akarom ezt az állandó stresszt, hogy nincs miből félretenni az Ő iskolájára, hogy meglegyen az Ő teljes végzettsége, vagy az Ő autójára, az Ő megtakarításaira? Hogy erőszakolni kell mindent?
Imádnivaló fiú, mindenki szereti*, de ő nem a gyerekem, 22,9 évesen oldja már meg az életét. És magától nem oldja.
Anyu emlékeztetett, hogy én 23 évesen mit csináltam:
Elkezdtem a másoddiplomát a Közgázon, kemény munka mellett, amiket mind magam kerestem, jelentkeztem, felvételiztem, gürcöltem éjjelig. Már javában spóroltam a lakásomra. Évek óta külön (pasival) éltem, magam fizettem a nyaralásaimat, cigimet, mindent.
Szerintem ez a normális. No és akkor kell nekem valaki, aki nem jön rá, hogy tennie kell az előrejutásért, a szakmai fejlődésért, az ügyfelek felkutatásáért, anyagi előrejutásért?
Egyelőre hiányzik, hogy így szeressen valaki. De nem tudom, más hiányzik-e belőle.
*Azt mondta az edzőm, hogy engem minden edzettje szeret, kérdezik, hol vagyok mostanában, mert olyan pozitív a kisugárzásom, szeretnek velem lenni. Hát de cuki! :) Ő is azon a véleményen van, ha valaha Judós3-nak benő a feje lágya, rájön, hogy ennyi pozitívat és előrelátó lehetőségeket nem kap meg sehol máshol, pláne otthon. És hogy a karrierjében sehol nem tart, így nem is fog. Pedig ő is mennyit segített a fiúnak anno!
Ez a srác hülye.
