Ma hét hónapja költözött hozzám Judós3.
Egy hete költözött el.
Tegnap már nyugtató nélkül voltam, erre ma reggel megláttam a száraz vörösrózsákat, amiket az előző hófordulón hozott be a becsempészett kávémmal az üdülőbe az ágyamba és olyan szintű bőgés jött rám, hogy egy órán át nem tudtam elindulni dolgozni.
Ő is elkezdte kiélni a szabadságát, két új, ritka buta ribi kinézetű lány lett ismerőse a közösségin.
De a rém buta kategória, akiket nem is bír alapból. Jó, tudjuk, mi a célja. (Mondjuk az egyik rajzolt szemöldöke a retinámba égett, a másiknak meg kibuggyan a melle is egy olyan fotón, ahol egy szál bugyiban van. Nyilvános képen. Hát, érdekes szakmája lehet, ahol ez nem ciki. És ahhoz Judós3 csóró, you know what I mean.)
Fáj, de nyugtat a tudat, hogy nem konkurenciák.
Én közben elfoglalom magamat, tegnap elmentünk Anyuval a főzőtanfolyamra, amit még a srác kapott tőlem ajándékba. Szerintem imádta volna. Mondjuk Anyu is. :D Szimpi csapat és szakács volt, isteni ételek, jó móka! A cimboráknak meg is főzöm még idén valamikor. :)
Ma Nagyonlétra ugrik fel, este nemtudomabecenevét R, akivel anno imádtam együttlenni.
Holnap lehet, hogy Hokis, bár nem sok kedvem van hozzá, Békával kondi, cimborákkal társasozás, utána talán népzene.
Vasárnap ebéd egy régi szeretővel, nemtudomittabecenevét, aztán egy fotós sráccal kimegyünk az avarba és lő rólam pár portréképet, hátha sikerül 1-2 szép fotó rólam.
Csak nem kezdődik a spanyol klub, amire jelentkeztem, illetve lesz egy másik, de ahhoz nem vagyok elég jó.
Jövő hétre bejelentkeztem egy tanácsadóhoz, mert elvesztem az életcélokkal, érzéseimmel kapcsolatban, nehezen bírom a bizonytalanságot, mint pl. hogy mikor jön már vissza Judós3.
Rendbe kell tennem magamat, mert szétcsúsztam azzal, hogy hosszú hónapokig napi szinten az ő életcéljaira koncentráltam a sajátom helyett.
Lesz még egy meglepi ebéd kolléganőnknek, többet akarok mozogni, majd meglátom. Hétvégére még bent van a naptáromban a Judós3 családi ebéd: gondolom, erre már ne menjek.
