Elmentem háromszor egy ismerős ismerősének a pszichológusához.
Azt gondoltam, hogy egy váratlan szakítás után a nekem nagyon sokat jelentő kapcsolat gyászának feldolgozásához jó támasz lesz. Megoldanám egyedül, de mivel a kapcsolatot nem zártuk le, nem célom sem meggyűlölni, sem elfelejteni (ugye megbeszéltük, hogy kiéli magát és visszajön).
Mivel életemben sokat tapasztaltam, hogy ha kiadom az érzéseimet, szeretetemet, akkor belémrúgnak (lásd még apám), hosszú évek óta csak Judós3-nak nyíltam meg ennyire. Belém is rúgott.
Ezt a szitut nem tudtam kezelni.
Mivel egy hónappal később jóval pocsékabbul vagyok, akármit is teszek a régóta működőképes megoldásokból, kielemezte, hogy szerinte ez már nem a gyászfolyamat része, hanem a mélyülő depresszióm jelei. És arra nem elég a 3-4 alkalom. Terápia, és adott esetben gyógyszeres támogatás is kellhet. Én gyógyszert nem szeretnék, de hozzá eljárok pár hétig, megoldjuk, hiszek a terápiában.
Már nem akarok jönni-menni (én!), nem akarok pasit, nem akarok hallani Judós3-ról, nem ezt érdemeltem. Nem érdekelnek a régi időtöltéseim, lúzer dolognak érzem és nem ad semmi örömet, ami ilyenkor szokott, konditerem, tánc, barátok, főzés, spanyol, kreatívkodás, műkörmözgetés, olvasás, színház, utazás, nagytakarítás, alacsonyabb szénhidráttartalmú ételek, de magasabbak sem.
Semmi.
Idegesít ez a sok barom a nagymultimnál, a bkv-n, a kicsinyes korlátoltság, a Judós3 ismeretségében feltűnő olcsó nők, a családi szemétkedés, ami karácsony közeledtével kötelezően felerősödik, a nyomás, hogy a szomszéd osztályon már világít a karácsonyfa, mikor még advent sincsen, nemhogy ajándékötleteim, nem bírok Anyu pszichológusa lenni állandóan, pedig szeretnék, meg a kollégáké, akiké nem szeretnék.
Nem tudom, mit akarok, valójában A Nagy Semmit.
Azt kérte, ha nagyon mélypont van, hívjam bármikor. És hogy ez nem ajánlat, hanem a megállapodásunk része, csak így dolgozhatunk együtt. Nyilván senkit nem fogok felhívni hétvégén éjszaka, úgysem tudom szavakba önteni, amikor azt sem tudom, mi van, csak sírok és félek.
De nyilván tudta, hogy szükséges elmondania: van védőhálóm.
