Volt mélypont, remélem, volt.
Éjjeli sírások, két hosszú öngyilkosságonagyalás, de már jobb.
Voltam csütörtökön egy kollégát búcsúztatni, sörözni, Illetőt végighallgatni. Azért válnak, mert "még terápián sem vert ki egy állandó sérelmet a nej a fejéből". Én ugyanezért a sérelemért dobtam 2 hónap után. Tíz év alatt sem látta be a pasi a hibáját.
Pénteken elmentünk Judós3-mal a lovira valami gasztroizére, ettünk, ittunk, ottragadtunk a galopp- és agárversenyekre. Szerintem állatkínzás mindkettő, rabságban tartják, szaporítják, felszerelve kirángatják őket 1-1 sprintre 40 fokban is az ember hülye hobbija miatt. De én az állatkerteket is rühellem, nemhogy a cirkuszt pl. Pedig nem is bírom a lovakat, de sajnálom őket.
De vicces volt a gyerekkoromról nosztalgiázni ott, meg a fogadóablakos néni lecsapott ránk, elmagyarázott mindent, adott ingyen anyagokat, nyertünk is. Judós3 imádta.
Nyertünk két drága bort is, élveztük a nyári estét, ránkfér egy kis romantika!
---
Ellentétek vagyunk, ő az egyetlen ismerősöm, aki nem csak hazudja, hogy nyárimádó, 40 fokban simán üldögél órákat a napon hosszúnadrágban is. Én meg nyárutáló vagyok nemcsak a kánikulában, de már márciustól gyűlölöm, hogy közeleg.
Na mindegy, a változtathatatlanból kihozzuk a legjobbat.
