Helyettesítettem. Irtó sok és nehéz munkám volt.
És nekem kellett kiléptetnem a kirúgott ("megszűnt pozíció") Csinikollégát.
Lelkileg megterhelt.
Tíz évig együtt dolgoztunk. Volt sok szép emlékünk. Együtt szerveztük évekig a kollégás privát balatoni hétvégéket, főzéseket, bulikat. Akadt, hogy összegabalyodtunk egy napra, utána azt hitte, belezúgtam. Nem.
Aztán egyre arrogánsabb lett mindenkivel, lógott heti 2-3 napot akár, ezer gond volt vele, leépítették. De még 2 hónapig be kellett járnia, neki ciki volt, mi már nem sajnáltuk. Én szoktam a búcsúbulikat szervezni. Neki nem akartam, utálták a legtöbben.
Aláírattam vele papírokat, leadta a dolgait, nosztalgiáztunk. Összeszedte a bögréjét, holmijait egy dobozba, egyetlen cimbijével és velem készített egy szelfit emlékbe. Lekísértük a kapuhoz, puszi, pá.
Megérdemelte. De lezárult egy korszak.
Eléggé megviselt, cigiztem, haza is mentem azonnal munka után. Este átjött dárcot nézni Judós3 két cuki haverja, inni akartam velük, rámfért!
Kitalálták éjfélkor, hogy menjünk bulizni. Több sem kellett, erre vágytam! Találkoztunk a többi haverjával, huszonéves pólósok, meg két színésztanonc, nyami.
Hajnalban nagyon becsípve jöttünk haza (azaz pasika színjózan, böjtöl!). Szeretek vele szeretkezni...
Reggelre nyilván hatalmas fejfájásra és kezdődő mensigörcsre ébredtem, aú! Lemondtam a délelőtti edzést, órák óta fekszünk a sráccal az ágyban a beszűrődő fényben, dumálunk, szeretek vele.
Most felkelt kávékat hozni, palacsintát sütni. Odaadtam a bluetoothos fejhallgatómat, a hangos zenéjétől szétmenne a fejem. :)
Napraforgós halvára vágyik, sztem van hozzá mindenünk, összedobom neki délutánra.
Na megyek palacsintázni.
