HTML

Hétvége

2016.07.25. 12:00 :: Tobber

…ja, meg egy kolléganőm exét az új nőjével csókolózni… :)

Hétvégén 24(!!!) ember akart velem csetelni. Ha mindenkire csak öt percet szánok, az két óra. És nem annyit igényelnének.

Elnézegetve a mobilomon a fotókat, szívesen ott lettem volna tegnap Békával az ő fontos napján.

Aztán volt az is pár napja, hogy a Papírkutyákkal kávéztunk, ők jelmezben voltak, sztyuárdesznek és bőrszoknyás fesztiválozó lánynak öltöztek be.

(Igen. Nekem is pornófilm-forgatás ugrott be elsőre.)

Aztán csoporttársamhoz bemehettünk Bével a világ legjobb munkahelyére és ott borítottuk ki a dolgozókat lógtunk pár órát.

Meg kimásztunk a tetőre. Hát nem állítom, hogy nem rettegtünk abban a magasságban egyensúlyozva, de a kilátás olyan pompás volt, ahogyan én még sosem láttam szeretett fővárosunkat. Csak húúúúztunk percekig, ott akarunk ebédelni minden nap!

Pénteken munka+tanulás után átjött éjjel Kismacska, aki elég nagy drámakirálynő, de vicces ez egy ilyen cingár sráctól!

Szombaton kimentünk Tével pár órát uszodázni, végre van némi színem. Tanultam a napon, aztán a fél óra esőt átvészeltük a büfében, majd olyan csodás nyarunk lett, hétágra sütött a nap és maradtak az uszodában vagy negyvenen, sosem volt még ilyen nyugalom ott! Kétszer szaunáztunk is. (Ott nem tanultam. Ám irtó szép a dekoltázsom félhomályban, csorgó izzadtságcseppekkel. Legalább ott, úgy, spéci, Angliából rendelt tankiniben.)

Té elemében volt, imádom, amikor csacsogós, vidám, vicces. Néhány képpel megvicceltük TCsV-t is, aki kezdett zavaró fotókat feltenni facebookra, ezért utánozni kezdtük.

Azóta vagy azt hiszik rólam, hogy külföldön vagyok, vagy hogy bepasiztam. (Nem, nem.)

Hazatérve megpróbáltam a drámai káosz egy részét felszámolni, mosni, takarítani, felsikálni az esőtől odaragadt pink muskátliszirmok százait a világos kőről, majd tanultam.

Majd tanultam vasárnap, facebook-csetelt a fél csoportunk egymással, hogy ki mit hogyan értelmez, hogyan kell ragozni, mi a szórend, kezd bedurvulni.

Aztán délután, épp mire totál kiszívta az agyamat a tanulás, kaptam egy superlike-ot egy irtó cuki fiútól, aki pár percre lakik tőlem. Jeleztem neki, hogy nincs időm csetelgetni de ha elfáradok estére és végre pihennék, pihenhetne velem… Nagyon rendes volt, például 28 évesnek nézett, nagyon jó nőnek és mosolyogva simogatott tovább, amikor szóltam neki, hogy ha elaludnék, hogyan tud kimenni a kapun. A romantika bajnoka vagyok.

komment

Kicsi a világ light

2016.07.23. 22:09 :: Tobber

Ma csak kétszer 45 percet tömegközlekedtem ebben a kétmillió lakosú városban, akikhez hozzácsapódott többezernyi ötvenes, nagydarab, piros baseball sapkát viselő, metrón délelőtt tízkor söröző Forma-1 rajongó német turista, úgyhogy csak két kollégával futottam össze, egy táncossal, egy gimnáziumi osztálytárssal és a patikus pasi köszönt rám.

 

 

komment

Összegyűlt

2016.07.22. 15:18 :: Tobber

Egyszercsak rádöbbentem, hogy a régóta követett blogger, meg a facebookon régóta követett sportoló ugyanaz a személy.

 ---

Műegyetemistát még nem kéne unnom, mégis kedden unatkoztam, reggel is olyan távolinak tűnt. De jövő héten bakancslistázunk.

 ---

A nyelvórák a fáradtságtól vidám poénkodásokba mennek át. Nagyon jó döntés volt elkezdeni. Hasznos is, meg végtelenül szórakoztató. Azzal trenírozzuk magunkat, hogy próbálunk spanyolul levelezni, beszélgetni, ami általában oltári hülyeséggé alakul, de próbálkozunk. Igaz, tegnap annyira elege lett a tanárunknak a bénázásunkból, meg hogy elkomolytalankodjuk, csak hogy kifejezzük magunkat, hogy röhögve hazaküldött minket a második óra végén, majd bepótoljuk a többit.

Volt neki szülinapja, megleptük, jól sikerült.

 ---

Egyébként tanulok, dolgozom, felcseszem magamat háztartásbeli és nyugdíjas rokonokon, hogy hétközben napközben szervezik a programokat, mint például a saját anyám szülinapját, amire én főzök, ugye. A tanár ismerősök rinyálnak, hogy kevés a nyári szünet, meg hogy milyen fáradtak. Annyira végtelenül tapintatlanok, én idén két nap szabin voltam és nem leányálom basáskodó, idegbeteg és szemétkedő felnőttekkel sem egy stresszes nagymultinál az ablaktalan, levegőtlen, zajos zugban sem. Én is szívesen kelnék fel csak nyolckor és mennék ki a napra néha dinnyét enni, lenne időm gerinctornára, barátokra, családra, mittudomén. De nekik csak az ő munkájuk munka.

Baromira fárasztó, hogy melyik házimunkát és házifeladatot zsuppoljam abba a napi 2-3 órába, amit otthon töltök ébren, és hetek óta nem olvastam, főztem, kötöttem, sorozatoztam, gazoltam a növénykéimet, csak kapkodva rendbehozom magamat, válaszolok a felgyűlt csetekre, aztán alvás.

Jelenleg 17 feladatot futtatok párhuzamosan, plusz a napi újak, plusz a tíz perc alatt elvégezhetőek közül tucatnyi naponta, plusz helyettesítek. Tűzoltás folyik és egyszerre telefonálás/email-irogatás. Igen, megy.

Főnököm tegnap reggel 6:30-kor már sms-t írt nekem.

Ma amíg lefőztem a konyhában egy kávét, kaptam helyben négy feladatot. Útközben a helyemre elkértem a recepciós tollát, hogy felfirkantsam gyorsan, mire visszatértem, ketten akartak nálam beszélgetni, azt sem tudom, hová kapjak.

Közben tegnap előttem veszett össze, de undorítóan, két kollegina, aztán még hallgathattam őket külön (igen, közben dolgozom, igen, egyikre ráférne az, de nagyon), el kellett látnom egy sebet, mert az is az én dolgom a cégnél.

Tíz éve kötelező kiírnom minden napra ebédszünetet, amit rendszerint a monitor előtt töltök félkézzel gépelve. Ezt megunva szerdán kiugrottam 2,5 órára, úgyis túlórázom állandóan.

És még mindig beázik a kéményem, úgyhogy ma is hideg vízben zuhanyoztam.

A héten ettem végre rendes főtt ételt sok hét után, totál rosszul voltam tőle, vert a víz fél este, a céges menzára ha még egyszer bemegyek, verjetek fejbe, az is kevésbé fáj.

Hétvégére nyugit akarok, ma nálam alszik a múlt heti Kismacska, holnap Tével uszodázunk végre, idén először (aki akar, jöjjön velünk!), és SEMMI más programot nem terveztem. Semmit. Futni akarok, takarítani, gazolni kell, mosás, epilálás, sok-sok-sok tanulás, app feltöltése, kivételes ragozású igék, több tucat, befejezném az egy hónapja félkészen váró ékszert. Ha ezen a hétvégén sem sikerül napoznom, kardomba dőlök, szinte fehér a bőröm idén.

komment

Gugli

2016.07.19. 13:32 :: Tobber

Kicsit rákerestem a csoporttársaimra.

Egyről tudtam, hogy a szolíd okos lány külső mögött egy tökös, kemény csaj rejtőzik, olyan, mint Béká, aki puszta tenyérrel üti be a szögeket, de a selyemblúza meg sem gyűrődik.

Egynek fura szakmája van, abból phd-zik.

Egyik egy híresség párja.

Egyik híres rendező.

Egyik irtó profi fotós.

Nem állítom, hogy széles körűek az ismereteim, hogy ezekhez guglizni kellett.

komment

"Sport"

2016.07.19. 13:05 :: Tobber

Úgy éreztem, lenyugodott annyira a bélgyuszi, hogy nem fog bárhol rámjönni a dolog váratlanul és kíméletlenül.

Lemerészkedtem futni, azért csak a házam 1 km-es hatókörén belül.

Gyönyörű holdfény, repkedő denevérek, irtó szép a kertváros.

De a spuri fogalmát a végén kicsit újradefiniáltam.

komment

Építész ismét Pesten

2016.07.15. 14:30 :: Tobber

…és csak aludt ott békésen az ágyamban, a hajnali hűs szél befújt a ritkára hagyott redőny rései között, a kelő nap megvilágította a fehér ágyneműből kitakarózott meztelen, napbarnított testét…

A fiatalság csodaszép.

<3

komment

Napok...

2016.07.11. 17:31 :: Tobber

Van itt még valaki?

Lehet, hogy kicsit el vagyok havazva, lehet, hogy nem bírok a bélgyulladásommal, amire pénteken bekaptam egy vírust pluszban, még két kolléga ugyanezzel küzd. És mivel az egyik a Kollegina, aki kijelentette, hogy az ágyból sem kel ki és ketten nem hiányozhatunk, így én szívok idebent. Ver a víz és már kevéssé megy a hasam, a hányás tompult reggel óta, de még mindig szédülök és fáj a fejem és képesek azzal baxtatni, hogy akkor miért nem megyek haza, amikor nem mehetek.

Amikor még volt erőm, pasizgattam, de hétvégén a Pincért, meg a Rosszfiút is lemondtam sajna. És holnap egy új kismacska, azt még meglátom. Műegyetemista és Jogászhallgató pedig lelkesen vár rám, olyan kis jólneveltek.

Merthogy Jogászhallgató is dobta a pár hetes kapcsolatát, már közben is találkozni akart velem, látszott, hogy nem gondolja komolyan a lánnyal.

A strandot is lemondtam TCsV-vel, az még rosszabb! :(

Egy vidéki, harmincsok fős kertipartira elmentem, de csak azért, mert három cimbi sofőrje voltam és őket nem hagyhattam Pesten. Jó buli volt, de szédültem végig. Ott összefutottam gyerekkori ismerősömmel, apu jóbarátjának fiával. Nosztalgiáztunk, közös ismerős öregeket emlegettünk, meghívott a következő vacsoraestjére, ahová A Sztárt is meghívja, hogy beszélgethessek vele.

Jeleztem neki, hogy én nagyon zavarban leszek, de csak nevetett. Azt azért remélem, hogy az ő legjobb barátja nem lesz ott, mert ő Meg, hosszú évekig szeretőm jelenlegi felesége és tudom, kicsi a világ, de ez kicsit kínos lenne.

Ja, kicsi a világ:

Múlt előtti csütörtökön este szórakoztatott a nagyon magas fiú megint, akinek kéne már nevet találni. Létránál 10 cm-rel magasabb, pedig Létránál magasabb pasit sem sokat láttam, legyen Nagyonlétra?

Naszóval másnap munkából hazafelé vele csetelgetek a mozgólépcsőn, épp azt írja, hogy meg kell ismételnünk. Mire válaszolnék, beáll a metró. Amin ő ült.

(Nyilván nehéz lett volna nem észrevenni ezzel a magassággal.)

Válaszoltam neki, hogy nézzen fel a telefonjából.

Ejj, de szép fiú.

Aztán azért is kicsi a világ, mert aznap Kommandóssal találkoztam. És ők ketten ugyanabban a buliban voltak előző éjjel, akkor még nem ismerve egymást.

Nagyonlétrát kikérdeztem a buliról, este Kommandós nem értette, honnan tudok minden részletet.

Hát, ilyenekkel szórakozom így öregkoromra...

Kommandóst ne Van Damménak képzeljük, ő egy érzékeny lélek, most csak öt órát volt nálam, ezalatt megmutatta a kedvenc slam poetry költőit, filozófiai nézeteiről mesélt, rajongott a hajamért, a lakásomért, és ő dicsekszik velem a barátainak. (Igen, fura.)

Ja igen, jártam még fodrásznál, mert már túl sok szőke melírtincsem volt, kértem némi barnát bele. Persze én vagyok a fax, hogy megbízom egy fodrász szépérzékében, a csoki- és világosbarna, néhol mézszőke hajamba szerintem egyértelműen meleg aranybarnát (565), vagy az alap csokibarnámat kellett volna húzzon, hogy harmonizáljon.

Hát ő belehúzott néhány szürkésfeketét. Uh.

A neonfényben a boltban nem is figyeltem, ahogy összefésülte a szőke tincsekkel, de napfényben ledöbbentem.

Hát irtó közönséges volt! Valami ilyesmi színű, bár kevesebb feketével:

Végiggondoltam. Ilyen prosztó hajjal nem járhatok. Le nem nő évekig. Egyforma sötétbarnára nem akarom átfestetni ezért. Tőle nem kérek javítást, ha ennyire nem ért szegény hozzá.

Én meg egy DIY lány vagyok, amit tudok, szeretek megbuherálni.

Úgyhogy hazafelé vettem egy doboz szőkítőport, tükör előtt apránként szétválogattam a ronda sötét hajszálakat (igen türelmes fajta vagyok, ha babrálásról van szó).

És ahogyan a fodrásztól láttam, végigkentem mindet.

Eltartott egy darabig magamnak, hátul is sikerült elérni.

Gyönyörű borostyánszőke lett az aznap sötétre festett rész, a Syoss lightener profi.

Egy apró gond van. Hogy most még szőkébb vagyok, mint az elején.

Ilyen akartam lenni:

 

 

Most ilyen:

 

De szép.

Egyébként továbbra is dolgozom, és mostantól heti kilenc nyelvórám van. Illetve azokra tanulok, leckét írok és fogalmazásokat és még mindig sportolnak a városban (Jóbarátok, Monica újságfelolvasása a kómás pasinak).

komment

süti beállítások módosítása